Szupernóva-robbanás előszelét észlelték
További Tudomány cikkek
- Fidrich Róbert: Az Európai Bizottság javaslata teljesen tudománytalan
- Elnyeli a föld a kínai nagyvárosokat
- Az őskorallok minden élőlénynél előbb világítottak az óceánok mélyén
- Meglepő dolgok derültek ki az Alzheimer-kór okairól egy új kutatásból
- A légszennyezés lelassítja a kisgyerekek agyfejlődését
A modern asztrofizika számos nagy problémája közül az egyik az Ia típusú szupernóvák robbanásának kérdése, az, hogy milyen típusú csillagrendszerekben és pontosan hogyan is következik be a kataklizma, írta meg a Hírek.csillagászat.hu.
A mai elképzelések szerint olyan kettős rendszerekben, melyek egyik komponense egy elfejlődött objektum, egy fehér törpe, a másik pedig egy normál csillag. A kettős tagjai azonban olyan közel keringenek egymáshoz, hogy a fehér törpe folyamatosan anyagot szív át a kísérőjétől. Ahogyan ez az átáramló anyag a fehér törpe felszínén rétegződik és egyre sűrűbbé válik, elér egy instabil állapotot, és ekkor egy része egy nóvakitörés során ledobódik.
Az elméletek szerint ez a tulajdonképpen szabályozottan lezajló termonukleáris robbanás a komponensekre nézve nem végzetes, utána az anyagbegyűjtés tovább folytatódhat, és a folyamat megismétlődhet.
Ahhoz, hogy a nagyobb kataklizma, a szupernóva-robbanás is bekövetkezzen, a fehér törpe tömegének mindenképpen el kell érnie egy értéket, az úgynevezett Chandrasekhar-határt, ami körülbelül 1,4 naptömeg.
Rendkívül fontos tehát azon kérdés megválaszolása, hogy a fehér törpe tömege a nóvakitörések során elszenvedett anyagvesztés ellenére meg tudja-e haladni a Chandrasekhar-határt, aminek következtében a törpe és kísérőjének sorsa aztán végleg megpecsételődik.
Patrick Woudt (University of Cape Town) és munkatársai a V445 Puppis katalógusjelű objektumot tanulmányozták egy két évet átfogó időszak alatt több alkalommal is egy közeli infravörös tartományban működő képalkotó műszeregyüttessel.
A légkör zavaró hatásait nagymértékben lecsökkentő adaptív optikai rendszernek köszönhetően a rögzített képeken részleteiben is tanulmányozható a csillagrendszerben 2000 novemberében bekövetkezett, a kettős megelőző intenzitásához képesti 250-szeres kifényesedést okozó nóvarobbanás során ledobott anyag bipoláris kiáramlásának időbeli folyamata.
Az első, 2005 márciusi felvételen a jetek (anyagkilövellések) még nagyon vékonyak, de már mindkettő végén megfigyelhető egy-egy csomó, melyek óránként körülbelül 30 millió kilométeres sebességgel mozognak kifele. Az eddig észlelt nóvarobbanásoktól eltérően maga a burok is óriási, mintegy 24 millió km/h sebességgel tágul. A két csillagot egy vastag, valószínűleg a megelőző kitörés során keletkezett porkorong rejti előlünk.
A V445 Puppis eddig az egyetlen nóva, melynek spektrumában egyáltalán nem azonosíthatók a hidrogén vonalai, és így az első, melynél a fehér törpe felszínén bekövetkező termonukleáris robbanást nem a hidrogén, hanem a hélium dominálta. Danny Steeghs (University of Warwick) szerint ezt az is alátámasztja, hogy a kísérőre is jellemző a hidrogénhiány, azaz a fehér törpe a másodkomponensről héliumban gazdag anyagot szívhat csak át.
A kutatócsoport az ESO VLT/NACO páros mellett egyéb teleszkóp/műszer együttesekkel is vizsgálta az objektumot, melynek eredményeként távolságát és fényességét is meg tudták határozni. Előbbi körülbelül 25 ezer fényév, utóbbi pedig több, mint a Napénak a tízezerszerese. Ezek alapján a vámpír fehér törpe tömege közel van a kritikus határhoz, és mivel továbbra is jelentős ütemben szívja a kísérőjétől az anyagot, Woudt szerint a jövőben jó eséllyel válhat Ia típusú szupernóvává. Azaz a V445 Puppis nagy valószínűséggel egy Ia típusú szupernóva progenitora (szülőcsillaga), ezért a megfigyeléséből származó eredmények nagyban segíthetik ezen szupernóvatípus jobb megértését.
Az Ia típusú szupernóvák főként azért érdekesek, mert nagy szerepük van az univerzum távolságskáláinak kalibrálásában (ún. standard gyertyák), így vizsgálatuk áttételesen az elképzelések szerint a világegyetem gyorsuló tágulásáért felelős sötét energia jobb megismeréséhez is hozzájárulhat.
Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiraban jelent meg.