A halál felismeréséhez szükséges rendszer több mint 400 millió évvel ezelőtt alakult ki, írja a BBC. A szag arra hivatott, hogy a többi állat távol maradjon az esetlegesen betegségeket terjesztő tetemtől, vagy a hullarabló ragadozóktól.
Az ontariói McMaster Egyetem kutatói csótányok vizsgálata közben találkoztak a halál szagával. David Rollo, professzor és kutatócsoportja döglött csótányok testnedveit vizsgálták és megállapították, hogy döglött társaik közelébe egyetlen csótány sem merészkedik. Először arra gyanakodtak, hogy valamilyen figyelmeztető jelzést adnak egymásnak az élő egyedek, de végül az derült ki, hogy egy speciális kémiai anyag, illetve a szag az, ami távol tartja a rovarokat.
"Felkutattuk a szakirodalmat, és megtaláltuk a híres szociológus-biológus, E. O. Wilson cikkét, amelyben arról ír, hogy a döglött hangyákat az élők kiviszik a bolyból, és egyfajta hangyatemetőben helyezik el őket. Ő olajsavként azonosította a döglött hangyák halál utáni jelzését" - fogalmazott Rollo.
Wilson nyomán Rollo kutatócsoportja hasonló kémiai összetevőket keresett a halál szaga után kutatva. Elképzelésük helyes volt, kiderítették ugyanis, hogy egyszerű zsírsavakból (két fő komponensből: olaj- és linolsavakból) áll a riasztó bűz. Azt azonban továbbra sem értik a kutatók, hogy a hangyáknál és a csótányoknál - amely fajok több millió év különbséggel jöttek létre - miért olyan nagyon hasonló a halál szaga.
Sőt, ugyanezt a kémiai jelenséget az ugróvillás rovaroknál, a pincebogaraknál és hernyófajoknál is megfigyelték. Ez azt jelenti, hogy egymástól teljesen különböző állatok, a több száz millió évvel ezelőtt kialakult rovarok és csótányok esetében nagyon hasonló a halálszag. Egyelőre nem tudják, miért.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!