A Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) marsszonda nagyfelbontású képein időről időre feltűnnek új becsapódási kráterek, amelyek többnyire néhány méteres alakzatok. Ezeket frissen becsapódó parányi égitestek okozzák.Friss vizsgálatok szerint a marsi egyenlítőhöz a vártnál sokkal közelebb is van vízjég a felszín alatt, és ezt éppen ezek a becsapódási kráterek mutatják meg.
Egy átlagos héten az MRO több mint kétszáz nagyfelbontású képet juttat a Földre, amelyeken több mint 400 ezer négyzetkilométernyi terület látható. A HiRISE kutatói rendszeresen megkeresik a változásokat, és ezzel a módszerrel eddig több mint száz új becsapódási alakzatot fedeztek fel.
Egy tavaly augusztus 10-i képen szintén egy új kráter tűnt fel, ami 67 nappal korábban még nem látszott. A lehető legnagyobb felbontású ellenőrző képeken aztán feltűnt, hogy egy egész krátercsoportról volt szó, ahol a gödrök alját feltűnően különböző színű anyag töltötte ki - mintha jég lett volna.
Az elsőként azonosított terület nem volt elegendően nagy a színképelemző berendezéshez, ám egy nagyobb folt egy másik friss becsapódásnál már lehetővé tette a vízjég spektroszkópiai igazolását.
A felfedezésnek több érdekessége is van. Egyrészt a most talált jeges területek nagyjából félúton vannak a pólus és az egyenlítő között, azaz közepes marsi szélességeken is ott van a vízjég a felszín alatt. Shane Byrne szerint a jég jelenléte arra utal, hogy akár pár ezer évvel ezelőtt is határozottan nedvesebb lehetett a Mars klímája a mainál.
Másrészt valószínűsíthető, hogy a Viking-2 leszálló egysége, amely 1976-ban működött a vörös bolygó felszínén, esetleg meg is találhatta volna a keresett vízjeget, ha csak 10 cm-rel mélyebbre ás.