Gyula
7 °C
20 °C

Amikor Ceaușescu alatt nyögött az erdélyi magyar élet

fortepan 135832
Termelési riport a tévégyárból, a mindenható párttitkár tét nélküli szavazása, nekikészülés egy korsó sörnek, vidám szövetkezeti parasztok piknikezése, tisztára mosott új építésű főutca valahol vidéken, nagygyűlés egy nyomasztóan tágas szocreál téren.

A fekete-fehér, a múlt század hatvanas-hetvenes éveit megidéző képek bárhol készülhettek volna Tiranától Rigáig, Szczecintől Burgaszig, Asztrahántól České Budějovicéig. A most bemutatott fotók erdélyiek, és Sütő András hagyatékából kerültek elő.

A Kossuth-díjas Sütő András ugyanis nemcsak dráma- (Advent a Hargitán, Egy lócsiszár virágvasárnapja) és regényíró volt (Anyám könnyű álmot ígér), hanem az erdélyi magyar közélet aktív tagjaként főszerkesztő is. A Falvak Népénél kezdte Bukarestben, majd jöttek a marosvásárhelyi évtizedek, a parlamenti képviselőség az egyre erősebb Ceaușescu-kultuszba hajló Romániában. A nyolcvanas évektől már csak Magyarországon publikálhatott, romániai közéleti tisztségei már nem voltak, a Securitate folyamatosan zaklatta őt és családját is. A forradalom napjaiban hiába remélt egy jobb világot, az 1990. március 15. után kitört marosvásárhelyi etnikai zavargásokban elvesztette bal szeme világát. 2006-ban halt meg.

A román hatalom az ötvenes évek végén – évekkel vagyunk még Ceaușescu hatalmának megkezdése előtt – új magyar lapokat indított. Az egyik ilyen volt a Művészet, ami néhány szám után címet és profilt váltva lett Új Élet. Az eleinte havonta, majd kéthetente megjelenő lap valóban a szocialista Románia új életéről szólt, nyilván alaposan megfésülve. Termelési riportok, portrék, színi- és filmkritikák, tudományos hírek voltak a lapban. Kedvelt újság volt, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején húszezer fölötti példányszámmal büszkélkedhetett. Külsős munkatársként sok jelentős erdélyi magyar író publikált a lapban. Az adott szocialista viszonyok között végső soron megvalósult Sütő András álma, amiről az 1958. áprilisi első számban így írt: „Nagyközönséglapot akarunk szerkeszteni s ha első számunk erről még csak halkan és szerényen tanúskodik, az nem törekvéseink tisztázatlanságát, hanem a kezdet nehézségeit jelzi.”