A kutatók Abdel-Halim Nur El-Din, az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Hivatal volt vezetőjével az élen számításaikat a Szíriuszra, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép legfényesebb csillagára alapozták, amelynek megjelenése hosszú távollét után a hajnali égen az ókori Egyiptomban a Nílus áradásának kezdetét jelölte. Az óegyiptomi naptárban Szíriusz (egyiptomi nyelven Szopdet, görögül Szóthisz) megjelenése jelölte meg az újév kezdetét is egyben - olvasható a National Geographic honlapján.
Történelme során az egyiptomi birodalomban az összes grandiózus építmény, sír vagy templom építését az áradás kezdetéhez kötötték, ezt szerencsét hozó időpontnak tartották, mivel a Nílus vize termékeny iszappal borította a földeket, a bőséges termés záloga volt. A fáraók ráadásul majdani nyugvóhelyük építtetését rögtön trónra lépésük után rendelték el. Kheopsz, aki a feltételezések szerint a Nagy Piramisban lelt végső nyughelyre, Abdel-Halim Nur El-Din és kollégái szerint Kr. e. 2470-ben vette át a hatalmat.
A kutatók összehasonlították a modernkori naptárat az óegyiptomi kalendáriummal, és a csillag ciklusával, ennek alapján Szírius július 17-e és 19-e között tért vissza, az áradás viszont 35 nappal később, augusztus 23-án kezdődött.
Mark Hammergren, a chicagói Adler Planetárium csillagásza szerint, aki nem volt részese a kutatásnak, van logika abban, ha a Nílus éves áradására alapozva határozzák meg a Nagy Piramis építésének kezdetét.
"Ez körülbelül azonos időben kezdődött minden évben, vagyis stabil tájékozódási pontot jelent" - magyarázta.
Mark Hammergren ugyanakkor megjegyzi, hogy a Szíriusz megjelenése a hajnali égen az időjárástól is függ, előfordulhatott, hogy a felhők miatt egy-két napos késéssel észlelhették.
Mahmud Afifi, a Gízai régészeti hivatal igazgatója szerint viszont nehéz pontosan meghatározni Kheopsz uralkodásának kezdetét. Az óegyiptomi időszámítás a nulláról indult minden fáraó trónra lépésekor, így nehéz a nyugati időszámítás szerint meghatározni az ókori események dátumát. Ráadásul megbízhatatlanok az óegyiptomi krónikák, hiszen politikai okokból egy-egy uralkodót kiiktattak a fáraók névsorából. A népszerűtlen királyok kiiktatása viszont megváltoztatta a többi fáraó uralkodásának dátumát is. Kheopsz esetében például a kutatók egy része trónra lépését 139 évvel korábbra teszi, mint ezt Abdel-Halim Nur El-Din csapata kiszámította. A Nagy Piramis építését sem kezdhették meg egyik napról a másikra, az előkészületek Mahmud Afifi szerint Kheopsz uralkodásának akár egész első évét is igénybe vehették.
Mahmud Afifi a Nagy Piramissal kapcsolatban más tisztázatlan kérdésre is rámutat.
"Még azt sem tudjuk, hogy miért választotta a Gízai-fennsíkot. Apja, Sznofru fáraó innen 30 kilométerre, Dahsurban lelt végső nyugalomra. Számtalan elmélet született a Nagy Piramisról, mivel ez az ókori világ egyetlen megmenekült csodája" - emelte ki Mahmud Afifi.
Kheopsz (Hufu) a IV. dinasztia II. uralkodója, Sznofru fáraó és I. Hotepheresz királyné gyermeke, valószínűleg az uralkodó harmadik fia volt. Gízai piramisa a legnagyobb egyiptomi piramis (magassága: 146,5 méter). Uralma a királyi hatalom csúcspontját jelenti az Óbirodalom korában, halotti kultuszát halála után kétezer évvel, a XXVI. dinasztia korában is fenntartották.