A pokoli bolygó titkaira deríthetnek fényt a kínaiak

A Vénuszt közelsége, mérete miatt a Föld testvérének tekintjük. Bolygóközi felfedezés célpontjának csak azért nem választottuk, mert a Mars ugyan besugárzott, élhetetlen sivatag, a Vénusz maga a pokol. Nem hülyéskedünk: a felszínen ötszáz fok van, a légnyomás a földi százszorosa, az eső kénsav, míg a hó ólom.

A szovjet űrprogram egyedi sikertörténete, hogy csak a Venyera szondák jutottak el, majd küldtek hangot és képet ebből az igen kemény világból. Bármi, amit az ember küldött oda, rövid idő alatt megsült, így fel sem merült, hogy vénuszi mintával felszálljon és visszatérjen egy eszköz. A minta visszahozása ugyanakkor nagyon fontos, mert a helyszínen nincs hely és főleg idő alapos tudományos elemzésre. 

Kérdések ugyanakkor vannak: nemrég potenciálisan életre utaló vegyületeket – foszfint és ammóniát – mutattak ki a bolygó légkörében. Ez azért érdekes, mert magasan a légkörben lehetnek a földi fogalmak szerint elviselhető nyomású és hőmérsékletű, esetleg mikrobák által lakott régiók – ezeket potenciális kolonizációs célpontnak is tekintik, ahol lebegő ballonokból lehetne felhővárosokat építeni, amennyiben túllendülünk azon a problémán, hogy a szép vattacukorfelhőket nem vízpára, hanem kénsavcseppek alkotják.

A ballonokkal meg is érkeztünk a Kínai Tudományos Akadémia és Kínai Űrhivatal tavaly közzétett tervéhez, amely az X-re felkerült friss információk szerint hivatalosan is bekerült a földön kívüli élet kutatását célzó kínai űrprogramba. A hosszú távú program második, 2028 és 2035 közötti szakaszában marsi minták visszahozását, a Jupiter holdja, a Callisto felfedezését és a Neptunusz jeges holdja, a Triton felderítését tűzték ki célul. A menetrend 2033-ra tette a vénuszi küldetést.

A terv két űreszközben gondolkodik, ezek közül az egyik a Vénusz körül kering, miközben a másik a légkörbe berepülve visszatér a mintákkal. A mintavételre a vénuszi foszfin felfedezését követően készítettek egy tervet az amerikai MIT műszaki egyetem munkatársai még 2022-ben. Az ötletük egy 

volt, amin a légköri mintát gyűjtő tartály és az őt tartalmazó visszatérő egység függeszkedne. A mintavétel során az egység mélyebb légköri rétegekbe süllyedne, majd a ballont felfújva felemelkedne, innen indulna, majd ide térne vissza rakétáival a mintát visszahozó egység. 

Nem kért belőle a NASA

A NASA ugyan nem tartott igényt erre az ötletre, a kínaiak ezúttal is saját megközelítést választottak: a tudományos programot bemutató prezentáció fantáziaképeiről kikerült fotókon ballon helyett repülőgépszerű szárnyas eszköz látható. Kínának a felvázolt tervek alapján ekkorra már lesz a marsi küldetésben bevált, többfokozatú rakétája a minták visszahozásához. Mivel a NASA a költségvetése várható megnyirbálása miatt programjainak újratervezésével foglalkozik, az amerikai tudósok szintén a kínai Vénusz-küldetésnek drukkolnak.

Akárki is próbálkozik vele, a vénuszi minták visszajuttatása komoly technikai kihívást jelent, és nem csupán a barátságtalan körülmények miatt. A felhők között nehéz tájékozódni, bár ott nem is feltétlenül fontos, a keringő egységhez viszont vissza kell találni valahogy. GPS értelemszerűen nincs, sőt az iránytű sem segít, mert a Vénusznak nincs mágneses mezeje.

Az amerikai tervben szereplő szondák összesen 22 tonnát nyomtak volna, és mintegy 10 grammnyi légköri mintát hoztak volna. Arányait tekintve a kínai terv is ilyen számokkal dolgozik. Ha megvalósul, a program nemcsak a vénuszi élet kérdését tisztázhatja, hanem megoldódhatna az a rejtély is, hogy a bolygó légköre miért nyeli el az ultraviola fényt annak ellenére, hogy elvileg nem kellene. 

(IEEE Spectrum, Science Alert, X)