Simon, Szimonetta
-1 °C
15 °C

Időben nem jósolhatók a földrengések?

2009.05.09. 20:55
A kutatók radongáz-anomáliákat, felhőket, állatok viselkedését vizsgálva próbálják megmondani, hol fog megmozdulni a föld, egy magyar villamosmérnök geomechanikai alapokon nyugvó elmélettel jósol. A szeizmológusok szerint azonban nem létezik tudományosan elfogadott földrengés-előrejelző módszer.

Április 6-án Olaszország Abruzzo tartományában, L'Aquila kisváros mellett a Richter-skála szerinti 6,2-es erősségű földrengés pusztított. 295 ember meghalt, több mint ezren megsérültek, nagyjából 25 ezer ember vált hajléktalanná. A katasztrófa utáni napokban a média első számú kedvence volt Gioacchino Giuliani szeizmológus, aki megjósolta a földrengést, de L’Aquila polgármestere nem vette őt komolyan, sőt indokolatlan pánikkeltéssel vádolta, és a rendőrséggel hallgattatta el.

A városvezetést kritizáló visszhangok mellett hamar megjelentek azok a tudományos vélemények, amelyek inkább a polgármester mellé álltak. „Egy földrengés után mindig előkerülnek olyanok, akik állítólag előre jelezték a katasztrófát. A földrengéseket lehetetlen előre jelezni” – mondta az olasz geofizikai intézet igazgatója, Enzo Boschi. Más országok szakértői is csatlakoztak hozzá, Ross Stein, a kaliforniai geológiai kutatóintézet egyik munkatársa egyenesen azt mondta, hogy a tudomány még a közelében sem jár annak, hogy megbízható földrengés-előrejelző módszert találjon.

A szeszélyes radon

Giuliani módszere az egyetlen radioaktív nemesgáz, a radon (pontosabban az Rn-222 izotóp) koncentrációjának mérésére épített. A földbe zárt radon nem lép kémiai reakcióba a környezetével, így a földrengéseket megelőző kisebb mozgások során kijuthat a felszínre, vagyis a rengések előtt nő az ásványokból kiáramló radon koncentrációja. Ezt a geológusok bő fél évszázada tudják, a japán Okabe Sigeru már 1956-ban felvetette, hogy a földrengések és a többek között a talajvízben is mérhető radontartalom között összefüggés lehet.

Később több földrengést sikerült is megjósolni radongáz-vizsgálatokból és más jelekből (például előrengésekből), mind közül az 1975-ös haicsengi rengés előrejelzése volt a legsikeresebb: a Kínai várost teljesen elpusztította egy 7,4-es erősségű földmozgás, de a prognózisnak hála a 90 ezer lakos többsége megmenekült, alig több mint ezer volt a halálos áldozatok száma. Egy év múlva azonban hasonló feltételek között nem sikerült megjósolni a Haicsengtől 400 kilométerre délre fekvő Tangsanban pusztító 7,6-os rengést, ami minden előjel nélkül csapott le (ott nem volt az előrejelzéshez elegendő radon a kőzetekben). A katasztrófa több százezer halálos áldozatot szedett (egyes források szerint 242 ezret, mások szerint 655 ezret), több mint százezren súlyos sérüléseket szenvedtek, az 1,6 millió lakosú város túlélői otthon nélkül maradtak.

A tangsani rengéshez hasonló esetek (amikor nem jelzett a radon) és később néhány téves riasztás rámutatott a radonos módszer megbízhatatlanságára. „A közeli földrengések okozhatnak radonanomáliát, de nem csak a földrengés és nem is mindig előtte, így még alapos vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy ebben a témában előrelépjünk” – írja a Fizikai Szemle a módszert részletező cikke. A radonkibocsátás ugyanis az egyéb környezeti zavarokra, például az időjárásra vagy az évszakok változására is érzékeny, és nehéz elkülöníteni a zajt a földmozgások okozta hatástól. Ezt mutatja az is, hogy a fent említett Giuliani is pontatlanul, korábbra és 50 kilométeres hibával jelezte a földrengést. A l’aquilai városvezetés kételyeinek tehát volt alapja, a radonkoncentráció mérése a szeizmológiában messze nem általánosan elfogadott földrengés-előrejelző módszer.

Felhőből, mágneses mezőből, a Holdból

Elfogadott és széles körben alkalmazott módszer ugyanis nem létezik, bár több kutatócsoport próbálkozik empirikus megközelítéssel. Dagesztáni és orosz kutatók például úgy vélik, összefüggés van a felhőzet jellege és a földrengések között. A földkéreg törésvonalai felett ugyanis a légkörbe jutó aeroszolok hosszúkás, éles kontúrú felhőket hozhatnak létre, régi kínai krónikák is említik, hogy nagyobb földrengések előtt kígyó alakú felhők tűntek fel az égen.

A Nemzetközi Űrállomás egy olasz kísérleti eszköze a Lazio-Sirad nevű kísérlet keretében a Van Allen-öv változásaiból próbálja megjósolni a földrengéseket. A Föld mágneses mezeje felfogja a kozmikus sugarak egyes töltéssel rendelkező részecskéit, ezekből alakult ki a légkörön kívül a felfedezője után elnevezett Van Allen-öv. Az öv a mágneses mező legkisebb változásaira is érzékeny, és a földrengéseket megelőző elektromágneses hullámok is változásokat keltenek benne. A tudósok ezt felhasználva próbálnak megbízható földrengés-előrejelző módszert kidolgozni, de egyelőre ez a kutatás gyerekcipőben jár.

Hasonló alapon dolgoznak egyébként japán és görög kutatók is, akik az egymáshoz préselődő kőzetek által kibocsátott elektromos és mágneses jeleket és a mágneses mező apró torzulásait vizsgálják. Kaliforniai kutatók inkább egy számítógépes modellt hívtak segítségül. Az amerikai államban a gyűrődésekkel teli, 1300 kilométer hosszú Szent András-törésvonal mentén fordulnak elő gyakran földrengések. A kutatók műholdas adatok és korábbi mérések, földrengések alapján próbálják megjósolni a törésvonal közelében várható aktivitást. Japánban és Kínában földhözragadtabb megoldásokra is hajlanak: egyes állatfajok – különösen a kígyók – érzékenyek a várható földrengésre, e fajok viselkedésének vizsgálata is markáns irány a földrengés-előrejelzés kutatásában.

A vitatott módszerekhez a magyarok is hozzátették a maguk két fillérét. Dr. Kováts László Dezső, a BME okleveles villamosmérnök oktatója 46 éve foglalkozik barlangkutatással, ő az árapályt is előidéző holdmozgást hozta összefüggésbe a földrengésekkel. „Már 1962-ben azonosítottuk Jósvafőn azt, hogy nemcsak a tengerben, hanem a kőzetben is van árapály-jelenség. A barlangfalak egymáshoz képest 4-5 mikrométert mozognak periodikusan. A kőzet rugalmas tud lenni, ha nem arról van szó, hogy beverem a fejem” – mondja.

Kováts a kőzet-árapályon, illetve a tengerek árapályhullámain és a Hold mozgásának összefüggésein végzett méréseket, és ezeket egy elméletbe dolgozta azzal a modellel, amely szerint a magma a Föld belsejében nem sugárirányban áramlik, hanem a Föld forgását követve keletről nyugatra. Arra jutott, hogy a Hold járása nemcsak a tenger árapályát befolyásolja, hanem a kőzetét is, és a Hold pályája összefüggésbe hozható a rengésekkel. Ez alapján próbálta előre jelezni a földrengéseket.

„Napfogyatkozáskor, amikor a Nap-Hold erővektor is egybeesik, dagálycsúcs van. Az 1999-es augusztusi teljes napfogyatkozás idején a holdárnyék a Balatontól haladt Bukarest felé, majd Isztambultól keletre keresztezte az észak-anatóliai törésvonalat, ahol akkor évek óta nem volt nagy rengés. Július 2-án egy angliai nemzetközi konferencián be is jelentettem a prognózist, hogy a napfogyatkozás után földrengés lesz Törökországban. Kiröhögtek. Mondtam nekik, majd augusztus 17-én emlékezzenek rá, mit mondtam. Izmit, 14 ezer halott. Emlékeztek, és egy hét múlva állást kínáltak Oxfordban” – mondja Kováts. „Az MTA földrengésbizottsága viszont a kérésemre írásban is megerősítette, hogy ezzel mindezek után sem kívánnak foglakozni, és nemcsak anyagilag, elviekben sem támogatják a témát.”

Tíz éven belül nagyot reng Kalifornia

A földrengéskutatók álláspontja valóban elutasító. „A szakemberek jelentős részének az a véleménye, hogy nem lehetséges az előrejelzés” – fogalmaz dr. Tóth László, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet Szeizmológiai Főosztálya szeizmológusa.

Tóth úgy véli, belátható időn belül nem is lesz megbízható előrejelző módszer a kezünkben. „Nagyon lassú tektonikai folyamatokról beszélünk, a lemezek évente néhány centit vagy akár csak néhány millimétert mozdulnak el” – magyarázza. „A kőzetlemezek deformálódnak, deformálódnak, és egyszer csak eltörnek, de nem lehet prognosztizálni, hogy ez időben mikor fog bekövetkezni. Hogy hol várható földrengés, azt nagyjából lehet tudni, de hogy mikor és milyen méretű, hogy egy nagy reccsenés következik be vagy sok kis roppanás, azt nem lehet megmondani.” A szakember egyébként nem vonja kétségbe az észlelt kísérőjelenségeket – mint mondja, egy felszabadulni készülő földrengést valóban kiválthat az árapály is – de eddig egyik módszert sem sikerült konzisztensen bizonyítani.

A szeizmológus szerint az is elgondolkodtató, hogy legalább 6-os erősségű földrengésből évente nagyjából kétszáz történik, de ezeket időben szinte soha nem jelzik előre pontosan, bár a magyar intézet is hetente több, földrengést jósló levelet kap. A „jobb félni, mint megijedni” elv pedig nem alkalmazható, mert egy téves előrejelzés igen nagy költségekkel járhat. „Nem olyan ez, hogy vittem esernyőt, és mégsem lett eső” – mondja Tóth. „De nem feltétlenül földrengés-előrejelzéssel kell csökkenteni a katasztrófa hatásait. A másik lehetőség, ami Kaliforniában jól működik: úgy építkezni, hogy elviseljék az épületek a nagyobb rengéseket is. Kaliforniában egyébként az elkövetkező tíz évben lesz egy nagy földrengés. Ez egy szakmai körökben elfogadott jóslat, és ennyi állítható tudományos alapossággal. Ennél pontosabb előrejelzéseket azonban belátható időn belül nem tudunk adni.”

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport