Sára, Márió
-2 °C
1 °C
Index - In English In English Eng

Romániának kenyeret, Ceauşescunak kötelet

1989.12.18 027 016
2019.12.19. 19:58
1989 decemberében előre láthatatlan gyorsasággal omlott össze a Román Szocialista Köztársaság, a keleti blokk különutas, paranoid, a sztálinizmust a nacionalizmussal, a totális hiánygazdaságot személyi kultusszal és bizarr nemzeti mitológiával vegyítő pártállama.

A Temesvárról induló, vérbefojtott tüntetéshullámot Magyarországon is általános szolidaritáshullám kísérte, miközben a titkosszolgálatok is aktivizálták magukat – a harminc évvel ezelőtti titkos és másfajta jelentésekről izgalmas összeállítás jelent meg az évfordulóra.

Az állambiztonsági érintettség a romániai forradalom esetében nem kérdéses: a tüntetéseket szekusok és a hadsereg katonái próbálták vérbe fojtani, a forradalmi retorika a Securitate ellen irányult, a szabadság kivívása után azonban idővel elég meghatározó lett az a nézet, hogy a román állambiztonság tekintélyes része nem csak hogy elég jól átvészelte a rendszerváltást, de Csau hatalmának megdöntésében is meghatározó szerepet játszhattak, együtt a pártelit másodvonalával.

A román rezsimváltás napjaiban-heteiben azonban a magyar titkosszolgálatok romániai aktivitásáról is sokat beszéltek. Amikor Ceauşescu december 20-án visszatért iráni látogatásáról (annak ellenére utazott el két nappal korábban, hogy akkor már javában tartottak az események, Temesváron éppen akkor gyilkolt meg a karhatalom negyvennél is több tüntetőt), egyenesen az „imperialista”, „soviniszta” magyar titkosszolgálatnak tulajdonította a történéseket.

Televíziós beszédében azt állította, hogy Tőkés Lászlónak a temesvári tiltakozásokat elindító kilakoltatását „huligánok akadályozták”, a „felforgató elemek terrorista cselekményeinek szervezői reakciós, imperialista, irredenta és soviniszta körök”, amelyek idegen államok titkosszolgálataival állnak kapcsolatban.

Bár ez alaptalan propaganda volt, a Securitate nagyon is komolyan vette a magyar beavatkozás lehetőségét, valóban számítottak rá, hogy az erre egyébként teljesen alkalmatlan a Magyar Néphadsereg megindíthatja az inváziót. Ceauşescu 1968 óta tartott attól, hogy a szocialista blokkból próbálják majd megdönteni a hatalmát, és a rendszerváltás hullámában, egyre nagyobb nemzetközi elszigeteltségében a román rendszer összeomlását is csak magyar akcióként tudták értelmezni.

Szolidaritás Erdéllyel, szolidaritás Romániával

Valójában a magyar szerveknek csak a hírszerzői aktivitása volt jelentős 1989 Romániájában, másfajta jelentések mellett a román hadsereg és a Securitate belső rádióforgalmát lehallgatva igyekeztek pontosabb információkat szerezni a mozgásokról és belső erőviszonyokról. A külügyi és egyéb magyar jelentésekről a mostani évfordulóra az 1988-89-es rendszerváltó tüntetésekről szóló, az ÁBTL, a Történelemtanárok Egylete és a Nemzeti Audiovizuális Archívum közös oldalán jelent meg válogatás, erősen fókuszálva a korabeli magyar visszhangra és a budapesti szolidaritási megnyilvánulásokra.

Már december elejétől rendszeresek voltak a Tőkés László mellett kiálló, egyházi szervezésű gyertyás-énekes tüntetések a román nagykövetsége előtt, a Román Antikommunista Liga pedig a Vörösmarty téren tüntetett az emberi jogok megsértése ellen.

A tüntetéseknek rövid idő alatt sajátos menetrendje alakult ki, így a tüntetők kötelező jelleggel keresték fel a Román Szocialista Köztársaság nagykövetségét, a Hősök terét, a Kossuth teret, templomokat

– írja összefoglalójában Bandi István levéltáros-kutató.

December 18-án, a Hősök terén az MDF, az SZDSZ és a FIDESZ szervezésében összegyűlt többezres tömeg már azt hangoztatta, hogy „Romániának kenyeret, Ceauşescunak kötelet” adjanak. Két nappal később Temesváron már százezres tömeg volt az utcákon. Erről és a tüntetések vérbefojtásáról így számolt be a magyar külügy másnapi jelentésében:

A várost körülvevő gépesített katonai alakulatok különleges egységei a központ felé haladva rendkívül brutális módon, gumibotokkal, gyalogsági ásókkal és egyéb ütő alkalmatosságokkal kíméletlenül megkezdték a tüntetők visszaverését. A 6-8 fős, géppisztollyal felfegyverzett rohamsisakos egységek, egy-egy tiszt vezetésével, figyelmeztető lövés leadása után azonnal a tömegbe lőttek, melynek nyomán rettenetes pánik keletkezett. Szemtanúk tudni vélik, hogy többeket halálra gázolva páncélozott járművekkel is belehajtottak a tömegbe, melynek következtében többek szerint “vériszapos” volt az utca.

Veled vagyunk, Temesvár!

Az újabb budapesti szolidaritástüntetésről (a rendőrség szerint 8000-en mentek ki) szóló híradóbejátszásban, Siklósi Beatrix tudósításában, felbukkan Deutsch Tamás és Kónyai Imre, és egymás után szólal meg Tamás Gáspár Miklós és Csurka István.

A Hősök terén a fideszes Németh Zsolt arról beszélt, hogy a kommunista diktatúra az összeomlás határán van. Hogy ez milyen gyorsan be fog következni, ekkor még kevesen láthatták, az optimizmus csak odáig terjedt, hogy „jövő év karácsonyra letisztul a helyzet Romániában és akkor együtt ünnepelhetnek az erdélyi magyarsággal”.

Ehhez képest december 22-én már a Ceauşescu-rendszer bukásának híre terjedt a világban. Pesten a Belvárosi templomban Várszegi Asztrik szabályos gyászmisét mutatott be a temesvári forradalom áldozatainak emlékére – a gyászmise azonban örömünneppé változott, amikor megérkezett a hír, hogy a Ceauşescu házaspár megbukott. Ekkor indultak el a magyar segélyszállítmányok Aradra, majd később Bukarestbe és Kolozsvárra.

December 25-án már a Ceausescu-házaspár kivégzéséről jött magyar jelentés:

Nicolae Ceausescut és feleségét rögtönítélő katonai bíróság elé állították és az alábbiakkal vádolták:

  1. Népirtás, több mint 60 ezer áldozat.
  2. Az államhatalom aláásása a nép és az államhatalom ellen szervezett akciókkal.
  3. A közösségi tulajdon rombolási kísérlete, rongálása és városokban robbantások.
  4. A nemzetgazdaság aláásása.
  5. Szökési kísérlet külföldi bankokban elhelyezett több mint 1 milliárd dollár felhasználásával.

Ezen súlyos cselekményekért halálra és vagyonelkobzásra ítélték, amely jogerőre emelkedett és az ítéletet végrehajtották.

Borítókép: Transzparens a Román Nemzeti Színház és Operaház előtt Fotó: Urbán Tamás / Fortepan