Miklós
-5 °C
-2 °C
Index - In English In English Eng

Furcsán fénylő galaxist találtak

2009.05.18. 16:50 Módosítva: 2009.05.18. 16:49
A 3C 305 galaxis széles hullámhossztartományon felvett képein a központi fekete lyuk kifúvásainak rádió- és röntgensugárzása nem esik egybe, ami bonyolult kölcsönhatásokra utal a csillagváros belsejében.

A Földtől körülbelül 600 millió fényévre található 3C 305 katalógusjelű galaxis aktivitásáért - sok társához hasonlóan - a centrumában lévő szupernehéz fekete lyuk felelős. A galaxisról röntgentartományban a Chandra űrteleszkóppal, az optika tartományban a Hubble Űrteleszkóppal, a rádiótartományban pedig az Új-Mexikóban üzemelő VLA (Very Large Array), illetve az Angliában működő MERLIN (Multi-Element Radio-Linked Interferometer Network) antennarendszerrel készítettek felvételeket, írja a Magyar Csillagászati Egyesület híroldala.

Ezeket összemontírozva azt tapasztalták, hogy a központi fekete lyuk által hajtott kifúvások (jetek) rádiósugárzásának eloszlása nem hozható fedésbe a röntgenintenzitás eloszlásával, de úgy tűnik, hogy ez utóbbi passzol a látható tartománybeli kibocsátáshoz.

A 3C 305 galaxisról különböző hullámhossztartományokban készült felvételekből előállított montázs. A vörös szín a röntgensugárzást, a kék pedig a kétszeresen ionozált oxigén 500,7 nm-es látható tartománybeli tiltott vonalán mérhető intenzitáseloszlást kódolja, ezért a galaxis teljes optikai képe nem is jelenik meg. A rádiósugárzás intenzitáseloszlását a sötétkék szín adja.
A 3C 305 galaxisról különböző hullámhossztartományokban készült felvételekből előállított montázs. A vörös szín a röntgensugárzást, a kék pedig a kétszeresen ionozált oxigén 500,7 nm-es látható tartománybeli tiltott vonalán mérhető intenzitáseloszlást kódolja, ezért a galaxis teljes optikai képe nem is jelenik meg. A rádiósugárzás intenzitáseloszlását a sötétkék szín adja.

A fentiek alapján a kutatók két lehetőséget vázoltak fel arra, hogy mi lehet a röntgenemisszió forrása. Elképzelhető, hogy a központi lyuk által generált kifúvások kölcsönhatnak a galaxisban lévő intersztelláris gázzal, és a röntgensugárzás kibocsátásához elegendő hőmérsékletre fűtik azt. Ezen forgatókönyv esetén a lökéshullámok által felfűtött csillagközi gáz a kifúvások előtt helyezkedne el.

A másik lehetőség, hogy a fekete lyuk közelében lévő területek erős sugárzása elegendő energiát pumpál az intersztelláris gázba, és fénylésre kényszeríti azt. Az alternatívák között vélhetőleg csak a mostani, 2 óra 10 perc összhosszúságot meghaladó röntgenexpozíciókkal lehet majd dönteni.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban jelent meg.