Szélsőséges szárazság vár Afrikára
Afrika szubszaharai területeinek történetében nem ritka az évszázados szárazság sem, az éghajlat melegedése azonban még komolyabbá teheti az aszályos periódusokat. Jonathan Overpeck, az Arizonai Egyetem munkatársa szerint Nyugat-Afrika nagy része már most is a fenntarthatóság határán van.
Múltba látó
Overpeck és kollégái a ghánai Bosumtwi-tó alján lévő üledéket vizsgálták, ami háromezer évre visszamenően megőrizte a vidék éghajlatának nyomait. Az időjárási feljegyzések csak száz évre nyúlnak vissza, ezért az üledék elemzésével további fontos adatok derülhetnek ki.
A kutatók nemcsak az 1960-as években pusztított évtizedes aszálynak a nyomait fedezték fel, hanem évszázadokig tartó megaszárazságok jeleit is. A legutóbbi ilyen periódus 1400-tól 1750-ig húzódott. Elsüllyedt erdőségek nyomai tanúskodnak azokról az időkről, amikor a tó évszázadokra kiszáradt.
A Száhel-övezetben lezajlott legutóbbi nagy aszály következtében a tó vize csak körülbelül öt métert csökkent, míg a szélsőségesen száraz időszakokban a vízszint akár harminc métert is süllyedhetett. A legutóbbi évtizedek adatainak elemzéséből arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az aszályok a tenger felszíni hőmérsékletének változásához köthetők.
A megaszárazságok előfordulásának pontos okát ugyan nem sikerült megállapítaniuk a tó üledékének vizsgálatával, de úgy vélik, hogy a Föld éghajlatának melegedése még pusztítóbbá teheti az aszályokat. A hőmérséklet ebben a régióban 2,8-5,6 Celsius fokot emelkedik a számítások szerint még akkor is, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását sikerül csökkenteni.