A kutatók műholdfelvételek, földi állomások és klímamodellek adatai alapján igyekeztek értékelni a csillagászati megfigyeléseket befolyásoló tényezőket: a felhőtakarót, hőmérsékletet, a levegő páratartalmát, szélsebességet, légköri turbulenciát.
A tényezők elemzése után a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a legmegfelelőbb az asztronómiai megfigyelésekre az Antarktiszi-fennsík 4053 méter magasságú úgynevezett "A-gerince". Az optimális helyszín az ausztrál Antarktiszi területen belül található, és 144 kilométerre van a nemzetközi robotobszervatóriumtól.
A régióban az átlagos téli hőmérséklet mínusz 70 Celsius fok, s rendkívül alacsony a levegő páratartalma. A terület igen nyugalmas, vagyis gyakorlatilag nincs légmozgás, amely miatt másutt úgy tűnik, mintha "pislognának" a csillagok.
A kutatást irányító Will Saunders, az Angol-Ausztrál Obszervatórium asztronómusa szerint a felsorolt körülmények révén a helyszín ideális egy csillagászati megfigyelőállomás létrehozására.
"Az A-gerincen készített csillagászati felvételek háromszor olyan élesek lesznek, mint az optimális helyeken működő földi obszervatóriumoké. Mivel az égbolt itt sokkal sötétebb és szárazabb, egy közepes teljesítményű teleszkóp olyan hatékony lehet, mint a Föld más pontjain alkalmazott legnagyobb távcsövek" - magyarázta a csillagász.
Will Saunders meggyőződése szerint az antarktiszi helyszínen létesített csillagda túlszárnyalhatná akár az olyan magas hegycsúcsokon létesített legjobb földi obszervatóriumokat, mint amilyen Hawaiin, vagy Chilében működik, s az itt készített felvétele majdnem olyan jók lehetnek, mint amilyet a Hubble-űrteleszkóp szolgáltat.