
Digitalizmus vagy dilettantizmus: százmilliárdokban mérhető veszteség

További Tech-Tudomány cikkek
-
Harmadjára is emelte a NASA egy aszteroida becsapódásának esélyét
- A Gmailen terjedő újabb átverések miatt a kiberszakértők megkongatták a vészharangot
- Új funkció érkezhet az Instagramra, de sokaknál már kiverte a biztosítékot
- Vajon elveszi a munkáját az első itthon is kapható humanoid robot?
- Hamarosan fizetőssé válik a Reddit egy része
A 2021/2022-es választási kampányra eddig két dolog volt jellemző: végtelen egyszerűség és osztogatás. A Polgári Platform célja ehhez képest, hogy olyan programjavaslatot tegyen le a politika mindkét oldalának, amely a nemzeti költségvetés kiegyensúlyozása és a lehető legjobb minőségű, hatékony és átlátható, azaz korrupciómentesített állami működés megteremtéséről szól.
A digitalizáció a 2022 utáni kormányzás kihagyhatatlan része kell hogy legyen. Örömmel vettük észre, hogy az elmúlt hetekben a színpadra lépett ebben a kérdésben Magyarország egyik legismertebb vállalkozója is. A rövid, politikai szlogeneken és videóanyagokon túl hiánypótlónak érezzük azokat a háttér-, szakpolitikai és stratégiai anyagokat, amelyeket mi állíthattunk elő elsőként, és amelyekből most egy rövid összefoglalót publikálunk.
Szögezzük le az elején: az ügyet tartjuk fontosnak, amely nem lehet pártpolitika kérdése. Örülnénk, ha Magyarország digitalizációjának kérdésében konszenzus lenne a két nagy tábor között. Gondoljuk ezt azért, mert mi is ebben az országban élünk, és látjuk, hogy mind az állami szolgáltatások minőségében, mind a korrupció elleni harcban, így a nemzeti költségvetés kiadásainak csökkentésében óriási eredményeket lehet a digitális kormányzásra is összpontosító politikával elérni.
Versenyképes Magyarország a jól megtervezett digitális kormányzás és a polgárait szolgáló állam nélkül nem valósulhat meg.
Egyértelmű, hogy az ország technológiai fejlettsége lehetővé teszi a korszerű, ezáltal a mindennapi ügyintézést és bürokráciát egyszerűsítő megoldásokat.
Az Európai Bizottság 2020-as rangsorolása alapján az infrastrukturális fejlettséget tekintve Magyarország az uniós sorban a hetedik helyen volt, a 2021-es adatok alapján a 12. helyen áll, miközben a többi területen jelentős lemaradásban van (digitális készségek terén 23., digitális technológiák integráltságában 27., digitális közszolgáltatásokban 26.).
Más szempontból is van mit dicsérni és van mit kritizálni a jelenlegi kormány tevékenységében: az adó- és járulékbeszedés területén ez a kormány sokkal jobban teljesít, mint elődei, de a szolgáltatások területén messze elmarad attól, ahol ma a világ vezető országai tartanak. A szándék megvolt: az elmúlt tizenkét évben a három Orbán-kormány többtucatnyi programot készített, és végrehajtásukra is ígéretet tett, ám többségük csak program maradt, vagy hiányzik a programok kontrollja, a visszacsatolás. A digitális kormányzás során történő állami megrendelések pedig számos esetben váltak sajtóhírré, amelyekben a megrendelés korrupciógyanús oldala került előtérbe, és nem a szolgáltatás minősége.
2022 lehetőség arra, hogy a választásokat követően megalakuló kormány (legyen az bal- vagy jobboldali) vezetői tudatosan építsék fel a jó minőségű digitális szolgáltatásokat és az ehhez kapcsolódó, korrupciót kizáró nyílt és követhető technológiai eljárásokat. A XXI. századi Magyarország ezt érdemelné.
Digitális állam – nemzetközi gyakorlatok
A digitális állam létrehozása téma az internet megjelenése óta. Az úgynevezett felforgató technológiák (disruptive technology) az állampolgárok és az üzleti élet mindennapi életét gyökeresen átalakítják. Az első EU-program 1994-ben (Bangemann-jelentés) túlnyomóan az infrastruktúrához való hozzáférés kiszélesítését hangsúlyozta. Az azóta elmúlt közel három évtized alatt az infrastruktúra rohamos fejlődése miatt nagyobb hangsúly került a kormányzatot érintő szolgáltatási területekre. Az OECD szabályozási javaslatai már 2014-ben is kiemelt figyelmet fordítottak a digitális kormányzás társadalmi hatásaira és kiaknázására.

Természetesen az Egyesült Államok vezető szerepet játszik a digitális kormányzás megvalósításában. Már 2012-ben életbe lépett az átfogó Digitális Kormányzati Stratégia (Digital Government Strategy), számos korábbi elnöki rendeletet magában foglalva. Ennek értelmében a szolgáltatásnyújtás racionalizálása és az ügyfélszolgálat javítása, az eredményes, hatékony és elszámoltatható kormányzati szolgáltatások, mindezek mellé a nyílt adatbázisok létrehozása a közszolgáltatások nyújtásának támogatására és a nyílt forráskódú technológiák alkalmazása került előtérbe.
A kormányzat fő fókuszában az állampolgároknak és üzleti szereplőknek nyújtott szolgáltatások egyszerűsítése állt és áll.
Érdemes megemlíteni, hogy egy másik földrészen és más politikai rendszerben a szingapúri kormány a könnyen hozzáférhető, könnyen használható, releváns és megbízható, online elérhető szolgáltatásokra, a zökkenőmentes és folyamatosan rendelkezésre álló digitális tranzakciókra, a digitálisan képzett közalkalmazotti támogató személyzetre helyezte a hangsúlyt. Szingapúrban folyamatosan ellenőrzik a digitalizáció sikerességét különböző mérőszámok alapján a felhasználói elégedettség, a kényelmi szolgáltatások (gyorsaság és közérthetőség), az állami tisztségviselők digitális ismeretei és az innováció szintjén. Ezek a mérések minden szempontból fontosak, de mindegyik közül a legkecsegtetőbb az, amely a költségvetési megtakarítás lehetőségét tárja fel.
Igen, jól értjük: gyorsabb, minőségibb, kényelmesebb szolgáltatások olcsóbban.
A digitális kormányzási elemek bevezetésével az Egyesült Királyság kormánya 2012-ben már évi 1,7-1,8 milliárd GBP-re becsült megtakarítást ért el. Mi tette ennyivel olcsóbbá az államot? Nézzük a legfontosabb lépéseket: online regisztráció és bejelentkezés a szavazásra (a lakosság a kezdetektől fogva 75 százaléknál nagyobb arányban használja ezt az online szolgáltatást), online vezetői engedély, gondozó/gondviselő regisztrációs rendszer digitalizálása, egyéni adóelőleg- és nyugdíjszámla-kezelés, személyi jövedelemadó állami kezelése és önellenőrzés lehetősége, vállalati adószámla elektronikus kezelése, e-útlevél-rendszer, vízumügyek – és folytathatnánk a sort olyan költségkímélő részletekig, mint a börtönlátogatás regisztrációs rendszerének korszerűsítése. Mindez kiegészült két másik elemmel: bevezették az úgynevezett egypontos azonosítási rendszert, amelyben szükségtelenné vált a különböző állami szakrendszerekben már korábban rögzített személyes adatok újbóli bevitele. Ezen túlmenően a minisztériumok digitális vezetési ismereteinek fejlesztésére is nagy hangsúlyt helyeztek.
A fentebb sorolt példákat ma már mind unión kívülinek lehet sajnos nevezni. Nézzük meg hát szűkebb közösségünket: a német elnökség deklarálta az elektronikus kormányzati célkitűzések aktualizált alapelveit, amelyet minden tagország megerősített azzal, hogy a kormányok vezetői aláírták a dokumentumot.
A hét fő alapelv, amelyek a nemzeti és uniós szintű szakpolitikai cselekvési irányvonalakat kijelölik:
1) Az alapvető jogok és a demokratikus értékek érvényessége és tiszteletben tartása a digitális szférában.
2) Széles körű társadalmi részvétel és digitális befogadás a digitális világ alakítására.
3) Felhatalmazás és digitális írástudás, amely minden polgár számára lehetővé teszi, hogy részt vegyen a digitális világ történéseiben.
4) Bizalom és biztonság a digitális kormányzati interakciókban, amely minden állampolgár számára lehetővé teszi, hogy biztonságosan navigáljon a digitális világban, hitelesítse magát, és digitálisan azonosítható legyen az EU minden országában.
5) A digitális szuverenitás és interoperabilitás – amely biztosítja a polgárok és a közigazgatás számára, hogy megfelelő döntéshozatallal és önálló cselekvőképességgel rendelkezzenek a digitális térben.
6) Emberközpontú rendszerek és innovatív technológiák alkalmazása a közszférában, megerősítve a kormányzat úttörő szerepét a biztonságos és megbízható technológia tervezésében és kutatásában.
7) Rugalmas és fenntartható digitális társadalom, amely a Green Deal-megállapodással összhangban megőrzi természeti környezetünk és életünk alapjait, valamint digitális technológiákat használ az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságának továbbfejlesztésére.
Az EU-s szintű célok megvalósítását a következő évtizedre a digitálisiránytű-kezdeményezés képezi le, amelynek célkitűzéseit ez a táblázat mutatja meg:

Vigyázó szemünket Észtországra vessük?
És akkor most jöjjön a bezzegország. A digitális kormányzás–szolgáltató állam dimenziójában nincs olyan szakértő, aki ne említené meg Észtországot, teljes joggal. Az észt példa annyira erős, hogy a finnek is (meg a fél világ) hozzájuk mentek tanulni, majd össze is kapcsolták számos ponton egymás szolgáltatásait. Mi kellett hozzá?
- Bátor miniszterelnök,
- okos együttműködés az üzleti szférával,
- kooperáció a szomszédos országokkal,
- az orosz befolyástól történő mihamarabbi függetlenedés,
- mindezek korrupciómentesített kiépítése.
Ezek közül melyikre nem vágyunk mi, magyarok?
Alapvető cél volt egy olyan nyílt adatcsereplatform létrehozása, amely a kezdetektől fogva lehetővé tette a kormányzati szervek mellett az üzleti szereplők számára is a szabályozott hozzáférést azon állampolgári adatokhoz, amelyekhez az érintett személy felhatalmazást adott.
Az észt kormány a gördülő tervezéshez tartotta magát (azaz a tapasztalatok alapján újra- és újratervezte a következő lépéseket). Elkerülték a kulcsrakész rendszerek megvásárlását.
Ezek egyrészt nagyon drágák (mind az infrastruktúra, mind a szoftverlicenszek okán), másrészt olyan technológiákon alapultak, amelyek sokszor már a bevezetés időpontjában elavultak. Ezért a megoldások létrehozásakor preferált volt a nyílt forráskódú szoftverek és a helyi észt fejlesztők bevonása, szigorúan piaci verseny alapján. Na és akkor figyeljünk újra a költségvetésre: az észt kormány számításai szerint nominálisan
a költségek csökkenése évente a GDP két százalékát érte el.
Ahogy a britek esetében, itt is lehetőség kínálkozott a pénz máshová csoportosítására, például az egészségügybe vagy az oktatásba.
Ha ide kattint, megtudhatja, melyek a digitális kormányzati szolgáltatási területek Észtországban.

A digitális magyar ugar
A digitális kormányzás EU-s munkálataiban a magyar kormány szakemberei is részt vettek. 2014 februárjában elfogadták az infokommunikációs szektor fejlesztési stratégiáját (2014–2020 v7.0). A megvalósítás sikerességének 2014-ben meghatározott célrendszere a teljesség igénye nélkül:
- legyen digitálisan elérhető valamennyi, az állam által kötelezően nyújtandó szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás;
- az egészségügyi ellátási folyamatok informatizáltsága érje el az uniós átlagot;
- valamennyi oktatási intézményben legyen elérhető minimum 20 Mbit/s sávszélességű internet, és minden iskolában álljon rendelkezésre legalább a tanulók számának húsz százalékát elérő, a tanulók által használható informatikai eszköz (PC, laptop, tablet);
- váljon lehetővé, hogy az állampolgárok és a vállalkozások valamennyi közigazgatási ügyüket elektronikusan intézhessék;
- legyen papírmentes a központi közigazgatási intézményekben zajló folyamatok nyolcvan százaléka;
- történjen meg a gyűjteményi kör (könyvtári, levéltári, kulturális, művészeti stb.) minimum ötven százalékának digitalizálása.
A célkitűzéseket aktualizálni kellett, amire 2020-ban került sor. Az aktualizált dokumentum, amely a Nemzeti Digitalizációs Stratégia – NDS címet viseli, megtartotta és továbbviszi a 2014-es struktúrát. A dokumentum tartalmazza a korábbi időszak eredményeinek elemzését is. Nagy vonalakban a következő megállapítások tehetők:
- A digitális infrastruktúra fejlesztése átfogó szempontok szerint sikeresen zajlik. A DESI (Digital Economy and Sociaty Index) felmérése szerint Magyarország a 12. helyen áll. Az internethálózati hozzáférés tekintetében Magyarország az uniós átlag feletti NGA-lefedettséggel, a 4G-lefedettséget illetően jelentős fejlettséggel, a 100 Mbps-t vagy azt meghaladó előfizetések arányában az EU-átlag kétszeresével rendelkezik.
- A kivitelezés módja azonban egyes részeiben továbbra is jelentős problémával küzd: a támogatott szélessáv-fejlesztési projekteket egyes távközlési szereplők csak lassan, részlegesen, esetenként rossz technikai minőségben valósítják meg.
- A pandémiás időszak alatt a gyakorlati tapasztalatok alapján kiderült, hogy a hátrányos helyzetű lakosság infrastruktúra-ellátottsága továbbra is rendkívül alacsony, ezért e társadalmi rétegeket többszörösen hátrányosan érintette a távoktatásra való átálláshoz szükséges eszközök (hálózati kapcsolat és számítógépek) hiánya.
- A digitális kompetenciák fejlesztése terén az EU tagállamainak rangsorában a huszadik helyet foglaljuk el. Ezen a területen semmilyen tekintetben nem sikerült a korábbi lemaradást behozni, még úgy sem, hogy az üzleti szektor a munkavállalók képzését a gazdasági szükségszerűség miatt kénytelen elvégezni, és ezen érdekek mentén ütemezetten meg is teszi. Annak ellenére, hogy a magánszemélyek digitális alapműveltsége továbbra sem éri el az ötven százalékot, az internethasználat – a mobileszközök és okostelefonok fejlődésével párhuzamosan – nyolcvanszázalékos szintet ért el.

A pandémiás helyzet természetesen hatással van a mindennapi szokások átalakulására. Mind az aktív, mind az inaktív korú lakosság körében kézzelfogható volt a digitális kommunikációs, távmunka- és távoktatási eszközök használatának felfutása. Azonban mindez kevéssé kötődött a korábban végrehajtott állami programokhoz, a pozitív hatás inkább az ezen eszközök gyártóinak és az oktatási rendszerben dolgozók önkéntes tartalomfejlesztésének köszönhető. Például a 2016-ban bejelentett digitáliskompetencia-fejlesztésre fordítható 35 milliárd forint forrásból indított projektek nem hoztak olyan eredményt, amelyet a pandémiás helyzetben az alapfokú vagy középiskolai távoktatásban érdemben fel lehetetett volna használni.
Hazánk a digitális gazdaságot mérő mutatók tekintetében a leggyengébb tagállamok között szerepel az EU 2021-es DESI-jelentése szerint.
Pedig ezen a területen számos olyan uniós forrásból támogatott gazdaságfejlesztési program indult, amely a kkv-k digitalizálását szándékozott elősegíteni. A források felhasználásával kapcsolatban azonban érdemes megemlíteni, hogy azon kedvezményezett cégek esetében, ahol a digitalizáció a hatékonyság növelésével megtérül, a cégek elemi érdeke, hogy akár saját forrásból is (vagy strukturált finanszírozással) megvalósítsák azokat. A forrásszűkében lévő és külső finanszírozási lehetőségeiben korlátozott, de egyébként fejlődő és jól működő kkv-k számára e programok érdemi fejlesztési lehetőséget biztosítottak. Az uniós stratégia egyik célkitűzése alapján nagy hangsúlyt kellene kapnia a rugalmas, felhőalapú SAAS- (Software As A Service) szolgáltatásoknak, amelyeknek nagyon alacsony az infrastruktúraberuházás-igényük. A tapasztalatok alapján azonban jelentős mennyiségű volt az olyan hazai projektek és kedvezményezettek száma, ahol infrastruktúra-beruházás támogatása történt. Azaz az állam egy elavult struktúra kiépítését ösztönözte.
Általános üzleti tapasztalat, hogy a gazdaságfejlesztési programokban való pályáztatás folyamata
formálisan ugyan a publikált eljárásrend szerint történt,
azonban a pályázatok sikeressége leginkább a megfelelő pályázatíró és kivitelezési partneri rendszeren, valamint a személyekhez kötődő ismereti hálón múlt.
A szerző szociológus, a Polgári Platform civil szervezet alapítója. A Polgári Platform korábban a magas választási részvétel és a rasszizmusmentes sport ügyében folytatott kampányokat.
(Borítókép: Számítógépek egy iskolában. Fotó: Ujvári Sándor / MTI)
