Egyáltalán nem hétköznapiak a hétköznapok a Nemzetközi Űrállomáson

Mielőtt rátérnénk a kütyükre, érdemes néhány szót ejteni magáról az állomásról. Az ISS moduláris felépítésű, vagyis több, különböző időben és ország által feljuttatott egységből áll. Tömege meghaladja a 450 tonnát, és óránként körülbelül 28 000 kilométeres sebességgel száguld, így naponta tizenhatszor kerüli meg a Földet.

Energiaellátását hatalmas, összesen nyolc darab, egyenként közel 35 méter hosszú napelemtábla biztosítja, amelyek folyamatosan a Nap felé fordulnak, hogy a lehető legtöbb energiát gyűjtsék be. Az így termelt elektromos áramot akkumulátorokban tárolják, hogy az állomás akkor is működőképes maradjon, amikor a Föld árnyékában halad. A létfenntartó rendszer pedig egy másik technikai bravúr: folyamatosan tisztítja a levegőt, újrahasznosítja a vizet (beleértve a vizeletet és az izzadságot is!), és szabályozza a hőmérsékletet, hogy az űrhajósok számára élhető körülményeket teremtsen.

Nem hétköznapi hétköznapok

A mikrogravitáció alapjaiban változtatja meg a legegyszerűbb hétköznapi tevékenységeket is – ami a Földön magától értetődő, az az ISS-en szinte kivétel nélkül speciális megoldásokat igényel. Az űrhajósoknak például nincsenek hagyományos ágyaik. Ehelyett hálózsákokat használnak, amelyeket a falhoz vagy a plafonhoz rögzítenek, nehogy alvás közben elsuhanjanak és nekiütközzenek valaminek. A hálófülkék kicsik, és az állandó zaj miatt sokszor füldugót is használniuk kell. Érdekesség, hogy a nappalok és éjszakák mesterséges ritmusát speciális világítási rendszerekkel igyekeznek fenntartani, hogy segítsék az űrhajósok cirkadián ritmusának szabályozását.

Az alvás mellett az egyik leggyakrabban feltett kérdés az ISS-szel kapcsolatban a mellékhelyiség működésére vonatkozik – a hagyományos, vízzel öblítő vécék ugyanis itt nem működnének. Ehelyett egy bonyolult, több millió dolláros rendszert használnak, amely légáramlatokkal, tehát vákuummal szippantja el a „végterméket”. A szilárd hulladékot összegyűjtik, dehidratálják és egy teherűrhajóval küldik vissza a Föld légkörébe elégni, míg a vizeletet – ahogy korábban is említettük – egy komplex rendszer tisztítja meg és alakítja újra ivóvízzé.

És ha már a vízfogyasztásnál tartunk: mivel a zuhanyzás luxus lenne az ISS-en a vízhiány miatt, helyette az űrhajósok nedves törlőkendőkkel és egy speciális, öblítést nem igénylő samponnal mosakodnak.

Mindezek mellett pedig az étkezés is tartogat kihívásokat. A morzsálódó ételek – mint például a kenyér – kerülendők, mert a súlytalanságban szálló szemcsék veszélyt jelenthetnek a berendezésekre vagy belélegezve az űrhajósokra. Az ételek többsége speciálisan csomagolt, gyakran hőkezeléssel tartósított vagy dehidratált formában érkezik, amit vízzel kell újra fogyaszthatóvá tenni. Egy érdekes apróság a fűszerezés: a só és a bors nem szórható, mert szétlebegne, ezért folyékony formában, olajjal vagy vízzel elkeverve használják őket. Az ételek rögzítésére pedig tálcákat és – most üljön le – tépőzárakat alkalmaznak.

ARED, COLBERT és CEVIS segítik a fitten maradást

A súlytalanságban az izmok és a csontok gyorsan veszítenek tömegükből, ezért a napi legalább kétórás testmozgás elengedhetetlen – ehhez több speciális gépet is kifejlesztettek. Az ARED (Advanced Resistive Exercise Device) névre hallgató masina például egy ellenállásos edzőgép, amely vákuumhengerekkel és lendkerekekkel biztosítja a terhelést, lehetővé téve a guggolások, felhúzások és más súlyzós gyakorlatok elvégzését. COLBERT (Combined Operational Load Bearing External Resistance Treadmill) egy olyan futópad, ami egy speciális hevederrendszerrel rögzíti az űrhajóst a futófelülethez, szimulálva a gravitációt. Míg CEVIS (Cycle Ergometer with Vibration Isolation System) egy stabil szobabicikli, amelyet úgy terveztek, hogy a pedálozás által keltett rezgések ne befolyásolják az állomás érzékeny kísérleteit.

Csúcstechnológia belül és kívül is

Bár könnyen megfeledkezhetünk róla, az ISS elsődleges célja a tudományos kutatás, ehhez pedig csúcstechnológiás eszközökre van szükség az űrállomáson belül és kívül is. Az űrállomáson kívüli munkavégzéshez (Extravehicular Activity, EVA), vagyis az űrsétákhoz az űrhajósok az EMU (Extravehicular Mobility Unit) nevű szkafandert viselik. Ez tulajdonképpen egy miniatűr űrhajó, saját létfenntartó rendszerrel, hűtéssel, fűtéssel és kommunikációs berendezésekkel. A kesztyűk különösen fontosak, hiszen ezekkel kell precíz munkát végezni, miközben megvédik a kezet a szélsőséges hőmérséklettől és a vákuumtól.

A szkafander hátizsákjában található a SAFER (Simplified Aid for EVA Rescue) nevű kis, nitrogén-gázsugaras meghajtórendszer, amely vészhelyzetben (ha az űrhajós elszakadna az állomástól) lehetővé teszi a visszamanőverezést. Az űrséták során használt szerszámok, mint például a Pistol Grip Tool (egyfajta akkus csavarhúzó), szintén speciálisan a kesztyűs használathoz és a súlytalansághoz lettek tervezve, rögzítőhevederekkel ellátva.

Nem szabad megfeledkezni a Canadarm2-ről sem. Ez egy, az ISS külső részén található, 17 méter hosszú, hétízületes robotkar, amely képes az állomás egyik pontjáról a másikra „sétálni” a külső rögzítési pontok segítségével. Segíti az űrhajósokat az űrséták során, mozgatja a nagy méretű alkatrészeket, és dokkolja a teherűrhajókat. Hozzá kapcsolódik a Dextre (Special Purpose Dexterous Manipulator), egy kétkarú, finom mozgásokra képes robot, amely olyan precíziós feladatokat is el tud végezni, amelyekhez korábban űrsétára lett volna szükség.

Innen sem maradhat ki az AI

A Nemzetközi Űrállomás fedélzetére még 2018-ban érkezett meg CIMON (Crew Interactive Mobile Companion), az ESA kérésére az Airbus által fejlesztett, mesterséges intelligencia által üzemeltetett robot. CIMON képes felismerni az űrhajósokat, válaszol a kérdéseikre, segíti a kísérletek végrehajtását, sőt akár beszélgetőpartnerként is funkcionálhat, enyhítve az izoláció érzését. A Földön öt kilót nyom, az ISS-en viszont lebeg, közlekedni 14 beépített fúvókájával tud – pontosabban tudott, az első prototípust ugyanis 2019 augusztusában visszahozták a Földre.

Helyét a továbbfejlesztett és még kreatívabban elnevezett CIMON–2 váltotta, ami 2020. április 15-én kezdte meg működését a Nemzetközi Űrállomáson. Érdekesség, hogy eredetileg csak három évre terveztek vele, tehát valamikor 2023-ban vissza kellett volna jönnie a Földre, erre utaló információkat azonban nem közölt a NASA. Mindösszesen annyit tudni, hogy 2024-ben még kísérleteztek az ISS-en CIMON–2-vel – legalábbis egy blogbejegyzés ezt tanúsítja –, így könnyen előfordulhat, hogy a lebegő AI-robot még mindig az űrállomás fedélzetén ügyködik.

Az AI mellett persze számos más kütyü is színesíti és segíti az űrhajósok mindennapjait, ezeket felsorolni viszont szinte lehetetlen lenne. A 3D nyomtatók ugyanakkor kiemelten nagy segítséget nyújtanak a legénységnek – ezek lehetővé teszik, hogy a helyszínen gyártsanak le pótalkatrészeket, szerszámokat vagy akár kísérleti eszközöket, csökkentve a Földről történő utánpótlás szükségességét.

A Nemzetközi Űrállomás fedélzetén használt technikai eszközök és hétköznapi kütyük tehát tagadhatatlanul lenyűgöző példái annak, hogyan képes az emberi elme alkalmazkodni és megoldásokat találni a legszélsőségesebb körülmények között is. A fejlesztések ráadásul nemcsak az űrkutatást viszik előre, hanem gyakran a földi életben is hasznosulnak, új technológiákat és termékeket eredményezve. Az ISS tehát nemcsak egy ablak a kozmoszra, hanem egyben a jövő technológiáinak bölcsője is. Hamarosan pedig egy magyar űrhajós, Kapu Tibor is a fedélzetére érkezik. A küldetés részleteivel, Kapu Tibor kiképzésével és feladataival, valamint az Axiommal az elmúlt hetekben kiemelten foglalkozott az Index, a magyar űrutazással kapcsolatos további írásainkat ide kattintva érheti el.

(Borítókép: A Nemzetközi Űrállomás / Fotó: ESA/NASA via Getty Images)