Apró vérzések a koponyán belül
Az új képalkotómódszerek jóvoltából egyre többet tudunk az emberi test belsejéről. A mágneses rezonancia egyike azon vizsgálati eljárásoknak, amelyekkel belső szerveinket, például az agyat lehet fájdalommentesen tanulmányozni.
Idővel egyre több vérzés
Rotterdamban az Erasmus Orvostudományi Egyetem szakértői a módszerrel annak kidolgozása óta foglalkoznak. A mágneses rezonancia, amelyet gyakran csak a rövidítésül kialakított betűszóval MRI-vel jelölnek, igen erős mágneses térerő kialakításával működik.
Az MRI vizsgálat során az emberi test szöveteiben lévő víz atomjai idomulnak a mágnes hatására úgy, hogy megfelelő érzékelő segítségével látható kép jelenik meg. A módszer a belső szerveket olyan részletességgel ábrázolja, amire korábban semmiféle technika útján nem volt mód.
A holland kutatók már tavaly közölték, hogy az olcsónak aligha mondható eljárással ezernél több, 70 évesnél idősebb ember agyát tanulmányozták. A mágneses képalkotás az agyban voltaképp a vasat mutatja ki. Vérünk vörös festékében vas található, és ha az erekben áramló vér kikerül a környező szövetekbe, ott a vasat tartalmazó fehérje lerakódik, így a parányi bevérzések kimutathatók.
Monique M.B. Breteler és munkatársai azt találták, hogy minél idősebb embereket vizsgálnak, annál gyakoribb a mini-vérzések jelenléte az agyszövetben, ami arra utal, hogy a hajszálerekben parányi vérzések történnek, melyek jelentősége egyelőre nem ismert.
Még nem tudják, ez mire jó
A munkacsoport most arra hívta fel a figyelmet, hogy az öregek agyában főleg akkor találtak ilyen, vasmolekulákat tartalmazó foltokat, ha a vizsgált személyek véralvadást gátló gyógyszereket is szedtek.
A megfigyelés nem meglepő, hiszen nagyobb az esély a hajszálerek falának apró megrepedése esetén a vörösvértestek kiszivárgására, ha a vér megalvadását akadályozzák.
A kutatók azt is kimutatták, hogy ez a jelenség olyan gyógyszerekkel történő kezelés esetén volt megfigyelhető, melyek a vérlemezkék összetapadását gátolják.
A szakemberek további vizsgálatokat tartanak szükségesnek annak tisztázására, hogy az észlelt eltéréseknek milyen jelentősége van a gyógyítás szempontjából.