Barátságtalan környezetben is normális csillagcsalád
További Tudomány cikkek
- Fidrich Róbert: Az Európai Bizottság javaslata teljesen tudománytalan
- Elnyeli a föld a kínai nagyvárosokat
- Az őskorallok minden élőlénynél előbb világítottak az óceánok mélyén
- Meglepő dolgok derültek ki az Alzheimer-kór okairól egy új kutatásból
- A légszennyezés lelassítja a kisgyerekek agyfejlődését
Minden eddiginél élesebb képeket rögzített az ESO VLT távcsőegyüttes adaptív optikás NACO műszere az Arches-halmazról, amely körülbelül ezer darab nagytömegű, 2,5 millió évesnél fiatalabb csillagból áll. A 25 ezer fényév távolságban, a galaxis középpontjának a közelében lévő sűrű halmaz a Sagittarius csillagképben figyelhető meg. A halmazon jól tanulmányozható, hogy a nagytömegű csillagok miként jöhetnek létre olyan extrém körülmények között, mint amik a Tejútrendszer magjának közelében uralkodnak, ahol egyszerre kell megküzdeni a csillagoktól és a gáztól, illetve a szupernehéz fekete lyuktól eredő ellentétes hatásokkal, írja a Magyar Csillagászati Egyesület híroldala. Az Arches-halmaz tízszer nagyobb tömegű, mint a galaxis egyéb fiatal csillaghalmazai, és gazdag a hidrogénnél és héliumnál nehezebb - a csillagászati terminológiában fémeknek nevezett - elemekben.
A NACO adaptív optikai rendszerének köszönhetően a földi légkör zavaró hatását olyan jól sikerült kiküszöbölni, hogy a csillaghalmazról jobb képet kaptak, mint az űrben keringő teleszkópokkal. Az Arches észlelése azonban az atmoszférikus torzítás korrigálása mellett is eléggé nagy kihívás, mert a galaxis centrumának irányában elhelyezkedő vastag porfelhők gyengítik, illetve elnyelik a látható tartománybeli sugárzást. Ezen a problémán segítenek a közeli infravörösben végzett megfigyelések.
Az új eredmények szerint az Arches valóban a legsűrűbb, fiatal csillagokból álló ismert csillaghalmaz. Átmérője körülbelül 3 fényév, és a csillagok köbfényévenkénti számsűrűsége az ezret is meghaladja, ami milliószorosa a Nap szomszédsága csillagsűrűségének. A kutatók azt találták, hogy a nagytömegű csillagok ritkábbak a halmazban, mint a kisebb tömegűek, az arány pedig ugyanaz, mint a galaxis más tartományaiban. Pablo Espinoza (Stewart Observatory, University of Arizona), a kutatás vezetője szerint ugyan joggal gondolhattuk volna, hogy az Arches környezetében uralkodó extrém körülmények következtében a halmazban a csillagok nem ugyanolyan módon keletkeznek, mint a Naprendszer sokkal csendesebb szomszédságában, de kiderült, hogy az Arches sem kivétel, és e tekintetben nem különbözik a többi fiatal halmaztól.
Az észlelések alapján tanulmányozhatók a halmaz legfényesebb csillagai is. A kutatócsoport egyik tagja, Fernando Selman (ESO) szerint a halmaz legnagyobb csillagának tömege a Napénak 120-szorosa, ami azt jelenti, hogy ha voltak is 130 naptömeget meghaladó méretű csillagok a halmazban, azok csak 2,5 millió évnél rövidebb ideig léteztek, és pályafutásukat szupernóvaként fejezték be. A halmaz össztömege egyébként 30 ezer naptömeg körüli, sokkal nagyobb, mint korábban gondolták.
Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban fog megjelenni.