Felütötte a fejét az űrrégészet, vajon hogyan védjük meg Armstrong lábnyomát a Holdon?

Bár egy töredék másodperccel ezelőttől kezdve minden történelem, az űrhajózás még mindig nagyon új dolognak tűnik ahhoz, hogy régészet tárgya legyen. A hidegháborús űrversenyt a lecsengés és a Nemzetközi Űrállomás korszaka követte, ezt váltja most egy gazdasági átmenet, az üzleti alapú űrhajózás terjedése. Mára egyértelmű, hogy a korszakváltás új perspektívát és új területet nyit a történelemtudományban.

A régészeket általában ásóval a kézben, illetve ecsetet és nagyítót is tartalmazó kis terepmellényben szokás elképzelni. Az űrrégészek egyelőre egészen máshogy festenek, többnyire mérési adatokat vagy régi tervrajzokat bújnak. és listákat írnak.

Minek ment oda?

A Hold idén felkerült a World Monuments Fund veszélyeztetett műemlékeket tartalmazó listájára. A World Monuments Fund egy nemzetközi nonprofit szervezet, amit az amerikai hadsereg századosa, James A. Gray alapított 1965-ben, és a világ különböző országaiban lobbizik az emberiség története szempontjából fontos helyi emlékek megóvásáért.

Tömör ismertetőjük szerint az Apollo–11 holdra szállásának eredeti helyszínén 106 emlék található, a leszállóegység hátrahagyott részétől és a tudományos eszközöktől kezdve a megemlékezés szándékával hátrahagyott tárgyakon át az olyan nem értelmezhető, szimbolikus dolgokig, mint amilyen Armstrong lábnyoma is. A Holdon ezzel együtt összesen 90 különböző történelmi helyszín található.

A Holdon lévő emlékekről a Új-Mexikói Egyetem professzora, Beth O'Leary készítette az első lajstromot még 2000-ben. Az ezredfordulón mintegy 187 tonna emberiség által előállított műtárgy volt a szomszédos égitesten, de O'Leary szerint ma már 400 tonna körül járunk. (A tárgyak tömegét tekintve egyébként meglepő, hogy a második a Vénusz mintegy 15 tonnányi szondával, a harmadik pedig a Mars, tíz tonna marsjáróval és ejtőernyőkkel.)

Az emlékek között olyan tárgyak vannak, mint a Holdra és bármilyen idegen égitestre elsőként érkező eszköz, a szovjet Luna–2 1959 szeptemberéből. A szovjetek Szputnyikkal induló kezdeti előnye sokáig a Holdon is megmaradt: ők készítették az első képeket az égitest „árnyékos” oldaláról, és ők hajtottak végre először puha leszállást. Ennél meglepőbb, hogy Armstrongék emlékül hátrahagyták a Holdon Vlagyimir Komarov és Jurij Gagarin kitüntetéseit. Ezeket a szovjet űrhajósok özvegyeitől kapták, és nagyon nagy dolog, hogy a hidegháború csúcsán magukkal vitték. Hasonló gesztus volt az elesett űrhajósokért az Apollo–15 legénysége által elhelyezett emlék 1971-ben, ami az életüket vesztett űrhajósoknak állított emléket egy kis táblával és egy 9 centis alumínium űrhajósfigurával.

Más kérdés azonban, hogy a World Monuments Fund hova forduljon ezeknek az emlékeknek a védelméért. Az 1967-ben keletkezett egyetlen nemzetközi szerződés, a Világűrszerződés a műemlékek védelméről nem rendelkezik, arról viszont igen, hogy senki sem sajátíthat ki magának földön kívüli helyeket. Nincs az a holdi önkormányzat, ami segíthetne, az egyetlen megoldás a nehezített pálya és a nemzetközi együttműködés. Ez a kereskedelmi űrhajózás érkezésével egyre sürgetőbb, ráadásul vannak olyan tisztázandó leágazások és kiskapuk: ha például egy-egy emléket tartalmazó területet a hozzá köthető ország kezel, mennyiben sajátja, építhet, esetleg bányászhat-e a védett zónában (esetleg bányászhat-e még többet az ott létesített bányamúzeum védett zónájában).

Civilizációs örökség

Az űrrégészet számára az igazi kezdet 2023 volt, amikor az ENSZ szakmai szervezete, a Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága hivatalosan is veszélyeztetett helyszínnek nyilvánította a Holdat. Mivel a világűr végtelen, a Hold csak egy apró morzsája az űr történelmének. A Nemzetközi Űrállomáson 2015-től végeztek űrrégészeti adatgyűjtést és módszertani kísérletet, amikor az egyes területeken összegyűlő szerszámokat és gumikesztyűket fotózták.

A Nemzetközi Űrállomás ráadásul most készül átlépni a jelen és múlt közötti küszöböt: valamikor a 2030-as évek elején szétbontják – inkább hamarabb, mint később –, és darabjait a légkörbe lökdösik. Minden idők legdrágább tudományos kutatási programjából csak kormos, horpadt tartályok maradnak majd valahol az óceán fenekén. Valamivel jobb sorsra számíthat viszont a második amerikai műhold és egyben a legrégebben az űrben keringő eszköz, a Vanguard–1. Ha sikerrel jár az amerikai civil kezdeményezés, a kosárlabdánál kisebb eszköz talán a SpaceX Dragon űrhajóján térhet vissza.

A történet lezárásaként mi is visszatérünk a Földre, ugyanis itt találhatók az egykori űrverseny fő helyszínei, Bajkonur és Cape Canaveral. A floridai űrközpont 7800 hektáros területe nem űrskanzen, elbontják az életveszélyessé vált hangárokat. Itt ma már saját régészeti iroda működik, és az itt dolgozó Thomas Penders igazi ásós-nagyítós régész. Elmondása szerint a hőskorban nem vesződtek sokat, a kerítés mellé dobták a felesleges rakétaalkatrészeket. A terület lényegében tele van ezekkel. Penderst legutóbb például akkor riasztották, amikor Jeff Bezos űrcége, a Blue Origin építkezett a Mercury-program egykori területén, ahol fémet talált az egyik munkagép.

(BBC, Wikipedia, World Monuments Fund)