Sára, Márió
-4 °C
5 °C

Erősebben világítanak a szentjánosbogarak, amióta savasodnak a tengerek

Screen Shot 2021-01-12 at 19.09.35.png
2021.01.14. 12:44 Módosítva: 2021.01.14. 15:06
A tintahalak viszont pislákolni kezdtek. Meglepő jelenségeket okoz az óceánok kémhatásának változása.

Mivel az óceánok nyelik el az emberi eredetű többlet szén-dioxid 40 százalékát, a világtengerek egyre savasabbá válnak. A tengervíz normális esetben enyhén lúgos, a savasabb kémhatás pedig sok mészvázas tengeri élőlény életét fenyegeti. Egykoron éppen az óceánok erős savasodása okozta az egyik legnagyobb tömeges fajkihalást a Föld történetében.

A savasodó és melegedő tengervíz kifehéríti a korallokat, akik életüket és színüket a bennük élő algákfajtáknak (zooxanthellák) köszönhetik. Tökéletes szimbiózis: a korall védelmet nyújt és nitrogénnel látja el az algákat, az alga pedig oxigént termel és eltávolítja a korallok anyagcsere-folyamataiból származó végtermékeket. Az algák azonban nem szeretik a túlságosan meleg vizet, kilökődnek a korallokból és csak a fehér színű mészváz marad utánuk.

Ki jobban világít, ki nem

Kutatók meglepő jelenségről számoltak be: ahogy csökken az óceánok pH-értéke úgy válnak egyes fénykibocsátó, biolumineszcens organizmusok fényesebbé, míg mások tompábban lumivilágítanak, tudósított a ScienceNews. Legalább kilencven óceáni fajnál megfigyelték már ezt a jelenséget. A tengeri moszatok, hínárok háromnegyede százaléka képes fényt kibocsátani.

A biolumineszenciára képes élőlényekben különböző kémiai reakciók révén fény keletkezik, amit kommunikációra használnak. Például segítheti a túlélést azzal, hogy elijeszti a támadót, vagy odacsalogatja a zsákmányt, de a párválasztásban is nagy előnyt biztosíthat.

Tom Iwanicki szenzorbiológus és munkatársai a manai Hawaii Egyetemen kilenc élőlény törzsnél vizsgálták a biolumineszcenciát 8,1 és 7,7 közötti pH-szint között (a semleges kémhatás 7-es pH-jú). A csapat ezután elemezte ezen vizsgálatok adatait, hogy lássa, hogyan változik a lények biolumineszcens vegyületeinek fényereje.

Azt találták, hogy savasabb vízben (azaz a pH csökkenésével) a legtöbb világító faj fényesebb lesz. A tengeri árvácska (Renilla reniformis) például kétszer erősebben világít. A tengeri szentjánosbogarak (Vargula hilgendorfii) viszont csak mintegy 20 százalékkal ragyogóbbak. Néhány faj, például a világító tintahalak (Watasenia scintillans) pedig nem erősebb, hanem 70 százalékkal halványabb fényt gyújtanak.

A tengeri szentjánosbogár számára az erősebb fény előnyös a párválasztásban. Ezek a rovarok ugyanis világító röppályájukkal vonzzák párjukat. A világító tintahalaknak azonban nem biztos, hogy jól jön a gyengébb fény és a bizonytalanabb kommunikáció.

A különös eredményeket most tesztelik. Kulcsfontosságú lehet ugyanis megtudni, hogyan működnek a fényt generáló vegyületek az óceánok élőlényeiben. Az óceáni hínárok 75 százaléka képes biolumineszcenciára" - mondja Iwanicki. 

(Borítókép:  Tengeri szentjánosbogarak. Fotó: Takeshi / Youtube)

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.