A tudósok megalkották, amit eddig csak sci-fikben láthattunk

Az intelligens terepasztalként működő háromdimenziós kijelző víziója valahol A bolygó neve: Halál című filmben indult, és követte James Cameront az Avatarba. A kilencvenes évek elején már a kezelőfelületetek evolúcióját előrejelezve vízszintesből függőlegesbe váltott a pozíciója, amikor a futurisztikus Tom Cruise saját maga után nyomoz a Különvéleményben, vagy Tony Stark a levegőbe vetített molekulákat manipulált, hogy megépítse a szuperhurkatöltőt.

Ezek a különleges holografikus kijelzők olyan tudományos-fantasztikus technikák voltak, amik valamiért nem valósultak meg. Hologramot régóta tudunk készíteni, sőt háromdimenziós kijelzőket is. Olyat azonban, amiben a megjelenő képeket kézzel megérinthetjük és manipulálhatjuk, most először sikerült konstruálni.

A telefonunkon már megszoktuk a közvetlen interakciót, amikor megérintünk egy gombot vagy húzzuk az ujjunkat a kijelzőn – az embereknek ez természetes és ösztönös. A programunk lehetővé teszi, hogy ezt a természetes interakciót 3D megjelenítésben és manipulációban is használjuk

– vázolta ötlete előnyeit az új technikát kifejlesztő Asier Marzo, a Navarrai Egyetem professzora.

Marzo és kollégái egy saját volumetrikus kijelzőt hoztak létre. Az ilyen kijelzők nem csapják be a szemet, nem igényelnek különleges szemüveget sem, hanem egy adott térfogaton belül hoznak létre tényleg körüljárható háromdimenziós képet.

A trükk, ahogy a celluloidnál is, a nagy sebességű mozgás. Ilyen volt egy korábbi beszámolónkban a házilag barkácsolt eszköz, amin térben lehetett a klasszikus Doom játékot játszani. Az új-zélandi szaki, James Brown kijelzőjében másodpercenként több mint háromszáz fordulaton pörgő LED-kijelző szolgáltatja a képet, de üvegbúra védi, mert aki megpróbálja megtapogatni a benne látható szörnyeket, komoly sérülést szenvedhet a nagy sebességgel mozgó alkatrészektől.

A képpontokat térben mozogva szétszóró tárgy a diffúzor, Marzo kollégáinak újítása pedig, hogy a merev LED-paneleket elasztikus szövetcsíkokkal helyettesítették. A szövetcsíkok térben rezegve afféle átjárható vetítővászonként működnek, ugyanakkor rugalmasságuk miatt biztonságosan megérinthetők.

Rongyrázás

A FlexiVol nevű rendszer ötlete egyszerűnek tűnik, megvalósítása azonban mégsem volt triviális. A diffúzorszalagok anyagával több megoldást is kipróbáltak a szilikontól a csíkokra vágott projektorernyőig. Amikor ez megvolt, már csak azt a problémát kellett megoldani, hogy a benyúló kezek által deformálódó szalagok miatt a kép is torzult és fókuszt vesztett – ezt a vetítőn kellett korrigálni.

Bár a rendszer egyelőre nagyon korai prototípus, a tesztelők első 18 fős csoportja nagyon pozitívan nyilatkozott: az egyszerű térbeli tárgypakolós feladat 94 százalékuk szerint sokkal egyszerűbben és intuitívabban ment, mint egy 3D egérrel. 

A szakemberek jelenleg olyan megoldásokon gondolkodnak, amikkel a szalagok több tapintási visszajelzést adhatnak. Véleményük szerint a találmány kiválóan működhet kiállítási terekben, ahol külön felszerelés nélkül bárki odaléphet és használhatja a varázslatos új kivetítőt.

(Live Science, New Atlas, Popular Mechanics)