A NASA bejelentette, hogy az LRO holdszonda lézeres magasságmérő műszere (LOLA) sikeresen befejezte első teszt- és kalibrációs méréseit. Ezek olyan jól sikerültek, hogy a Hold déli pólusvidékének eddig nem látott részletességű térképét sikerült elkészíteni. Eközben az űrszonda többi fedélzeti tudományos műszerével is fontos és részletes méréseket végeztek a déli pólus környékéről. A holdprogramban résztvevő amerikai és külföldi kutatók azért összpontosítanak most annyira a déli pólusvidékre, mert október elején az LCROSS rakétafokozat előre eltervezett módon éppen ott fog becsapódni és ennek megfigyeléséből esetleg kiderül, hogy van-e víz a Hold felszínén vagy a felszín alatt.
A lézeres magaságmérésekből összeállított domborzati térkép mintegy 25 méteres felszíni és 5-10 méteres mélységi/magassagi felbontással mutatja a holdfelszín bemélyedéseit és kiemelkedéseit. Ilyen méretekben láthatók változások, azaz ilyen mértékben változatos a holdfelszín. Ez azt jelenti, hogy a terep eléggé durva, göröngyös, kőtömbökkel teli a déli pólusvidéken, azaz nem lesz könnyű ott a holdjárókat vezetni, velük manőverezni.
Néhány további érdekesség a más műszerek által végzett mérésekből. A bolygóközi hidrogén Lyman-alfa sugárzása halványan, de megvilágítja a Hold sötét oldalát és pólusvidékeit. A holdfelszínről visszavert Lyman-alfa sugárzást méri az LRO LAMP műszere, és a mérésekből térképet állít össze. A térképeken az optikai tartományban sötét felszín láthatóvá válik és így az esetleges felszíni vízjég nyomai is kimutathatók lesznek.
Az LRO mini radarja (Mini-RF) a holdfelszín radartérképét készíti el, ami az LCROSS becsapódási helyének kiválasztását is segíti. Egyébként a Mini-RF egy korábbi, valamivel kisebb teljesítményű változata már méréseket végzett az indiai holdszonda, a Chandrayaan-1 fedélzetén.
A hőtérképezõ kamera a déli pólusvidék állandóan árnyékos krátereiben 33 K (-240°C) minimum hőmérsékletet jelez, a hideg területek pedig átlagosan 100 K (-173°C) hőmérsékletűek, ami biztosítja vízjég megmaradását. A napsütötte területek átlagosan mintegy 300 K (+27°C) közelében vannak a déli sarkvidéken.
Szintén bíztatóak a LEND neutrondetektor első mérési eredményei. Bizonyos állandóan árnyékos kráterekben és környékükön a felszínről az átlagoshoz képest csökkent mértékű neutronsugárzást mutattak ki. Ez lehet annak jele, hogy a területek vizet vagy legalább is hidrogént tartalmaznak: ekkor a hidrogénnel ütköző neutronok lelassulnak, energiát veszítenek, így a gyors, nagyobb energiájú kozmikus neutronok számában hiány mutatkozik. Hidrogént mutattak ki a mindig sötét területeken is és azokon kívül is, ez utóbbi mérésekre még magyarázatot kell találni.
A LOLA lézeres magasságmérő egy példánya már a Mars körüli pályán kiválóan működött és bevált (MOLA). A berendezés a lézernyalábot öt részre bontva lövi a felszínre, majd az onnan visszavert és a műszer által felfogott gyenge jelet érzékeny detektoraival elemzi. Figyelembe veszi a megfelelő korrekciókat, és ezután a holdfelszíni részek távolságát és a lejtős területek dőlésszögét is képes meghatározni. A Hold felszínét többszöri keringés során végigpásztázva részletes magassági térkép készíthető el, térbeli domborzati modell állítható össze számítógépes eljárásokkal.
Az érzékeny fedélzeti műszerek, adatfeldolgozási eljárások és vezérlési módszerek alapján elmondhatjuk, hogy az LRO/LCROSS tudományos és mérnöki csúcstechnológiai űrkísérlet is egyben. Kiváncsian várjuk tehát az október elejére tervezett LCROSS becsapódási kísérletet és annak eredményeit.