Auguszta
-4 °C
2 °C

Mintha a vizsgán puskázna az ember

2009.08.06. 08:55
Csalás, ha valaki megismeri a Rorschach-teszt ábráit, mielőtt elvégezné a tesztet, mondja Kígyós Tamás pszichológus, a teszt szabványosításán dolgozó Magyar Rorschach Standard Munkabizottság tagja. Kígyós szerint mivel az Index közzétette a tintapacákat, olyanok is hozzájuk férhetnek, akik eredetileg nem is akartak, és a közlés nehéz helyzetbe hozza a standardizálókat.

Elmondaná, hogy jellemzően milyen helyzetekben alkalmazzák Magyarországon a Rorschach-tesztet, esetleg más országok gyakorlatától eltérően? Konkrét példát is szívesen veszek, esetleg az ön praxisából, hogy érzékeltetni tudjuk a teszt jelentőségét.

Ehhez tudni kell, hogy Hermann Rorschach 1921-ben diagnosztikai eszközként publikálta a tesztet. Az évek során az alapkoncepciót szem előtt tartva fejlesztették, főként a patológiás állapot felmérésére. Hazánkban szinte kizárólag a klinikumban (az egészségügyben vagy magánpraxisban), illetve a munkaerőpiacon (például vezető beosztásúak kiválasztásához) használják.

Kutatások is folynak, ezek között az országos sztenderdizálás, amely alapkutatás, és rendkívüli mértékben hozzá fog járulni a magyar alkalmazhatósághoz validitási és praktikus szempontokból is. Emellett vannak alkalmazott kutatások, összehasonlítások más mérőeljárásokkal, vagy terápiás gyakorlati alkalmazás lehetőségének feltárására.

Mennyire számítanak megbízhatónak a teszt eredményei? Előfordul hogy önmagában használják, vagy csak más tesztekkel együtt? Ez mitől függ?

Miközben előfordulhat, hogy csak önmagában használja valaki a tesztet, általánosan elfogadott gyakorlat a pszichológiában, hogy egy teszt nem teszt, a klinikai kérdésnek megfelelően (ez az amivel általában a pszichiáter a pszichológushoz irányítja a klienst) több másfajta mérőeljárást is kell alkalmazni. Pontosan a projektív eljárások sajátosságai miatt klasszikusan egy hosszú kérdőívvel együtt szokás a Rorschachot felvenni, és ezt kiegészítheti egy vagy több másik kérdőív vagy skála, struktúrált interjú vagy neurológiai vizsgálat.

A Rorschach-teszt felvétele önmagában 1-2 óra (de tudok extrém 4-5 órás felvételekről is), mivel nemcsak a táblák bemutatása történik, hanem ezt minden esetben meg kell előznie egy szigorú protokollal rendelkező feltáró interjúnak, amely pontosan a teszteredmények érvényességét hivatott megalapozni. A felvétel után pedig utótesztelés következik, amely szintén alkalmas arra, hogy kiszűrje a valamilyen szempontból kétes információkat.

Nyilvánosak a Rorschach-teszt ábrái? (A nyilvánosságon azt értem, hogy bárki által, hivatalosan, törvényesen, korlátozás nélkül hozzáférhetők-e, vagy csak pszichológusok, pszichiáterek juthatnak-e hozzájuk.)

A kizárólagos magyar forgalmazó C szintű, azaz a legmagasabb kvalifikációt követeli meg a teszt megvásárolásához. Ez specifikus pszichodiagnosztikai ismerethez köti a teszt használatát.

El lehet többször is végezni valakin a tesztet? Kizáró ok, ha ugyanazon a személyen korábban elvégezték? Ellenőrzi a vizsgálatot végző pszichológus, hogy a páciens látta-e a képeket, illetve ismeri-e a módszert, a gyakori válaszokat? Hogyan lehet erről a gyakorlatban meggyőződni?

Igen, el lehet végezni a tesztet többször egy emberen. A jelenlegi álláspont az egy-két év intervallumot tartja megfelelőnek. Kutatási helyzetben előfordulhat, hogy ennél kisebb idő is eltelhet.

Azért ilyen nagy az intervallum, mert egyfelől nem igazán kívánatos, hogyha a személy felmondja az előző vizsgálat válaszait, másrészt azért nem indokolt előbb elvégezni, mert a változáshoz szükséges legalább fél év, és ehhez képest érdemes igazítani a második mérés időpontját.

Amennyiben olyan személy kerül vizsgálatra, akivel korábban már felvették a tesztet, a szakember mérlegelhet, hogy elfogadja-e a kollégája által felvett vizsgálati jegyzőkönyvet, vagy a saját gyakorlatát alkalmazza. Ebben az esetben sem ajánlatos az egy éven belüli újrafelvétel.

Ha az ábrák nyilvánosak, mi akadályozza meg az érdeklődő laikusokat, hogy akár az interneten számtalan helyen elérhető, akár a kereskedelmi forgalomban megvásárolható ábrákat megismerjék?

Miután valóban sok helyen fellelhetők az ábrák valamilyen formában, nem lehet megakadályozni, hogy az érdeklődők hozzáférjenek. Ez a réteg azonban egyelőre szűk, és ha valaki megismeri a tesztet és utána olyan helyzetbe kerül, hogy fel kell vele venni, akkor – ha nem is jelzi előre – a vizsgálati helyzetben kiderülhet. Ha mégsem, akkor a vizsgálati személy dolga mérlegelni, hogy érdekében áll-e önmagáról (bizonytalan milyen irányba) torzított képet nyújtani professzionális helyzetben.

Nem tudom, ismeri-e a SPARC tevékenységét, amely elvált szülőkön gyermekelhelyezési ügyeiben igyekszik segíteni úgy, hogy közzéteszi nemcsak a Rorschach-ábrákat, hanem a rájuk adandó „helyes” válaszokat és a „megfelelő” viselkedés leírását is.

Ez ugyanolyan csalás, mintha bármilyen vizsgán puskázna az ember, vagy kétes eszközökkel indokolatlan előnyhöz szeretne jutni. Ahogy Bruce Smith is nyilatkozta, a lehetőséget erre, amennyire lehet, csökkenteni kell.

Emellett, ahogyan Ön is idézőjelet használt, a tesztnek nincsenek helyes vagy helytelen válaszai, legfeljebb gyakoriak, egy gyakorlott pszichológus pedig észreveszi, ha a válaszalkotási folyamatban furcsaságok vannak. És azért a pszichológusok is ismerik ezeket a webhelyeket, és adott esetben felkészülnek arra, hogy ezeket a sémákat felismerjék.

Három, a projektív tesztek hasznát vitató amerikai pszichológus azt írja a Rorschach-tesztről egy 2001-es cikkben, hogy nincs elég meggyőző bizonyíték a hatékonyságára; túl sok páciens válhat áldozatává a téves diagnózisnak, illetve hogy szegényes az eszközkészlete ahhoz, hogy azonosítsa a legtöbb pszichiátriai kondíciót. Ez csak az érvek egy része, itt a teljes cikk, a Scientific Americanben jelent meg 2001-ben. Egyetért a cikk megállapításaival, illetve talál közöttük olyan érvet, amely saját tapasztalatai és tanulmányai alapján legalább részben alátámasztható?

Az Ön által megjelölt cikk az Exner-féle Comprehensive Systemre hivatkozva fogalmazza meg bírálatait. Ez nagymértékben eltér a Magyarországon alkalmazott Mérei-féle rendszertől. Anélkül, hogy ebbe belemennék, két olyan bírálatot emelek ki, amely a rendszertől függetleníthető:

1. „Recent investigations demonstrate, however, that strong agreement is achieved for only about half the characteristics examined by those who score Rorschach responses; evaluators might well come up with quite different ratings for the remaining variables.” (A legutóbbi kutatások ugyanakkor azt mutatják, a Rorschach-tesztet felvevők által vizsgált jellemzőknek csak körülbelül a feléről születik igazi megegyezés; a többi változó esetén könnyen megtörténhet, hogy az értékelők meglehetősen eltérő eredményekkel állnak elő.)

Előfordulhat, hogy különböző gyakorlatot követő pszichológusok valamelyest eltérő értelmezést alkotnak ugyanarról a jegyzőkönyvről. Vannak olyan specifikus skálák, amelyeket rendkívül szigorú szabályok szerint lehet csak megítélni. Ha ezeket az előírásokat betartják, akkor ezek a különbségek nem okoznak számottevő eltérést. Illetve mindig figyelem előtt kell tartani a vizsgálati személy egyéb eredményeit, és szorítkozni kell arra, hogy csak a klinikai szempontból releváns és valid információt használjuk.

2. „The inkblot results may be even more misleading for minorities. Several investigations have shown that scores for African-Americans, Native Americans, Native Alaskans, Hispanics, and Central and South Americans differ markedly from the norms. Together the collected research raises serious doubts about the use of the Rorschach inkblots in the psychotherapy office and in the courtroom.” (A tintapacákból nyert eredmények a kisebbségek esetében még félrevezetőbbek lehetnek. Több kutatás is azt bizonyította, hogy az afroamerikaiak, az amerikai és alaszkai őslakosok, a közép- és dél-amerikaiak határozottan különböznek a normáktól. Az összegyűjtött eredmények komoly kételyeket támasztanak a Rorschach-ábrák használatával kapcsolatban a pszichoterápiás rendelőkben és a tárgyalótermekben is.)

A teszt csak az adott populáción lefuttatott sztenderdizálás után használható eredményesen. Ebbe bele kell kalkulálni demográfiai, társadalomföldrajzi, kulturális és egyéb változókat. Nagy az erőfeszítés arra, hogy ez rövid időn belül megvalósuljon hazánkban és a világ Rorschach-használó országaiban is (néhányban már rendelkezésre áll).

Vannak, akik a Minnesota Multiphasic Personality Inventoryt (MMPI), megfelelőbbnek tartják azokra a célokra, amelyekre mindkét tesztet alkalmazzák. 2005-ben a Society for Personality Assessment a Journal of Personality Assessment című amerikai folyóiratban hivatalosan közzétette, hogy a Rorschach teszt a klinikai és törvényszéki gyakorlatban teljes mértékben alkalmazható. (The Status of the Rorschach in Clinical and Forensic Practice: An Official Statement by the Board of Trustees of the Society for Personality Assessment (2005). Journal of Personality Assessment, 85(2), 219–237.) Ezt a kijelentést kutatási eredményekkel is alátámasztották. Ez azt jelenti, hogy mindkét eljárás szabadon alkalmazható és a gyakorlat azt mutatja, hogy meglehetősen hatékony a kettő (MMPI, Rorschach) kombinációja.

A pszichológusok jelentős része szerint a Rorschach-teszt hasznos és fontos módszer, amelynek sikeressége azon múlik, hogy a teszt alanya látta-e az ábrákat korábban, esetleg ismeri-e a leggyakoribb válaszokat. Ön szerint hogyan lehet biztosítani a teszteredmények validitását egy olyan módszer esetében, amely a módszer titkosságán alapul, miközben a módszer maga nyilvános, és jogi eszközökkel nem biztosítható a titkossága, különösen az információs társadalom korában?

Ez bizalmi kérdés. Ha valaki bízik a pszichológiában, mint tudományban, és elismeri azt, hogy annak eredményei számára pozitívak lehetnek, akkor nem kell levadásznia előre a teszteket, és akkor valószínűleg tényleg sikerül elérnie valamit saját mentális egészségével kapcsolatban. Ha valaki nem bízik benne, vagy nem hiszi el a kutatások eredményeit, esetleg nem érdekli az egész, akkor nyugodtan megnézheti, kiteheti a falára, csak az lenne az üdvös, ha nem mások kárára tenné ezeket.

Míg olyanok is lehetnek, akik mérlegelnek a kettő között. Ők szerezhetnek saját élményt a témában, mivel az interneten fellelhető képek és leírások nem juttatnak hozzá ahhoz a tudáshoz, amit egy szakképzett személlyel történt konzultáció biztosít. Azonban a Rorschach teszt felvétele nem teadélután. Meglehetősen igénybe veszi a vizsgálati személyt és a szakembert is.

Ön szerint milyen gyakorlati haszna lenne annak, ha az Index eltávolítaná az ábrákat, miközben azok egy keresésre pillanatokon belül megtekinthetők az interneten?

Egyrészt az index.hu viszonylag magas látogatottsága miatt gondolom, hogy nem szerencsés, hogy a táblák fent szerepelnek. Esetleg olyan személyek is láthatják, akik nem pszichológiai érdeklődésük miatt, hanem például az idei filmélményük miatt keresnek rá a szóra, és ezzel is nőhet az a réteg, akik egyszer már látták a táblákat.

Másrészt a táblák mellett található válaszlehetőségek okoznak kockázatot. Értékelem a kreativitást, de ha valaki kitölti ezt a kérdőívet és később élesben is felveszik vele, befolyásolni fogja az, amit korábban hozzákapcsolt a képekhez, ez pedig megtöri a válaszadási folyamatot.

Ezen kívül pedig a sztenderdizálást is nehéz helyzetbe hozza, mivel a felvétel fázis még folyik, és a médiahullám hatására előfordulhat, hogy elutasítják az egyébként anonim és önkéntes részvételt. A magyar sztenderd fő célja a Mérei-rendszer validálása. A munka első harmadában tartunk, és már most is látszik, hogy alapvetően fog megváltozni a teszt használata, ha a reprezentatív minta a rendelkezésre áll majd.

Kígyós Tamás emailben válaszolt az Index kérdéseire.

Ugyanezeket a kérdéseket feltettünk Költő András pszichológusnak, aki az ELTE doktorandusza, a Magyar Pszichológiai Társaság Ifjúsági Tagozatának tagja, a Magyar Hipnózis Egyesület pártoló tagja, és aki a Magyar Pszichológiai Társaság Etikai Bizottságától kért intézkedést az ügyben. Az ő válaszait külön cikkben olvashatják.