A tanulmányban, amely az Archives of General Psychiatry című szaklap májusi számában jelent meg, 50 autista és 33 nem autista gyerek agyáról készült mágneses rezonanciás (MRI) felvételeket hasonlítottak össze. A felvételeket a gyerekek két-, majd négyéves korában készítették. A vizsgálatot irányító Észak-Karolinai Egyetem kutatói megállapították, hogy a kontrollcsoportban lévő gyerekekhez képest az autistáknak nagyobb valószínűséggel volt megnagyobbodott amigdalájuk.
„Az autizmusnál kétéves kor előtt felgyorsul az amigdala növekedése, és végig nagyobb marad a korai gyermekkorban” – írta Matthew Mosconi kutatásvezető, hozzátéve, hogy az aránytalanul megnövekedett amigdala még a négyéves gyerekekre is jellemző volt. A kutatók később megfigyelték a gyerekek viselkedését, és azt tapasztalták, hogy akiknél az amigdala megnagyobbodott, azok nehezebben követték más emberek pillantását, és képtelenek voltak figyelmüket másokra fordítani.
Az MRI-vizsgálatok eredménye alátámasztotta a szakemberek korábbi megfigyeléseit, amelyeket egyebek közt boncolásokból nyertek, és arra utaltak, hogy az autizmus kapcsolatban áll a megnövekedett agytérfogattal. Az amigdala agytérfogathoz viszonyított aránytalan megnagyobbodása azért fontos jelzés, mert az agy limbikus rendszerének e területe kritikus szerepet játszik a csecsemőkor végén az arckifejezésekhez kapcsolódó érzelmek elsajátításában, valamint abban, hogy milyen információk jutnak el az agy kérgi területeire valamely esemény érzelmi jelentőségéről. Mindez alapvetően befolyásolja a gyerek külvilággal kialakuló kapcsolatát.