Hortenzia, Gergő
-2 °C
8 °C

Egy magyar kutatócsapat elő tudja állítani az anyatej legfontosabb molekuláit

GettyImages-646148300
2018.10.18. 14:14
Dékány Gyula véletlenül került az anyatejben lévő összetett cukrok közelébe. Kollégáival rák elleni vakcinát szerettek volna kifejleszteni, de az kudarcba fulladt. A fejlesztés során viszont véletlenül szintetizáltak egy anyatej-molekulát, amiről kiderült, korábban még senkinek nem sikerült. Azóta is az anyatej komponenseit kutatja, jelenleg egy olyan molekulát, ami az öregkori elbutuláson segíthet. A jelenleg Németországban élő és dolgozó kutató a gyártás egy bizonyos fázisát mindig Magyarországra hozza, így van ez most is. Ennek kapcsán ült le velünk beszélgetni.

2011-ben arról írtunk, hogy a világszenzációnak számító szintetikus anyatejcukrok előállítását Magyarországra hozná. Mi valósult meg ebből?

2000 környékén született az ötlet, hogy az anyatej-molekulákkal foglalkozzunk. Ausztráliában voltam több kollégával egy tudományos konferencián, korábban mind szénhidrátokkal foglalkoztunk, olyan bonyolult cukormolekulákkal, amelyeket eddig az emberiség nem tudott szintetizálni. Addigra már hét szabadalmat írtunk 1500 oldalon, és úgy éreztük, itt az ideje hasznosítani is a tudásunkat. Egyetértettünk abban, hogy csinálunk erre egy üzletet. A millió eurós nagyságrendű kockázati tőke Dániában jött össze, így ott indult a Glycom.

Először rákellenes vakcinát szerettünk volna gyártani, a szintetizálással jól haladtunk, de az állatkísérleteink sorra buktak meg. Nagy fejfájás volt, hogyan lépjünk tovább.

A kutatás során – tulajdonképpen véletlenül – szintetizáltunk egy olyan szénhidrátot, amely az anyatej egyik összetevője. Aznap egész éjjel olvastam, mert előtte szinte semmit nem tudtam erről a területről. Kiderült, az egész világ keresi ezt, illetve az összes többi anyatej-molekulát, de képtelen bárki is előállítani.

Írtam a Nestlének, érdekli-e őket a fejlesztés. Ráharaptak, és nagyjából négy hónap alatt megszületett az első együttműködésünk. Akkor derült ki, hogy a cég már tűvé tette a Földet olyan kutatók után, akik ilyen anyagokat tudnának szintetizálni, mert tisztában voltak azzal, hogy ennek milyen jelentősége van, és nem csak a csecsemőtáplálkozásban. Úgy gondolták, a betegségek kezelését és megelőzését táplálkozásterápiával kellene megoldani, olyan molekulák táplálékba való adagolásával, amelyek nem mérgezők az emberi testre, mégis befolyásolják azokat a folyamatokat, amelyek a betegségek kialakulásához vezetnek.

Koppenhága egy olyan része Európának, ahová el lehet hozni a világ legjobb tudósait, így létrejött egy olyan kutatócsapat, amibe 16 különböző nemzet legjobbjait tudtuk összeválogatni. Először megoldottuk a problémát kémiával, írtunk belőle egy csomó szabadalmat. Utána rájöttünk arra, hogy az enzimek készítik ezeket az emberi testben, és talán tudunk olyan enzimeket csinálni, amelyek hasonlóak az emberi enzimekhez, és alkalmasak arra, hogy sok-sok köbméterben, ipari méretekben gyártsuk ezeket az anyagokat. Utána pedig azt is sikerült megoldanunk, hogy ezeket az anyatejcukrokat mikrobák, mikroorganizmusok készítsék nekünk, ez tette még olcsóbbá a folyamatot. Kialakítottunk három fő technológiát, és ezeknek a keverékét használtuk. 2013–2014 táján már megtörténtek az engedélyezések Európában és Amerikában, és elkezdtünk gondolkodni a gyárépítésen. Dániában épült fel a gyár, amely évi több ezer tonnát képes előállítani, már 26 országban forgalmazzák, többek között Magyarországon is mostanában vezették be.

Létrehoztunk ezzel egy őrült nagy iparágat, amelyben több milliárd euró mozdul meg évente.

A csapat magját magyarok alkották, ezért Magyarországot választottuk arra, hogy elkészüljenek az első emberkísérletekhez szükséges anyagok, és hogy az ipari méretekben történő gyártást kipróbáljuk. Erre hoztuk létre a Glycom Hungary nevű leányvállalatot. A Kőbányai Gyógyszergyár, az Első Vegyi Industria, a Soneas, a magyarországi Wessling is részt vett a folyamatban, az MTA Kémiai Kutatóközpontja (KKKI) pedig otthont adott nekünk.

2010 környékétől kezdve 50-60 magyar kutató dolgozott a Glycomnál, hogy ez az álom megvalósuljon. Dániába is kitelepültek néhányan, a helyi csapat 20 százaléka mindig magyar volt, az összes projektteam élén magyar szakember állt. Ez egy olyan siker a magyar tudomány részére is, amit nem szabad hagyni elkallódni. Azt mutatja, hogy ebben az országban micsoda intellektuális kapacitások vannak, és ha valaki össze tudja fogni őket egy nehéz ügy érdekében, akkor csodákra képesek ezek az emberek.

A fejlesztés lényege tehát, hogy anyatejcukrokat tudnak szintetikus úton előállítani. Nem probléma, hogy nem eredeti formájukban?

Nem, mert a szintézissel ugyanazt a molekulát hozzuk létre, 100 százalékban azonosat. Mivel ezeket a molekulákat emberi sejtek termelik, mi csak hozzájárulunk ahhoz, hogy azoknál, akiknél ezekből kevesebb termelődik, megfelelő koncentráció alakuljon ki. Ilyenek a csecsemők, akiknél születésük pillanatában minden alulfejlett; ilyenek a valamilyen betegségben szenvedők, akiknek a kémiai rendszerük nem úgy viselkedik, mint egy egészséges emberé; és ilyenek az idős emberek, akik eljutottak az öregedés azon fázisába, amikor az enzimjeik, a kémiai szintetizáló rendszereik nem képesek ilyen mennyiségben termelni ezeket az anyagokat. Az anyatej az egyetlen olyan táplálék, amelyik emberi táplálkozásra alakult ki, egyben védekező funkciója is van, hogy a csecsemőknek a kémiai harmóniája a lehető leggyorsabban kialakuljon és stabilizálódjon. Ez az egészség tulajdonképpen, a kémiai harmónia.

Ha ezek az anyagok előnyös hatásokat váltanak ki a csecsemőkben (megvédik, táplálják őket), akkor várhatóan ugyanezek a molekulák nagyobb mennyiségben egy nagyobb test esetében is hasonlóan működnek.

Védelem cukorból

Az anyatejjel és annak szintézisével kapcsolatos eredmények mind egy irányba mutatnak: lehetséges, hogy egyszer az anyatej teljesen helyettesíthető lesz tápszerrel. Ebben nagy mérföldkő volt, amikor egyáltalán felfedezték az anyatejben lévő összetett cukrokat, más néven oligoszacharidokat. (Az anyatejben lévőknek külön nevük van: human milk oligosaccharide, azaz HMO.) Az első anyatejcukrokat már az ötvenes években felfedezték, de hatásukat csak sokkal később, a kétezres évektől kezdve fedezte fel a tudomány, az előállítás pedig még tovább váratott magára.

A tudósok mindig is kíváncsiak voltak arra, mire valók az anyatejben azok az anyagok, amelyek nem a táplálást szolgálják. Úgy tűnik, az összetett cukrok a csecsemők immunrendszerét segítik, bevonják a bélfalukat vékony cukorréteggel, így első védelmi vonalat képeznek a baktériumokkal és vírusokkal szemben.

Korábban nem sokat tudott az anyatej-molekulákról, de azt mégis tudta, hogy amit felfedeztek, az egy anyatej-molekula?

Igen. Milligrammokat képesek voltak már korábban is az anyatejből kibányászni, és már lehetett érezni, hogy ezek erősen bioaktív anyagok, csak épp a mennyiség hiányzott. Milligrammokkal nem lehet célt érni, ez az ipar olyan óriási, ide ezer tonnákra van szükség egy évben. De ki tud ezer tonnákat csinálni egy olyan anyagból, amiből még milligrammokat is nehéz csinálni? Ez volt a kihívás.

És nem baj, hogy nem az egész, teljes spektrumú anyatejet állítják elő?

Nem. Az anyatejben van körülbelül száz olyan molekula, ami nagyon-nagyon izgalmas, de ebből korábban egyet sem tudtak előállítani. És ha egy sikerül, miért ne sikerülhetne kettő, tíz, száz?

Mitől izgalmas egy molekula?

Attól, hogy az anyatejben megtalálható, biztonságosan fogyasztható és táplálékba tehető. Korábban is voltak ilyen törekvések, de azok megragadtak a fekete-fehér televízió szintjén és kellett egy áttörés, hogy a táplálkozásban is megjelenjen a színes képernyő, ami egészen más lehetőséget hordoz. Az anyatejben jelen lévő száz izgalmas molekula létrehozása pedig olyan, mint a színes tévé.

Milyen formában forgalmazzák jelenleg ezt a molekulát?

Csecsemőtápszer formájában, ugyanis ebbe téve megakadályozza azt, hogy fertőzések érjék a csecsemőket fejlődésük korai fázisában. Ezek egyrészt antibakteriális és antivirális szerek, mérgező vegyi anyagok nélkül, nem tud ellenük kialakulni rezisztencia sem, másrészt fontos, hogy gyulladásgátlók is.

A harmadik nagyon fontos hatásterület az immunitás. A csecsemő ugyanis immunitás nélkül születik, az anyatejben van egy csomó antitest, amelyek segítik ennek a kialakulását, de a mi cukraink is hozzájárulnak, hogy az immunitás minél gyorsabban kialakuljon.

A negyedik fontos hatás, hogy ezek az anyagok elősegítik a szellemi fejlődését egy újszülöttnek, mert amikor megszületik, szinte csoda, hogy életben van, annyira egyszerű a neuronhálózata, az axonjai pedig, ahol a jelátvitel történik, még nem szigeteltek. Olyanok, mintha egy csupasz vezetéken keresztül szeretnénk elektromos áramot küldeni. Ezek az anyagok, amelyeket a természet belecsempészett az anyatejbe, ezekre hatnak. Ezért ilyen varázslatos az anyatej. És mivel az idősebb embereknél gyakran hasonló problémák jönnek elő, mint életünk kezdeti szakaszában, bízhatunk benne, hogy rájuk is hatnak majd ezek az anyagok.

Budapesten született, itt is végzett, hogyan került Ausztráliába arra a bizonyos konferenciára?

A Műszaki Egyetemen végeztem mint vegyész, majd a KKKI-be kerültem. Csináltunk ott jó dolgokat, kevés pénzből. Volt nekem egy kedves barátom, főnököm, Gruber Lajos, aki azt mondta, Gyula, neked érdemes lenne kipróbálnod magad külföldön. Ő állt elő azzal az ötlettel, hogy elad engem, mehetek Londonba, Kanadába vagy Spanyolországba. Londont választottam, a University of Londonnál lettem kutató.

Londonban jöttem rá, hogy milyen szerény lehetőségeink voltak a KKKI-ban. Hogy micsoda könyvtárak voltak Londonban! Öt emeletnyi könyv, és mennyi pénz! Ott kellett rájönnöm arra is, hogy az az angolom, ami volt, csapnivaló, és semmit sem ért. Az a tudás, amit magyarul birtokoltam, nem elég nemzetközi szinten, azt angolul kell birtokolni. Megtanultam először a kémiát angolul, utána beleástam magam az enzimekbe, a mikrobiológiába, aztán belecsöppentem az iparjog-védelembe, majd az üzletbe. Megtanultam, hogyan kell egy üzletembernek gondolkodnia, kockázatot kezelni, döntéseket hozni, tárgyalni, pénzt szerezni.

Londonban mivel foglalkozott az elején?

Szintetikus kémiával, ami azért nagyon fontos, mert egész életemben anyagok szintézisével foglalkoztam. De amikor fejlődtem, rájöttem, hogy analitika nélkül ez mit sem ér. De még ez sem elég, kell hozzá a biológia, hogy mit csinálnak ezek az anyagok az emberi testben. És amikor üzletet akarunk csinálni, akkor erről kell beszélni, hogy ez milyen hatást ér el az emberi szervezetben.

Az embereket nem érdekli a zsonglőrködés, csak az, hogy ezt mire használom később. Ehhez kellett minden területbe beleásni magam.

Nyolc évig dolgoztam a University of Londonnál, három szabadalmat írtam, és próbáltam üzletet létrehozni. Már akkor is éreztem, hogy nem elég valami újdonságot kitalálni, és leközölni tudományos cikkekben, hanem érdemes megtenni a következő lépést, hogy abból az emberiségnek is legyen valamiféle haszna. Az akkori ötlet a Heparin kifejlesztése volt, ez egy véralvadásgátló szer. A cég végül Ausztráliában jött létre, mert ott  találtam hozzá tőkét, ezért odaköltöztem.

Több mint tíz évet foglalkozott az anyatejcukrokkal, de két éve már más országban, más cégben, más molekulákkal foglalkozik. Honnan jött a következő ötlet?

Most az öregkori elbutulás ellen harcolunk, hogy ne alakuljon ki Alzheimer, vagy ha kialakul, csak 15-20 évvel később, ne 60 évesen. Az élethossz egyre nő, de az életminőséggel is foglalkozni kell, innen jött az új ötlet. A Glycomot elhagytam, most a CarboCode keretein belül foglalkozom szintén anyatej-molekulákkal, de most nem cukrokkal, hanem a glikoszfingolipidekkel. Ezek azok az anyagok, amelyek az emberi agyban hatalmas koncentrációban vannak jelen, és amelyek nélkül nem létezik semmilyen szellemi tevékenység, se emberi, se állati szinten.

A technológiával, amelyet kifejlesztettünk az anyatejcukrokra, sikerül most ezeket a sokkal bonyolultabb molekulákat szintetizálni.

Most már öreg vagyok, hitelképes és hisznek nekem. Ha bekopogtatok egy kockázati befektető ajtaján és hallja, miket csináltam előtte, akkor szívesen ad. Ez történt most is, Portugáliában, ahol létrejöhetett a CarboCode, mert a portugál tőke ott érzi jól magát, és mert a portugál állam kiemelten támogatja ezt az iparágat. De Portugáliába megint nem tudtam volna a világ legjobbjait összetoborozni. Kiválasztottam ezért Németországot, Konstanzot, a Bodeni-tó partján, ahová a legjobb koponyákat el lehet hívni, ott létrejött a kutatócentrum, erre pedig egy külön német cég.

Most pedig egy újabb befektetésből, 40 millió euróból gyárat építünk Portugáliában. Tehát már épül az a gyár, amihez a fejlesztéseket még csak most végezzük Németországban. És visszajöttem megint Magyarországra, újra idehoztam az iparosítást. A kémiai technológia már itt van, és az első kilókat és tonnákat itt fogjuk készíteni. Olyan anyagokat, amelyekből eddig csak milligrammokat tudtak készíteni.

Akkor ez is anyatej-molekula?

Igen, és azt kell mondjam, majdnem megvan a rendelés a következő cégre. Felfedezték, hogy van az anyatejben egy molekula, az emberi laktoferrin, amely egyike azoknak az anyagoknak, amelyet az emberi test képes készíteni, az anyatejben nagy koncentrációban van jelen, rákellenes, antibakteriális és gyulladáscsökkentő, és nem tudja az emberiség szintetizálni. Már most tudom, hogy ha az aktuális projektem véget ér, ami szerintem megint nagy üzlet lesz, ki fogok belőle szállni, és ennek látok neki.

Hány molekula van összesen az anyatejben?

Akár több ezer molekula is lehet. Az anyatejcukrokból elérhetővé tettünk tízet és a glikoszfingolipidekből is elérhetővé teszünk 15 molekulát. Ezekből 7 rendkívül fontos, ha ezeket megcsináljuk, akkor az agyban lévők 95 százaléka meglesz. Ezekben az a nagyon érdekes, hogy a természet két helyre tette az emberi szervezetbe: az anyatejbe és az agyba. A csecsemőnek azért kell, hogy szellemileg fejlődjön, a felnőtt agyba pedig azért, hogy szellemileg más magasságokba jussunk, mint az állatok.

Már megvan 9, most itt Magyarországon méretnöveljük, illetve elindítjuk az engedélyeztetési eljárást. Ennek vége az európai és az amerikai engedély, hogy élelmiszerekbe is beletehessük. Arra számítunk, hogy először tápszerekbe kerül majd, mert a partnereinknek ez a legfontosabb, de felnőtteknél is elkezdődhet a bevezetése. Ez kicsit komplikáltabb, mert az anyatej összetételét ismerjük, de hogy egy felnőttnek mekkora mennyiség kell, azt még nem tudjuk. Akármilyen élelmiszerbe bele lehet majd tenni, mert ezek az anyagok általában jól tűrik az élelmiszer-készítési technológiákat, nem fognak lebomlani.

Két éve foglalkozunk ezzel, jövőre megjelenik kozmetikumként, mert annak az engedélyeztetése sokkal egyszerűbb. Megakadályozza majd, hogy a bőr kiszáradjon, megtartsa rugalmasságát. Mostantól három év kell ahhoz, hogy megszerezzük a csecsemő tápszer engedélyeztetését. Két év alatt befejeződnek az állatkísérletek, utána kezdődhetnek az emberi próbák, ami még további egy év.

Amerikai tudósok az egyik különleges glikoszfingolipidünket marhaagyból pici mennyiségben már ki tudták nyerni. Ezzel a Parkinson-kórt úgy lehetett befolyásolni, hogy öt év után úgy látszik, nem csak tüneti kezelést tudnak nyújtani, hanem felmerül a valódi gyógyulás esélye. Tehát az egyik molekulánknak esélye lehet arra, hogy ennek a betegségnek a gyógyításában szerepet játsszon.

Mi most egy lépésre vagyunk attól, hogy ne csak élelmiszerbe, hanem gyógyszerbe is bekerülhessen az anyagunkat. Ha ez sikerül, a világon először olyan gyógyszer jöhet létre, amivel elképzelhető, hogy az időskori elbutulás ellen tudunk küzdeni.

Magyarország nem merült fel mint a cég, a kutatóközpont vagy a gyár központja?

Ez egy fájdalmas terület a számomra. Az anyatejcukroknál is azt éreztem, hogy ha már ennyi magyar dolgozott rajta, hátha az ország is előnyt élvez majd belőle. De ez akkor nem sikerült, mert a tőke Dániában érezte jól magát, nem Magyarországon. A glikolipidek esetében most szeretnék egy nagy csapatot létrehozni Magyarországon, hogy a technológia itt is hozzon előnyöket. Új tudás jöhetne az országba, olyan technológia, ami még nincs máshol a világon. Egy új csúcstechnológia új gyárakat teremthet az országban. Megint szeretném megkörnyékezni a Richtert, ők magas színvonalú munkát végeztek már nekünk az anyatejcukrok esetében is.

Most egyelőre okos és tehetséges magyar embereket kötök össze, de ehhez nagyon kellene, hogy az állam felkarolja ezt az álmot. Ebben az ország olyan első lehet, mint Rubik Ernő a Rubik kockával. Én a politikától távol tartom magam, a magánszféra az én terepem, ott minden fekete-fehér és a tények beszélnek, de itt sok pénzről beszélünk, aminél nem feltétlenül tudnak a magyarok labdába rúgni, állami segítséggel viszont talán igen.

Melyik a kedvence a molekulák között?

A glikoszfingolipideket nagyon meg szeretném csinálni. 2050-re több mint 2 milliárd 60 év feletti ember fog élni a Földön, ennek a rétegnek 30-40 százalékát fogja érinteni a demencia valamilyen formája. Ez nem egy gyors betegség, hanem akár tíz éven keresztüli leépülést jelent. Ez borzasztó a beteg és a környezete számára is.

A Parkinson-gyógyszer lenne a legnagyobb siker?

Azt is nagyon szeretném, de az én gyengeségem az Alzheimer. Igazság szerint benne vagyok egy nagy csatában: a mindennapokban a 90 éves alzheimeres édesanyámat ápolom. Napi szinten nézek szembe az ellenséggel. Az, amit a tudományos cikkekben olvasok, meg az, amit munka után otthon tapasztalok, két teljesen ellentétes oldala az érmének, mert látom a reményt és a reménytelenséget egyszerre.

Országról országra jár a molekulák nyomában, a családja önnel tart?

Ez a legsötétebb része az életemnek. A feleségem és a lányom Ausztráliában maradtak. A lányom ugyan Londonban született, de a bázis London után Ausztrália lett. 11 éves volt, amikor jött a Glycom ötlete. Először ausztrál tőkét akartam, de dán tőke lett belőle, így oda kellett költöznöm. Utána tíz évig csak karácsonyokra mentem haza.

Végtelen nagy anyagi biztonságban, mondhatni gazdagságban élnek, de a hagyományos családi élet az én életformám mellett elképzelhetetlen. Hét országban dolgoztam és éltem eddig. Ez egy abszolút tragédia. Annyiban változott a helyzet, hogy ma már a feleségem és a lányom is gyakran átrepül Európába. A lányom Melbourne-ben tanul pszichológiát, a feleségem főállású anya, és mellette elviseli ezt a borzasztó életformát, amit élek.

Száz szabadalom, több százmillió euró

Dékány Gyula és társai a Glycomnál majdnem tíz évig fejlesztették az anyatejcukrokat, közel 100 millió euró kellett hozzá, hogy az ötletből gyár legyen. A Glycomnak Dékány Gyula jelenleg már csak részvényese, operatív szerepe már nincs, most a CarboCode és az anyatej glikolipidek a fő feladata.

A Glycomban kockázati tőkével tudott elindulni, amelyet egy-két év alatt elhasznált a vállalkozás, később, a sikerekkel párhuzamosan viszont inkább már magánbefektetők tették bele a pénzüket.

Dékány korábban a Glycom kutatási igazgatója és igazgatótanácsi tagja volt, és sokáig az egyetlen arca is. Később egy amerikai üzletembert, John Theroux-t vonták be, utána szinte mindent ketten csináltak, a céget ma is ő vezeti. „Két egymásba nyíló irodánk volt tíz éven keresztül. A végére ő is tudóssá vált, én meg üzletemberré.”

A jelenlegi cégbe, a CarboCode-ba fektetett pénz most 10 millió eurónál jár, a gyár előkészítése eddig már 40 milliót emésztett fel. Dékány most a kutató centrum ügyvezető igazgatója és az anyacég igazgatósági tagja, egyben tulajdonos. Az öt tulajdonosból egyébként három magyar.

Dékány eddigi pályája során több mint száz szabadalmat írt.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?