Koronavírus adatok

2021. dec. 02.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Ferenc, Olívia
2 °C
5 °C

Libatömés: időtálló hagyomány vagy állatkínzás?

FERI8149
2020.11.11. 13:56 Módosítva: 2020.11.11. 18:42
Ha egy vastag csövet nyomnának le egy ember torkán és azon át tömnének bele egy kiló kukoricapépet, szenvedne. Szenved a liba is? A tudomány megpróbál válaszolni.

Hazánk már-már kóser libamájexportőr-nagyhatalommá válhat, sőt versenybe szállhatunk libamájas szendviccsel Európa legjobb street foodosai ellen, a 4 Mancs állatvédő szervezet azonban makacsul állítja, hogy a libatömés kegyetlenség.

2008-ban óriási botrány kerekedett, amikor német áruházláncok bojkottot hirdettek hatásukra, de a csatározás azóta is folytonos. Egy belga állattartó szerint az állatvédő szervezetek egészséges állatok halálát is okozták májellenes akciózásuk során, de Horn Péter akadémikus szerint 

a gasztronómia történelme a tömés létjogosultságát igazolja.

Sok más dologhoz hasonlóan ez is megítélhető elvi, politikai vagy pusztán gazdasági alapon is, azonban a kérdés pártatlan megválaszolásához elengedhetetlen a tudományos, anatómiai megközelítés. Fontos lehet továbbá a téma jogi környezete: a házilagos liba- és kacsatömést az 1998. évi magyar állatvédelmi törvény pontosan szabályozza.

Foie gras

A hízott libamáj előállításával már a rómaiak is foglalkoztak, mégpedig liszt, tej és méz keverékének feletetésével. A kukoricatermesztés elterjedése óta Magyarországon paraszti hagyománnyá vált a hizlalt liba előállítása. A ludakat ősszel fogták hízóba, szűk helyen tartották, és naponta kétszer vízben ázott, sózott kukoricával tömték. Az így tartott liba egy hónap alatt hízott meg. A dél-alföldi települések parasztságának a libatömés fontos kereseti forrása volt. Távoli vidékekre is elmentek, hogy minél olcsóbban kapjanak sovány libát.

A libatömés célja a nagy zsírtartalmú libamáj előállítása.

Van olyan, akinek ízlik ez az állati eredetű késztermék, másnak meg nem. Lássunk pár lényeges eseményt, melyeket az állatvédő – pereket nyerő, bécsi központú – civil szervezet kritizál.

Szelekció

A nemek szerinti szétválasztás és a nem megfelelően hasznosítható állatok levágása az állattartásban teljesen általános, hiszen valamilyen gazdasági haszon érdekében tartják őket: nemenként eltérő mértékben alkalmasak az adott célra. A nemek eltérő hasznosítása és az állatok bántalmazása persze semmilyen kapcsolatban nincs egymással.

A libánál a nőnemű egyedek sajnálatos módon hátrányban vannak: májuk nem hizlalható az ipar által elvárt mértékben, ezért őket levágják.

Állattartás tömési időszakot megelőzően

Ami eltérés a nem tömés céljából való tartáshoz képest, az a takarmányozásban nyilvánul meg leginkább: a nyelőcső tágítására több zöld, tehát rostos eleséget kínálnak. A libának ugyanis nincs begye, a takarmányt a tágulékony nyelőcső tárolja átmenetileg, amíg az be nem jut a mirigyes gyomorba. Fontos, hogy a liba a zöldet örömmel megeszi, nincs kényszer.

Egy időben hazánkban általános volt a libák pásztorral őrzése, de a külterjes tartása során ma is szívesen legel. Ebben az előkészítő időszakban nagyon igyekeznek a liba kedvében járni, hiszen csak a madár kedve szabja meg, hogy mennyi táplálékot vesz fel.

A gyötrelmet okozó tartásnak nincsen törvényszerű kapcsolata a töméssel. Ebben az időszakban a libának semmi oka az embertől való félelemre, mégis tart tőle, igyekszik elkerülni. Azonban megfelelő szakértelemmel közelítő gazda képes megnyugtatni állatait, ennek speciális technikája van.

Állattartás tömési időszak alatt

Az állatok tartása a hasznosítási cél természetes részét képezi, bármilyen állattartásról is van szó. A libatömés nem kizárólag egyféle tartási móddal valósítható meg. Kétségkívül ismert olyan egyedi, ketreces elhelyezés, ami akadályozza a madár természetes mozgását. Ezt állatkínzásra alkalmasnak tartjuk, ráadásul a mozgáskorlátozás jelentette stressz rontja a takarmányhasznosítást, így még gazdaságilag sem előnyös. De ez ma már meghaladott elhelyezési mód, korszerű formák állnak rendelkezésre.

A libatömés folyamata

A tömés furcsa látvány, érdemes apránként, lépésenként megvizsgálni, mi is történik pontosan. Rendszerint ezt a pontot sérelmezik az állatvédők leginkább és a leghangosabban.

  • Naponta kétszeri táplálékbevitel. A liba naponta több mint kétszer eszik, ha szabadon választhat (órákon át képes legelni), alkalmanként keveset. Nincs begye, a nyelőcsövébe kerülő tápláléknak várnia kell sorára, amíg bejuthat a mirigyes gyomorba. A kétszeri alkalom tehát önmagában semmi esetre sem túl gyakori. A libatömésnél természetesen azért nem okoz szenvedést (éhezést) a relatíve ritka takarmányfelvétel, mert alkalmanként bőségesen elegendő mennyiségű táplálékot juttatnak a szervezetébe.
  • Nem önkéntes a táplálékfelvétel, hanem ember juttatja a madár nyelőcsövébe. A körülmény zavaró hatású lehet az állat számára, de fájdalmat és szenvedést önmagában nem okoz. A tápcsatorna a takarmány befogadása céljából alakult ki. Alkalmas anyag bejutása nem válthat ki fájdalmat pusztán azért, mert nem maga az állat juttatta oda, hiszen az a szerv és szervrendszer éppen erre való. Anatómiailag a garat bejáratát alulról a nyelv, felülről a lágy szájpadlás zárja. ha idegen tárgy a lágy szájpadláshoz ér – kipróbálhatjuk magunkon – reflexesen öklendezést vált ki. A libatöméssel kapcsolatban az érdekes az, hogy a libánál az előbbihez hasonló záró mechanizmus nincs meg, hiányzik az ehhez szükséges anatómiai képlet: nincs lágy szájpadlása. A liba nyitott csőrén át tehát akadálytalanul juthatunk a nyelőcsőbe. Ha nincs akadály, akkor nincs azzal összefüggésben létrejövő kellemetlen érzet sem. Boncolásos képeken jól megítélhető, hogy a tömött és a nem tömött állat száj- és garatszervei teljesen egyformák, és a tömés két hete során naponta kétszer benyomott tömőcső semmilyen elváltozást nem hagy maga után.
  • A takarmány beadásának eszköze egy gumicső. A hazai tömőknél elterjedt gumicső az állat számára kíméletes, hajlékonysága miatt a liba tömés alatti elmozdulását követni képes. A nyelőcsőbe juttatott tárgynak alkalmasnak kell lennie persze arra is, hogy a sűrű pépes takarmány áthaladjon rajta, az állatnak ne okozzon sérülést, és tisztítható legyen. Az ilyen tárgy megfelelőnek tekinthető. Milyen hosszú lehet a cső, árt-e, ha hosszabb vagy rövidebb? A csőnek a nyelőcsőbe be kell érnie, hogy a garatból nehogy takarmány jusson a légcsőbe. A libának a nyelőcső után szűk mirigyes gyomra következik, és mivel egyszerre nagyobb mennyiségű takarmányt kívánnak beadni a beggyel nem rendelkező libának, annak a nyelőcsőben helyet kell hagyni. Ezért a cső nem lehet nagyon hosszú.
  • Az egyszerre beadott takarmány mennyisége jelentősen több, mint amennyit az adott testméretű liba magától felvenne. A nyelőcső az izomzatának köszönhetően ugyan nagyon tágulékony, de a nagyon rugalmas falú szervek (pl.: gyomor, bél, húgyhólyag) is érzékelik, ha terhelési határukat közelítik. Az érzetekben fokozatok vannak. Nemcsak tűrhetetlen feszülés létezik, hanem enyhébb állapot is. A nyelőcső nem zárt szerv, hanem a szájüreg felé szabadon közlekedik a külvilággal. Befogadóképességét meghaladó takarmány bejuttatása esetén a nyelőcső falának rugalmassága a tartalmat a szájon át kijuttatja. Jól látható a képeken, ahogy az állatok az ilyen fölösleget fejrázással kiszórják az egységes száj-garat üregükból. Ez nem hányás, hiszen nem gyomortartalomról van szó, hanem visszaáramlás (regurgitáció). A hirtelen beadott takarmány a nyelőcső üregét kitölti úgy, hogy az izomzat is kitágul, amennyire tud. Ennek jele a táp visszajutása a száj-garat üregbe. A feltöltés elején a nyelőcső üregébe folyik az anyag, de amint feszül a nyelőcső fala, valószínűleg kellemetlen érzet jelentkezik. A tömőcső kihúzásával azonnal annak helyére, vagy akár szabadon a külvilágra is áramlik a takarmány. A tömés kb. kéthetes időszaka alatt egyre növelik az egyszerre beadott takarmánymennyiséget, így ez a tömést kísérő feszülő érzés szinte biztosan végig jellemző. Mivel a nyomáscsökkenésre a tömőcső kihúzása után azonnal sor kerül, így ez igen rövid ideig tart. A takarmány beadása néhány másodperc alatt történik!
  • Fáj-e a libának maga a tömés? Fél-e a liba a töméstől? Az állattudományok válasza mindkét kérdésre határozott „nem”. A két kérdés összefügg. Emberi beavatkozással okozott ismétlődő kellemetlen érzetek, vagy ijedtség az állatokban természetesen félelmet vált ki. Etológiai szemszögből ez egy egyszerű társításos tanulás. Az elektromos kerítés (villanypásztor) kivétel nélkül minden emlősállatot teljes biztonsággal visszatart, a szarvasmarhától a csimpánzig. A legostobábbnak ismert állatnak is elég egy-két áramütés ahhoz, hogy a színes dróthoz a fájdalomérzetet társítsa, és attól fogva nem ér hozzá. A vetési varjúnak sem kell kétszer látnia a puskát ahhoz, hogy legközelebb nagy ívben elkerülje. A tömésre váró madarak teljes nyugalomban várják a tömést, a gazdát felismerik!

A megnagyobbodó máj hatása az állat egészségére

Mitől nagyobb a tömött lúd mája a nem tömött lúd májánál? A létfenntartó szükségletet meghaladó energia bevitele a liba szervezetét raktározásra készteti. A házi emlősállatok vagy az ember esetében teljesen hasonló folyamat zajlik, amennyiben több energiát juttatunk a szervezetbe, mint amennyit az felhasznál. Az emlősöknél az energia raktározása főleg zsír formájában, fajra jellemző szervi és testtájéki eloszlást mutat. A lúdnál viszont a bőr alatt, a bélfodorban, de jelentős részben a májban, a májsejtekben rakódik le a zsír. Zsír le tud rakódni (helyesebben: képes felhalmozódni, tárolódni) emlősök májában is nagy mennyiségben, általában kóros folyamatok eredményeként. Egyes méreghatások, fertőző vagy anyagforgalmi megbetegedések következménye lehet, de nem kizárólagosan.

Amikor az egészséges szervezet hirtelen energiahiányos állapotba kerül, a zsír formájában raktározott energiatartalékát mozgósítja. A szállított zsír átmenetileg a májban nagyfokú felhalmozódásra képes, miközben az életműködések zavartalanul folyhatnak. Az energiahiány elmúltával a folyamat megfordulhat, és a raktárak újratöltődnek.

A költöző madaraknak a hosszú útra magukkal kell vinniük energiatartalékukat,

amit főként a májukban, zsír formájában tesznek. A zsírbontás révén energia mellett vízhez is jutnak, így képesek egy napnál tovább is repülni tenger felett, ivás nélkül. A tömésre használt lúd rokonai költöző madarak, melyeknél genetikailag rögzített képesség az energia nagymértékű raktározása a májban. A libatöméssel ezt a természetes hajlandóságot használja ki az ember. Bár a házi lúdnak esze ágában sincs elköltözni télire, fölös energia bevitelével nagyfokú raktározásra késztetik, így a májában felhalmozódik a sejtekben tárolt zsír.

  • Fáj-e a nagy máj a libának? Nem fáj. A máj érzéketlen, nincs benne érzőideg-végződés. A magasabbrendű élőlényeknek is érzéketlen a mája. A benne fejlődő daganatok sem okoznak fájdalmat, ahogy ezt sajnos nemcsak a háziállatok, hanem az ember esetében is tapasztalhatjuk. Amikor nincs érzőideg-végződés, akkor az érzet alapvető feltétele hiányzik, így érzet, fájdalomérzet sem keletkezhet.
  • Okoz-e valamilyen módon szenvedést és fájdalmat a nagy máj? Fájdalmat és szenvedést a környező szervekre gyakorolt nyomásával nem okoz. Az állatok kímélik fájdalmas szerveiket, vagy amelyiknek a nyomása fájdalmat okoz. Olyan testhelyzetet vesznek fel, amivel a szervet érő nyomás, így fájdalom csökkenthető. A libák normális, fajukra jellemző módon pihennek a ketrecekben a töméses szakasz végén is, ami gyakorlatilag pont a májukon való fekvést jelent. Ha az állat nem tudna máshogy feküdni (de szárny- vagy lábműtét után tapasztalható, hogy kímélésként inkább ép oldalukra dőlve is képesek feküdni), akkor állnának. A lúd órákon át képes fáradtság jelei nélkül állni és gyalogolni, végtagjaik az úszólábak ellenére nagyon alkalmasak a járásra.

Ezután mindenkinek szíve joga eldönteni, fogyasztja-e Magyarország 2013. szeptember 24-én Hungarikumként bejegyzett termékét.