Tom Brooks Norfolktól Észak-Walesig ezerötszáz helyszínt vizsgált meg, beleértve a hegycsúcsokon épített erődítményeket, megalitikus (faragatlan nagy kövekből emelt) építményeket, így a híres Stonehenge-et is.
Precíz kimérés
A történész a műholdas helymeghatározó, a GPS adta koordináták segítségével jelölte be pontosan az emlékműveket a térképen, és meghatározta ezek egymáshoz való viszonyát. Mint kiderült, az ősi építmények, amelyek egymástól látótávolságban voltak, egyenlő szárú háromszögek kiterjedt hálózatát alkotják, amelyeknek csúcsa a következő településre mutatott. A helykijelölés igen precíz volt, a háromszögek szárainak hossza pontosan megegyezik egymással, legfeljebb, ha száz méterrel tévedtek az őskori mérnökök.
Tom Brooks meggyőződése szerint a kőkori építmények többségét ötezer éve emelték, amikor az utolsó jégkorszak okozta trauma után növekedésnek indult a brit szigetek lakossága. Az alacsonyabban fekvő területek elmocsarasodtak, és a korabeli lakosság magasabban fekvő helyeken keresett menedéket, építményeik, amelyek messziről is jól láthatóak voltak a légszennyezésmentes világban, természetes tájékozódási pontokként szolgáltak.
A kutató szerint e háromszögek révén tájékozódtak a korabeli vándorok és kereskedők, és a kezdetleges navigációs rendszer segítségével találtak vissza településeikre azok a munkások is, akik az épülő új megalitikus építményeken dolgoztak.
"Ez a rendszer kétezer évvel az euklideszi geometria előtt született meg. A világ egyik legnagyobb mérnöki projektjéről van szó, lélegzetelállítóan komplex vállalkozásról olyan emberektől, akik fejlett mérnöki tudással és távlatos elképzelésekkel rendelkeztek" - hangsúlyozta Tom Books, aki szerint felül kell vizsgálni a prehisztorikus barbárokról alkotott nézeteket.