Űrhajósok a világ körül, Magyarország még egész jól áll

Bár a Nemzetközi Űrállomás nevéből következően nemzetközi pénz, munka és összefogás hozta létre, a Földön jelenleg csak három ország foglalkozik emberek űrbe juttatásával: az Egyesült Államok, Oroszország és Kína. 

A világűrt a Szovjetunió nyitotta meg a világnak még a 70-es években az Interkozmosz programmal. Magyarország hetedik volt a sorban Farkas Bertalannal, és ezzel értelemszerűen egy sor fejlett és gazdag országot megelőztünk. De a kontraszt még erősebb, ha azt nézzük, hogy Afganisztán előbb küldött embert az űrbe, mint Japán, az Egyesült Királyság, Olaszország vagy Kína.

A Földön 195 ország van, közülük 51 küldött űrhajóst az űrbe – az országok háromnegyede tehát még nem. A számokkal persze óvatosan érdemes dobálózni, mivel volt olyan eset, amikor, mondjuk, két országból egy lett. Ilyen Németországé, ahol egy helyre számoljuk a kelet- és nyugatnémet űrhajósokat, így ötödikek az űrhajósok számát tekintve.

A történet másik oldala, hogy a Szovjetunió felbomlása, ha általában nem is, az egyes történetírásokban átrendezte a sorrendet, az egykori szovjet űrhajósokból ugyanis azeri, belorusz, litván, kazah, ukrán és üzbég űrhajósok lettek. Ráadásul ketten, Szergej Kirkaljov és Alekszandr Volkov még a Mir űrállomás fedélzetén, az űrben lettek orosz állampolgárok.

Elsők és utolsók

Lényeges, hogy a hivatalos állampolgárságot nézzük, ezért nem számoljuk a franciák közé a francia nevű kanadai űrhajósokat – ugyanakkor meg szoktak emlékezni róla, hogy a kanadaiként repülő Bjarni Tryggvason Rejkjavik szülötte, tehát nagylelkűen az első izlandi űrhajósnak tekinthetjük. Ha a születés helyét nézzük, akkor persze az Apollo-11 legénységének Hold körül keringő tagja, Michael Collins római, emléktáblája is van az olasz fővárosban. Mielőtt nagyon elkalandozunk: a külhoni születés, országváltás egyébként is felülreprezentált az űrhajósok körében, aminek sok esetben politikai, pontosabb kifejezéssel diplomáciai okai lehetnek.

Ugyancsak komplikált India és Kína esete. India 1984-ben küldhetett fel először űrhajóst, de az amerikai zászló alatt repülő Kalpana Chawla csak pár évvel űrsiklós küldetése előtt vette fel az állampolgárságot a 90-es évek közepén. Ha úgy tetszik, az amerikaiaknál nyüzsögnek az indiai űrhajósnők. A Starliner miatt tíz hónapig a Nemzetközi Űrállomáson veszteglő Sunita Williams apai ágon indiai, anyai ágon szlovén.

Kapu Tibor készülőben

Az Egyesült Államoknak több kínai, hongkongi, tajvani űrhajósa is van, közülük Taylor Wang volt az első kínai származású ember az űrben, 1985-ben. A Kínai Népköztársaság hivatalosan csak 2003 októberében juttatta fel első űrhajósát, Jang Livejt, őt viszont egy teljes mértékben saját űrprogram keretében, ami azóta saját űrállomásnál és holdra szállás előkészítésénél tart.

A jelentősebb országok közül Ausztrália űrhajósa repült először, viszonylag későn, 2021-ben a Blue Originnel, bár ausztrál elődei amerikai állampolgársággal már jártak az űrben a 80-as években. Az első török űrhajós, Alper Gezeravci 2024 januárjában hagyta el a Földet, az Axiom-3 küldetéssel, vele utazott az első norvég asztronauta, Marcus Wandt. Az elsők klubjához a Blue Origin fedélzetén 2025 áprilisában csatlakozott Aisha Boew, a Bahama-szigetek képviseletében.

Hazatérve, szűkebb közép-európai környezetünkkel látszólag egy húron pendülünk: hozzánk hasonlóan a csehek második űrhajósuk, Ales Svoboda küldetésére készülnek. A Kapu Tiborral együtt utazó Slawosz Uznanski-Wisniewski pedig a második lengyel űrhajós lesz.