Mindenkit fenyeget a banán sötét és sikeres jövője
További Tech-Tudomány cikkek
- AI a magyar vállalatok szemével: lehetőségek és kihívások a mesterséges intelligencia alkalmazásában
- Már csak húsz év, és elbúcsúzhatunk a magyar fenyvesektől
- A mesterséges intelligencia még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket
- A mesterséges neurális háló atyjai nyerték a fizikai Nobel-díjat
- Még nincs vége: októberben is bemutatót tarthat az Apple, ezzel készülhetnek
A világ mezőgazdasága által termelt termékek közül a banán rendelkezik a legkisebb genetikai változatossággal. A piacon legelterjedtebb és legkeresettebb fajta a Cavendish csemegebanán, ami miatt a banántermesztés strukturálisan leginkább egy csúcsán egyensúlyozó piramisra hasonlít. A monokultúrában termesztett Cavendisht leginkább a gombafertőzések és mutációk fenyegetik, a kereskedelemben nagy mennyiségben forgó gyümölcsök közül a leginkább veszélyeztetett. De hogyan vált a banán a világ legtökéletesebb gyümölcsévé?
A banán mint növény lényegében önklónozó gépezet, amely sarjnövények formájában növeszti maga mellett a másolatait. A korai gazdálkodóknak nagyon könnyű dolguk volt a nekik tetsző gyümölcsű növények szaporításával, csak a sarjak átültetésével kellett segíteni a másolás folyamatát. Ez ahhoz vezetett, hogy a kedvelt fajták könnyen és gyorsan terjedtek.
A múlt század első felére a világ megtalálta a tökéletes banánt a Gros Michel nevű fajtában. A Gros Michel szép és jó volt, tekintélyes termést hozott, amit jól lehetett szállítani Európáig, mert vastag héja miatt
jól viselte a hajózással járó gyűrődést.
Nem utolsósorban földrajzilag kiterjedt területen és éghajlati viszonyok között lehetett jól termeszteni úgy, hogy közben a gyümölcsök teljesen egyformák voltak. Az aszexuális szaporítás segítségével a XX. század elejére a banán vált az első globálisan uniform termékké, jóval a tömeggyártott autók és gyorséttermi hamburgerek megjelenése előtt. Megszoktuk, hogy a körte kemény lehet, a mandarin tele lehet maggal, de a banán, az mindig puha és édes.
A rossz osztag
Az aszexuális szaporodás nagy előnye, hogy a szülő a génjeinek 100 százalékát örökíti, míg a szexuális szaporodás során a szülők örökítőanyaga 50-50 százalékban adódik át. Utóbbi esetben egyfajta genetikai lottóhúzás történik, amelyben különböző előnyös vagy előnytelen tulajdonságok kerülnek kisorsolásra az utódok között. A sorsolásból következő változatosság komoly evolúciós előnyt jelenthet például egy olyan ragadozó ellen, aki csak egy adott színű egyedre vadászik, de ennél is nagyobb előnyt jelent a betegségekkel szembeni ellenállóság terén, ahogy azt a banántermesztők is viszonylag hamar megtapasztalhatták.
A természetben az igazi főnökök nem annyira a ragadozók, mint a gombák, baktériumok és kártevő rovarok. Egyik vonásuk, hogy gyorsan szaporodnak és pusztulnak, generációik sűrűn váltják egymást, szaporodhatnak szexuálisan és aszexuálisan is, de mutációk útján akkor is gyorsan változnak (ezt a legutóbbi világjárvány során mi, emberek is megtanultuk).
A változatlan genetikai felépítés védtelenné tette a Gros Michelt a változó növényi betegségekkel szemben, ezzel
a monokultúra egyik tankönyvi példája lett.
A banánfajta a Panama-kór és a sigatoka gomba terjedésének hatására az ötvenes években teljesen kiveszett, és átadta a helyét az ellenállóbb és picivel kevésbé banánízű Cavendish fajtáknak, de ez csak átmeneti megoldást jelentett. A szexuális szaporodásra képtelen Cavendish elterjedése új terepet jelent a betegségeknek. 1965 óta ismert, hogy a Panama-kór 4-es változata ezt a fajt is támadja. 2011-ben egy másik veszélyes gombát, az 1-es faj egy új mutációját fedezték fel Indiában. Mindez hosszú távon az általunk ismert kortárs banán biztos végét jelenti.
A banán utáni világ
Ahogy az ötvenes évek végén a Gros Michel helyét a Cavendish, úgy a Cavendish helyét is egy újabb banánklón fogja átvenni. Lehet, hogy az ausztrál tudósok által kutatott ellenálló, génmódosított Cavendish lesz a következő generáció, de lehet, hogy a Japánban kifejlesztett, vékony héjú Gros Michel, amely hámozás nélkül fogyasztható, vagy a Thaiföldön ismert 40-50 kiskerti változat közül a pici piros lesz a nyerő.
Mindez jó alkalom arra, hogy szembenézzünk a genetikai sokszínűség és a mezőgazdaság között húzódó ellentmondással.
A termelő számára a genetikai sokszínűség maga a rémálom.
Az elvetett gabonának egyszerre kell kicsíráznia, hogy egyszerre lehessen learatni. A zöldségeknél és gyümölcsöknél a megfelelő minőségű termésen múlik, hogy eladható valami, vagy nem mehet a levesbe sem. A ma termesztett haszonnövények túlnyomó többsége szexuális úton szaporodik, és nem túlzás, hogy az információs korszak egyre kifinomultabb mezőgazdasága ezeket a növényeket személyesen ismeri: genetikai felépítésüket, pontos helyüket, a termőtalaj összetételét, a fény hőmérsékletét és a vízellátást is beleértve.
Ha ez nem lenne elég, a piac ízlésének megfelelő uniformizáláshoz ennél is tovább mehetnek, és génmanipulációval apomixisre, vagyis arra vehetik rá a növényt, hogy aszexuális úton termékeny magokat hozzon létre. Így gyakrabban ismétlődhet meg a Gros Michel története, amely úgy intő példa, hogy közben Malajziától kezdve Ecuadoron át Kubáig korszakos gazdasági sikertörténet.
(Atlas Obscura, Wikipedia, World Sensorium)