A kutatók arra a kérdésre keresték a választ, hogy egy ököszisztémára milyen hatással van, ha a táplálékláncból kiesnek szereplők, illetve melyik fajok eltűnését bírja el a tápláléklánc, és melyek hiánya vezet elkerülhetetlenül a teljes összeomláshoz. A tápláléklánc roppant bonyolult, nagyon sok kapcsolatból álló hálózat, és az eddigi modellekkel nem sikerült igazán jól szimulálni a működését.
A Google algoritmusa az egyes oldalak fontosságát (többek között) az alapján állapít meg, hogy mennyi, és milyen más oldal linkel rá. Ha a link fogalmát a tápláléklánc kapcsolataira cseréljük meglepő módon hasonló rendszert kapunk: az ökoszisztémában is annál fontosabb egy faj, minél több másik fajnak szolgál táplálékként; illetve minél fontosabbak ezek a fajok.
A PageRanket 12 tápláléklánc modellezésével tesztelték, és mindegyiknél jobb eredményt adott, mint az eddigi módszerek (a jobb esetünkben azt jelenti, hogy olyan megoldást hozott ki, amiben kevesebb faj eltűnésével dönti romba a rendszert, mint az eddigiek), ami azt is megmutatta, hogy Földünk veszélyeztetett ökoszisztémái, például a túlhalászat és környezetszennyezés alatt nyögő tengeri élővilág, még nagyobb veszélyben van, mint eddig gondoltuk.
A veszélyeztetett fajokkal kapcsolatos kutatások eddig nemigen tekintettek messzebbre egy-egy, a kihalás szélén álló faj, illetve a közvetlen táplálékát adó fajok, és természetes ragadozói vizsgálatán. Ez pedig hiba, a Google-algoritmust felhasználó kutatás vezetője, Stefano Allesina szerint csak úgy kaphatunk reális képet az ökoszisztémáról, minél nagyobb léptékben gondolkodunk, és a teljes hálózatot modellezzük.