Így darálja be a Z generációsokat a tökéletességkultusz

Régóta mondogatjuk már, hogy az interneten semmi sem az, aminek látszik, az online térben mindenki kizárólag az előnyös oldalát mutatja, így nem releváns az a kép, amit egy adott illetőről a közösségimédia-profiljai alapján látunk. Ezt könnyebb mondani, mint elhinni, pláne akkor, amikor egy egész generáció kezdi teljesen újraértelmezni a digitális én jelentését. A Z generáció önkifejezésének terepe mára egyértelműen a közösségi média és összességében az online felületek lettek, így már nagyobb jelentéstartalommal bír esetükben az, hogyan azonosítják magukat az interneten.

Ez egy teljesen újszerű problémához vezet, ugyanis míg eddig az volt a legnagyobb gond, hogy egy fiatal másokhoz mérte saját értékességét, szépségét, most már a saját digitális verziója a mérvadó. Persze a valóságban ezt szinte lehetetlenség elérni, ugyanis az online térben egy szerkesztett valóságban létezik a digitális énünk, tehát akár tökéletes is lehet, ami a való világban egyszerűen nem lehetséges. Az önértékelési problémák fékezhetetlen cunamiját indítja el, ha a Z generáció tagjai valójában nem is létező másukhoz kezdik el mérni saját magukat.

Filterek rengetegében

Régebben még a kreativitás kiélésének egy formája volt filterezni a képeket, mára viszont két véglet alakult ki: aki kerüli a szépítőket, és aki minden egyes megosztott fotóján alkalmazza őket. Ennek is köze van az önértékeléshez, akár használjuk, akár nem. Mindkét esetben hozzáadunk egy jelzőt a digitális énünkhöz, előbbi esetben azt, hogy természetesek vagyunk, teljesen elégedettek azzal, ahogy kinézünk – pedig a valóságban akár órákat is igénybe vehetett az adott fotó elkészítése, a megfelelő fényviszonyok és a legelőnyösebb szög megtalálása miatt. Utóbbinál pedig leginkább az jöhet le, hogy tökéletesek szeretnénk lenni, nem riadunk meg az extrém megoldásoktól sem, és szinte mindenre képesek vagyunk a kívülről jövő pozitív visszajelzésért.

Makenzie Schroeder és Elizabeth Behm-Morawitz tanulmányukban bevezetik az ön-összehasonlítás, illetve az öntárgyiasítás fogalmait, amelyek a túlfilterezés végett alakulnak ki az emberekben, különösen a fiatalokban. Kutatásukban nemcsak az arcra, hanem a testre használt szépítő-, karcsúsítófilterekre is kitérnek, amelyek hatására könnyebben alakul ki testképzavar, akár evészavar is. A filterek gyakori alkalmazása növeli az illetőkben a testükkel szembeni elégedetlenséget, valamint a fogyási vágyat is. Ahhoz, hogy pontos következtetéseket vonhassanak le, 187 nőn végezték el módszertani kutatásukat, akiket három csoportba osztottak:

1. Akik saját képeiket filterezték
2. Akik mások filterezett képeit nézték
3. Akik semleges, különösebb szépítő hatással nem rendelkező filtereket tettek képeikre

Az eredmény egyértelműen mutatta, hogy az első csoport tagjainak önbecsülése szenvedte a legnagyobb kárt, ők elkezdtek testképzavarral kapcsolatos kezdetleges tüneteket produkálni, míg akik a harmadik csoportba tartoztak, nem mutattak különösebb változást önértékelésüket illetően. Schroeder a kutatás befejezése után elmondta: „A karcsúsítófilterek kiválthatnak egy társadalmi ön-összehasonlításnak nevezett folyamatot, amelyet úgy fogalmazunk meg, hogy az egyén valós megjelenését összehasonlítjuk a digitálisan módosított megjelenésével. Ez nagyon veszélyes lehet főképp a fiatalabb generáció önértékelésére nézve.”

Manapság az sem könnyíti meg a Z generációsok helyzetét, hogy a technológia is gyorsabban fejlődik, így a filterek egyre kifinomultabbak, és több esetben fel sem tűnik, hogy egy adott felhasználó képén van-e filter vagy nincs. Éppen emiatt történhet az, hogy önmagunknak ez a retusált verziója válik az etalonná, és elhisszük, hogy a valóságban is úgy nézünk ki, és mivel szépek vagyunk, ezért jobb emberek is.

A digitális én problémája

Az online identitásunk három részből áll: az első az a tulajdonság, ami egyedivé tesz; a második, ami egy adott csoportba sorol, amely által tartozunk valahová az online térben is; a harmadik pedig az online aktivitásból áll össze, az érdeklődési kört azonosítja be. Ezzel több probléma van, már csak azért is, mert a Z generáció tagjai nem ragadnak le a közösségi médiában kialakított énképüknél, egy lépéssel előrébb járnak, ugyanis egyre jobban élvezik az olyasfajta online tereket, amit a Fortnite vagy a Roblox biztosít. Ezek a felületek ugyanis azon túl, hogy új közösségépítési lehetőséget nyújtanak számukra, arra is lehetőséget adnak, hogy megmutassák egyedi stílusukat, és egy másfajta módon fejezzék ki magukat.

Ezekben a játékokban személyre szabott avatárok és virtuális tárgyak vásárlása révén kifejezhetik egyéniségüket, és az sem probléma, hogy az úgynevezett skinekért rengeteg pénzt kell kiadniuk. Benoit Vatere tudományos kutatása rámutat arra, hogy ez is egy módszere a fiatalabbak önkifejezésének, ami másképp hat önértékelésükre, mint a közösségi média nyomása. A virtuális valóságokban, tehát a különféle játékokban arra kapnak lehetőséget, hogy szinte minden korlát nélkül alakítsák identitásukat, és ehhez minden felhasználó számára egyenlő feltételeket biztosítanak.

Vatere meglátása szerint azok a sikeres termékek, felületek, amelyek képesek újraértelmezni a fizikai vágyakat és digitális élményekké alakítják azokat, támogatva ezzel a Z generáció önkifejezési igényeit az online térben. A bökkenő viszont továbbra is az, hogy a fiatalabb generáció tagjai szívesebben azonosítják magukat virtuális személyiségükkel, semmint a valóssal. Mint Vatere is írja,

a Z generáció tagjai jelentős összegeket költenek virtuális tárgyakra, és sokan közülük úgy érzik, hogy online identitásuk az igazi énjüket tükrözi.

A probléma tehát továbbra is fennáll, egyre több Z generációs kezd összezavarodni azzal kapcsolatban, ki is ő valójában, mi is a valódi identitása. A szerkesztett valóság rendkívül kecsegtető, szimpatikus és tökéletes, viszont egyáltalán nem valódi, és miközben ez az egyetlen hibája, ez a legnagyobb is egyben.

Mi lehet a megoldás?

Egyre több pszichológus javasolja a digitális nagytakarítást, vagyis azt, hogy legyünk tudatosabbak annak terén, hogy kiket követünk vagy miket osztunk meg a közösségi médiában. Ha akadnak olyan profilok a követési listánkban, akiknél kizárólag agyonszerkesztett tartalmakat találunk, versengésre ösztönöznek, vagy csak szimplán rossz érzést keltenek bennünk, akkor ne hazudtoljuk meg belső iránytűnket, töröljük őket listánkból.

Gyakori javaslat manapság az olyan oldalak követése, amelyek a természetességet, a testpozitivitást és az önszeretetet hirdetik. Nem véletlenül, ugyanis ezekre van a legnagyobb szüksége annak a generációnak, amelyik lassacskán jobban azonosul azzal, amit online tapasztal. Ha a Z generáció tagjai a valódiságot, az esetleges tökéletlenségeket látják visszaköszönni az interneten is, akkor a saját magukkal szemben felállított elvárások is jóval reálisabbak lesznek, és kevésbé rombolóak. A cél tehát egyértelmű: vissza kell hozni a valódiságot a digitális térbe, hogy ismét egyensúlyba kerüljön a Z generáció számára is, meddig tart digitális identitásuk, és hol kezdődik a valódi, igazán nagy értékkel bíró énjük.

(Borítókép: Justin Paget / Getty Images)