Olivér
4 °C
8 °C

Nekem nem kedves a maguk élete!

fortepan 77085
2018.11.10. 11:58
A "boldog békeidőkben" és a két háború között Magyarországon sokáig viszonylag ritkán fordultak elő nagyobb fegyveres rablások (leszámítva a betyárvilág maradványait), így egy-egy eset különösen nagy szenzációt keltett. A gazdasági válság begyűrűzésével ugyanakkor egy időben megszaporodtak a vagyon elleni bűncselekmények, de még így is kevés olyan eset akadt, ahol a rablók több tucat tanú közelében léptek akcióba. Az egyik ilyen a Kinizsi utcai garázsban történt 1931. január 17-én.

1931. január 17-én szombaton este hét óra körül látszólag teljes nyugalom volt a Gregersen testvérek Kinizsi utcai garázsánál. A sofőrök és a műszaki személyzet az autók körül tevékenykedett, az irodában két irodista hölgy pakolászott és készült hazafelé, Wenger Arnold, az igazgató pedig éppen úton volt, hogy a sofőrökkel megbeszélje az éjjeli műszakkal kapcsolatos teendőket. Ezt az idilli állapotot szakította meg egy telefonhívás, amelyben az egyik kisasszony közölte a portással, hogy ismeretlen fegyveresek kirabolták őket, másikuk pedig az utcára szaladt, hogy fellármázza a környéket. 

Az irodai rész három szobából állt, utcai bejárattal, és bár volt bekötött vészcsengő, a személyzet nem igazán számított támadásra, hiszen a szomszédos Központi Zálogházat 0-24-ben rendőrök vigyázták. A két irodista hölgy – Kerekes Erzsi és Lichter Jolán – épp öltözködtek, amikor két álarcos fegyveres rontott be a szobába. Erzsi egyből a pánikgomb felé ugrott, de az egyik támadó, egy magas vékony fickó rávetette magát. 

A sportoló erős lány dulakodni kezdett a rablókkal s eközben a férfi igazított egyet az álarcán. A lány tisztán látta, hogy piszkos, olajtól mocskos kéz szorítja őt, s érezte azt is, hogy a férfi keze olajtól és vastól szagos. [1]

A másik rabló ezalatt pisztolyával kényszerítette Jolánt, hogy nyissa ki a széfet, majd a pénzkazetta tartalmát zsebeibe gyűrte, majd arccal a falhoz állították a nőket. A kisebbik rabló ezt megfejelte azzal, hogy:

Figyelmeztetem magukat, hogy ha megmozdulnak, azonnal lelövöm mindkettőjüket! Nekem nem kedves a maguk élete! [2]

Ezt követően elhagyta az irodát, de társának meghagyta, hogy kövesse őket, ha már hallja, hogy jár a motor. Az érthetően sokkos állapotba került hölgyek, miután észlelték, hogy a másik rabló is elment, riadóztatták a portást, illetve amelyikük az utcára szaladt, még látott egy piros taxit elhajtani. Miután akkoriban nem volt annyi autó, pláne nem piros taxi, joggal feltételezte, hogy támadóik azon menekültek el.

A rendőrség persze azonnal megkezdte a nyomozást; biztos nagyon boldogok lehettek, ugyanis nem sokkal korábban rabolták ki a Gubacsi úti postát is.

A Gubacsi-úti postarablás

1931. január 16-án három álarcot viselő fegyveres rabolta ki a Gubacsi út és a Kén utca sarkán lévő 94. számú postát - ketten figyelőként segítették őket. A banditák a fáskamrában vártak, és akkor csaptak le, amikor a helyiségben csak három női munkatárs tartózkodott. Bár az egyik álarcot hamar megtalálták, és tudták, hogy az egyik rabló arcán forradás van, egyéb konkrét nyom nem állt a nyomozók rendelkezésére. Felhajtottak ugyan egy ismert rabló-párost, akik pár évvel korábban Bécsben hasonló módszerrel "dolgoztak", de kiderült, ehhez az ügyhöz semmi közük. A nyomozást Laky Lajos detektívfőnök és Angyal László főcsoportvezető irányították, akárcsak a Kinizsi utcai rablásnál. A tetteseket végül 13 nap után fogták el a nyomozók. Érdekesség, hogy Mrázik János, a főkolompos itt nem küszködött anyagi gondokkal; apjának jól menő hentesboltja volt a postával szemben, és a 23 éves fiatalember saját motorkerékpárral közlekedett. Mrázikot végül 5 évre ítélték, Namesnik Géza ugyanannyit, Dávid József Antal pedig 4 évet kapott. [3]

Helyzetüket az is nehezítette, hogy a személyzet mellett mintegy 40-50 munkanélküli sofőr várakozott felvételre, így rengeteg embert kellett kihallgatniuk, és természetesen a vallomások is igencsak eltérőek voltak. Annyit megállapítottak, hogy az a bizonyos piros taxi a Kinizsi utca 3. előtt parkolt le, és abból két férfi szállt ki, de azt nem tudták kideríteni, hogy sofőr + utas vagy két utas felállásban. A rablás után a kocsi a Lónyay utca felé hajtott el. A rablást a járókelők és a zálogházat őrző rendőrök mellett egy felügyelő-helyettes is látta, aki éppen a posztosokat ellenőrizte. Jó nyomot jelentett viszont, hogy több tanú is felismerte a taxi márkáját (Magosix) és megerősítették, hogy a rendszámában 4-es szerepelt.

Egy 1928-as Magosix 1969-ben, már mint oktatási anyag.
Egy 1928-as Magosix 1969-ben, már mint oktatási anyag.
Fotó: Simon Gyula

A helyszíni adatgyűjtés során az is megállapítást nyert, hogy a rablók  – akik rendelkeztek helyismerettel – mintegy 1500-2500 pengővel távoztak (a könyvelést még nem zárták le, később derült ki, hogy 1600 pengő volt a zsákmány), és Erzsi még arra is emlékezett, hogy amikor dulakodás közben szidalmazni kezdte a rablókat, a magasabbik annyit felelt, hogy

Ne szidjon minket. Mi szegény emberek vagyunk és magukat semmi károsodás sem éri eddig. [4]

Ahogy említettük, a válság begyűrűzésével megszaporodtak az ilyen jellegű támadások (szombat hajnalban egy lőkösházi pénzespostást is megtámadtak, szerencsétlent kis híján agyon is verték), a cikk írója kiemelte, hogy az előző esti esettel szemben itt már nem nem külterületen (akkor a Gubacsi út az volt), hanem gyakorlatilag a belvárosban csaptak le a banditák, 

ami valóságos csikagoi-ízű banditavilágot teremt a magyar fővárosban [5]

Pálinkás Mihály körözési fotója
Pálinkás Mihály körözési fotója
Fotó: Pesti Napló / Arcanum Digitális Tudománytár

Két nappal később már arról írt a Magyarság, hogy "maga a bűnözési atmoszféra már hónapokkal ezelőtt megérett erre, alig volt nap, hogy kisebb kárösszegű, jelentéktelen külsőségek között lejátszódó utcai útonálló-támadás, vagy kültelki kézitarsolyrablás ne forduljon elő a budapesti főkapitányság hatásköri területén. A támadás hirtelensége és meglepetésszerű gyors menete miatt a nyomozás legnagyobbrészt . eredménytelen volt az ilyen utcai rablótámadások ügyében, ott azonban, ahol kézrekerültek a tettesek, minden esetben munkanélküli suhancok, vagy állásnélküli fiatal munkások voltak a támadók." [6] A rendőrök, akik közben átvizsgálták az összes piros taxit, illetve kihallgatták sofőrjeiket, hamar elvetették, hogy a két rablást ugyanazok követték el, de az 500 pengős nyomravezetői díj ellenére sem történt előrelépés, noha rengeteg bejelentés érkezett.

Az áttörésre azonban nem kellett sokáig várni! Már 21-én szerdán megírták a lapok, hogy képbe került a garázs egyik volt alkalmazottja, akit korábban sikkasztás miatt rúgtak ki, majd ítéltek 5 hónap börtönre. Egy taxis vallomása szerint az újvidéki születésű Pálinkás Mihály  még decemberben, kocsmázás közben mondta el neki, hogy 

az a terve, hogy revolvert vásárol magának, ráijeszt kissé a Kinizsi-garázsban látott hivatalnok- lányokra és így szerez pénzt magának. [7]

A 35 éves Pálinkásról kiderítették, hogy hónapok óta csak alkalmi munkákból él, és ideje nagy részét a Teleki téri nappali melegedőben (bizony, már akkor is volt ilyen) tölti, enni pedig egy rokona kifőzdéjében kap hitelre. A rablás napján ugyanakkor belengette, hogy nagy pénz áll a házhoz, és megígérte tartozásai kifizetését is. Az is gyorsan kiderült, hogy Pálinkás egy szintén munkanélküli barátjával, a 28 éves Puskás Vilmossal együtt követhette el a rablást - az értelmi szerzőnek Pálinkást tartották a nyomozók. Puskás ekkoriban testvérénél és annak feleségénél lakott. Az asszony tanúvallomása szerint szombaton dél körül sógora és Pálinkás egy jó órán keresztül bezárkózva beszélgettek, majd elmentek. Nem sokkal este 8 után érkeztek meg.

"Izgatottan és lelkendezve rontottak be a lakásba s Pálinkás Mihály azonnal elujságolta, hogy nővérétől pénzt kapott postán és most lakomát fognak csapni. Ekkor már volt náluk egy üveg rum, egy doboz tea, sonkacsülök és mindenféle édesség. A pompás vacsora közben Pálinkás részletesen elmondta-, hogy Újvidékről kétezer dinárt küldtek neki s milyen nehéz volt a postahivatalban este megkapni a pénzt." Puskásnétől még azzal a lendülettel "rántott csirkét rendeltek s vasárnap az asszony korán reggel el is ment a piacra, bevásárolt, hogy elkészíthesse idejében az ebédet." [8] Hétfőn Pálinkás új ruhát vett (a rabláskor viseltet a lakásban hagyta), majd este távozott, Puskás Vilmos másnap lépett le; az asszony akkor fogott gyanút, amikor 50 pengőt adtak neki. A hírek szerint Puskás hétfő este hatalmas murit csapott egy Conti utcai becsületsüllyesztőben, ahol a zsákmány jelentős részének sikerült a nyakára hágnia. 

Többeket meghívott, nagyban folyt az ital és reggel felé körülbelül 150 pengőt kellett volna kifizetni. Nem volt elég pénze, taxit rendelt, azon elhajtatott barátnőjének lakására, bekopogtatott hozzá, pénzt kért tőle, majd a taxival visszament a mulatóba, ahol fizetett és körülbelül 20 pengőt borravalókban is szétosztott. [9]

Puskás Vilmos körözési fotója
Puskás Vilmos körözési fotója
Fotó: Friss Újság / Arcanum Digitális Tudománytár

Pálinkás kedden egy szőke hölgy társaságában épp ebédelni készült a Rökk Szilárd utcában, amikor egy joghallgató, akit korábban átvert, felismerte a körözési fényképről, és egy szolgálaton kívüli rendőr főtörzsőrmester közreműködésével minden erőszak nélkül elfogták. A bűncselekményt már első kihallgatásán beismerte, és elmondta azt is, hogy riasztópisztolyaik voltak (ezeket Puskáséknál meg is találták szerdán) és semmiféle taxit nem használtak, az irodában csak félrevezetésből említettek autót - az mindössze véletlen volt, hogy a kiszaladó irodista hölgy épp látott egyet elviharzani. Azt is bevallotta, hogy régóta tervezték a rablást, alaposan kifigyeltek mindent, sőt, korábban három alkalommal is próbálkoztak, de mindkétszer közbejött valami, így elhalasztották az akciót. A bűntényt rekonstruálták a helyszínen is. Amikor az egyik nyomozó megkérdezte, hogy miért nem ő vette ki a pénzkazettát a széfből, Pálinkás nevetve mondta, hogy

Nekem ujjlenyomatom van a rendőrségen! Nem vagyok bolond, hogy egyszerre elfogassam magam. Talán nem jól tettem? [10]

A nyomozás azonban nem ért véget! Első körben őrizetbe vették Puskás Bertalant, Vilmos testvérét, miután kiderült, nem csak tudott a rablás előkészületeiről, de a fegyvereket is ő szerezte be, fáradozásaiért pedig 150 pengőt kapott. Puskás Vilmost is nagy erőkkel körözték, sőt az is kiderült, hogy valószínűleg barátnőjével, Somlay Annával (aki szintén kapott a zsákmányból, bár vallomása szerint nem tudta, hogy honnan van a pénz) együtt szökött meg. [11]  Először Somlay akadt horogra, akit nővére lakásának közelében fogtak el csütörtökön - az ingatlant ekkor már figyelte a hatóság. Tőle tudták meg, hogy pár napig Tápiógyörgyén voltak Puskással, a nő rokonainál. Puskást is elfogták még aznap este egy vendéglőben; a pincérek a körözési fotó alapján ismerték fel, majd amikor menekülni akart, segítettek a nyomozóknak is ártalmatlanításában. [12] 

Felhasznált források

[1] Magyarság 1931. január 18. 5. o. 
[2] Magyarság 1931. január 18. 5. o.
[3] Pesti Hírlap 1931. január 30. 5. o. és Esti Kurír 1934. április 22. 3. o.
[4] Magyarság 1931. január 18. 6. o.
[5] Magyarság 1931. január 18. 5. o.
[6] Magyarság 1931. január 20. 5. o.
[7] Magyarság 1931. január 21. 5. o.
[8] Magyarság 1931. január 22. 5. o.
[9] Az Est 1931. január 23. 2. o.
[10] Magyarság 1931. január 22. 6. o.
[11] Az Est 1931. január 23. 1. o.
[12] Magyarság 1931. január 23. 6. o.
[13] Esti Kurír 1931. március 8. 1-2. o.
[14] Népszava 1931. június 18. 11. o.

A rablás helyszíni rekonstrukciója; Pálinkás középen, sapkában.
A rablás helyszíni rekonstrukciója; Pálinkás középen, sapkában.
Fotó: Pesti Napló / Arcanum Digitális Tudománytár

A két rabló és két társuk ügyében március 8-án született meg az elsőfokú ítélet. Pálinkást 6 évi, Puskás Vilmost 4 évi fegyházra ítélték, Puskás Bertalan orgazdaságért 1 hónapot kapott, Somlay Annát viszont felmentették.[13] A két fő vádlott enyhítésért, az ügyész súlyosításért fellebbezett; június 17-én a Táblabíróság Pálinkás büntetését 8 évre emelte, Puskásét helyben hagyták.[14] 

A Kinizsi utcaihoz hasonló rablások, illetve hasonló bűncselekmények még egy ideig nagy számban fordultak elő, de a gazdasági helyzet javulásával egyre inkább csökkent előfordulásuk. Az azonban bizonyossá vált, hogy a rendőrségnek fel kell készülnie a hasonló esetekre; ez akkor sem volt, és ma sem egyszerű feladat, hiszen – Rejtő Jenő után szabadon – nem lehet minden Wertheim-széf mellé rendőrt állítani.

Borítókép: A Kinizsi utca 22. 1930-ban. Fotó: Rosta László / FORTEPAN.

A cikk az Index és a Napi Történelmi Forrás (www.ntf.hu) együttműködésből jött létre, olvassa az ő cikkeiket is! A cikkhez nagy segítséget nyújtott az Arcanum Digitális Tudástár.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?