A gombák is kommunikálnak

Az erdei alomban eltemetve vagy a fákból kihajtva a gombák csendes és viszonylag magányos élőlények benyomását kelthetik, de egy új tanulmány szerint ezek a gombák élénk „beszélgetőpartnerek” lehetnek.

Korábbi kutatások azt sugallják, hogy a gombák elektromos impulzusokat hosszú, föld alatti fonalas struktúrákon, úgynevezett hifákon keresztül vezetnek – hasonlóan ahhoz, ahogyan az idegsejtek az emberi szervezetben továbbítják az információkat.

Azt is kimutatták, hogy az impulzusok tüzelési sebessége megnő, amikor a faemésztő gombák hifái fadarabokkal érintkeznek. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a gombák ezt az elektromos „nyelvet” arra használják, hogy információt osszanak meg táplálékról vagy sérülésről távolabbi gombákkal, illetve a hifákkal összekapcsolt partnerekkel, például fákkal.

Vajon van-e valami közös ezekben az elektromos aktivitásvonalakban az emberi nyelvvel?

A vizsgálathoz Andrew Adamatzky professzor, a Nyugat-Angliai Egyetem bristoli, nem hagyományos számítástechnikai laboratóriumában négy gombafaj – az enoki, a hasított kopoltyú, a szellem és a hernyógomba – által generált elektromos tüskék mintázatát elemezte.

Mindezt úgy tette, hogy apró mikroelektródákat (vékony, elektrolittal feltöltött tűk, melyek egyetlen sejt ingerlésére, illetve elektromos aktivitásának mérésére alkalmasak) helyezett a hifafonalakból álló fonalak által benépesített szubsztrátumokba (alaprétegek).

Nem tudjuk, hogy van-e közvetlen kapcsolat a gombák tüskés mintázata és az emberi beszéd között. Meglehet, hogy nincs. Másfelől viszont sok hasonlóság van a különböző osztályok, családok és fajok élő aljzatainak információfeldolgozásában. Kíváncsi voltam az összehasonlításra

– mondta Adamatzky.

A Royal Society Open Science című folyóiratban közzétett kutatás megállapította, hogy ezek a tüskék gyakran csoportosultak aktivitássorozatokba, amelyek akár 50 szóból álló szókincshez is hasonlítottak, és ezeknek a „gomba jellegű szóhosszúságoknak” az eloszlása szorosan megegyezett az emberi nyelvek szóhosszával.

A hasadt kopoltyúgombák – melyek rothadó fán nőnek, és termőtesteik szorosan egymás mellett elhelyezkedő korallok hullámzó hullámaira hasonlítanak – generálták a legbonyolultabb „mondatokat”.

A legvalószínűbb oka ezeknek az elektromos hullámoknak az, hogy ezeken keresztül tartják fenn a gombák az összhangot, ahogy a farkasok az üvöltéssel a falka kohézióját. A másik ok az lehet, hogy a vonzó- és taszítóanyagok újonnan felfedezett forrásait próbálják jelenteni a micéliumuk (gombafonalak szövedéke) más részeinek.

Más tudósok több bizonyítékot szeretnének látni, mielőtt hajlandóak lennének elfogadni a jelenséget a nyelv egyik formájaként. Korábban másfajta pulzáló viselkedést is feljegyeztek már gombahálózatokban, például pulzáló tápanyagszállítást, melyet valószínűleg a gombák ritmikus növekedése okoz, amikor táplálék után kutatnak.

Ez az új tanulmány az elektromos jelekben ritmikus mintázatokat észlel, hasonló frekvenciájúakat, mint az általunk talált tápanyagpulzusok

– mondta Dan Bebber, az Exeteri Egyetem biotudományok docense, a Brit Mikológiai Társaság gombabiológiai kutatási bizottságának tagja.

Bár érdekes a felfedezés, a nyelvként való értelmezés kissé túlzónak tűnik. Sokkal több kutatást és a kritikus hipotézisek tesztelését igényli, hogy a Google Fordítóban a 'Fungus'-t (gombát) lássuk.

(Borítókép:  Wojtek RADWANSKI / AFP)