A szentélyt feltételezések szerint Kr.e. 3500 és 3200 között emelhették. A napjainkban néptelen szigeten 6500 évvel ezelőtt egy halászfalu állt, amelynek lakói kerek házakban éltek, halászhálót fontak, és horgokat készítettek kagylóhéjból. A dugongcsontokat már korábban felfedezték, de a régészek eredetileg úgy vélték, hogy egy kőkorszaki vágóhíd hulladékára bukkantak. Ám a leletek alaposabb vizsgálata kimutatta, hogy gondosan megtervezett építményről van szó, amelybe 40 dugong földi maradványait installálták.
Rendkívül sok, szám szerint 1862 tárgyi emléket találtak, beleértve a kagylókból készített gyöngyöket és különböző szerszámokat (osztrigakagylóból előállított horgászhorgokat, kőpengéket, késeket és csonteszközöket). A régészek szerint a kultikus építmény a nagytestű vízi emlősök tiszteletére végzett rítusoknak adott otthont. "Sehol másutt a világon még nem tártak fel ilyen, az új kőkorszakból származó kultikus helyet. Hasonló építmények Ausztráliapartvidékén ugyan előkerültek, ám ezek csupán néhány száz évesek" - hangsúlyozták a francia régészek, akik felfedezésükről az Antiquity című szaklapban számoltak be.