A pszichoanalízis nem gyógyszerekkel kezeli a lelki bántalmakat, hanem megpróbálja a betegség okait a beteg tudatalattijában felfedni. A kezelés hatékonysága réges-rég bizonyított, eddig azonban nem sikerült bizonyítani, hogy konkrétan befolyásolja az agyban zajló biológiai folyamatokat. Anna Buchheim, az Innsbrucki Egyetem pszichológusprofesszorának szavaival a pszichoanalitikusok és az agykutatók együttműködése még csak most kezdődik.
Csökkenő aktivitás
A tanulmányhoz húsz depressziós beteget fektettek a pszichoanalitikus kezelés kezdetén magspintomográfba, amely láthatóvá teszi az agyi aktivitást. Az egyes betegeknek kórképüknek megfelelő képeket, illetve kulcsingereket mutattak fel, amelyek tudatalatti konfliktusaikkal szembesítették őket.
Hét, illetve tizenöt hónap elteltével megismételték a vizsgálatot. A kezelés kezdetén az agy félelemért és rémületért felelős területeinek aktivitása sokkalta nagyobb volt, mint a későbbi mérések során. Hét hónap elteltével azonban már jelentősen csökkent a kezdetekben mért túlzott aktivitás.
Optimális depresszió
A tanulmány során brémai, heidelbergi, innsbrucki, kasseli, magdeburgi és ulmi kutatók működtek együtt Buchheim vezetése alatt.
Bár a depresszió túl bonyolult ahhoz, hogy magyarázatát az agyi területek aktivitására lehetne korlátozni, egy nap talán lehetővé válik, hogy az analitikusok munkájukat az agykutatás segítségével optimalizálni tudják, mondta Buchheim a Die Welt című német lapnak. Szerinte az idegtudományok és a pszichoanalízis metszetében megannyi kutatási lehetőség rejlik.
Egyelőre azt kell kideríteni, hogy a kezelések sikerét ki lehet-e hosszú távon is mutatni. Jelenleg a harmadik, 15 hónap elteltével végzett mérés kiértékelésénél tartanak a kutatók.