Teréz
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A hízás ünnep, a fogyás üzlet

2010.01.09. 13:20
Január 3-án, a reggeli mérlegesnél 100,7 kiló voltam. Ez jelentette a csúcsot emberkísérletem első fázisában, amikor egy hónapig azt teszteltem, milyen hatással van a szervezetemre a hagyományos nemzeti konyha évvégi menüje. Naponta átlagosan negyed kilót híztam, a vérnyomásom felszökött, a laboreredményekre még várok. És közben áttérek az egészséges életre, aminél nagyobb üzlet kevés van. Mármint a szolgáltatóknak.

Napi 242,8 gramm – átlagosan ennyit híztam a december 7-én kezdett emberkísérletem első, január 6-án véget ért fázisában. Ezt a súlyt január harmadikán értem el, vagyis 28 nap alatt jött össze a kezdeti 93,9 kilóhoz képest a 6,8 kilós plusz testtömeg. Vagyis háj. Szóval napi negyed kilóval lettem nehezebb az év első vasárnapjára, majd az újrakezdett munka hatására ez a súly az egy hónap végére, január 6-ra 99,8 kilóra csappant.

Egy utolsó jó evés

Utoljára szilveszter előtt jelentkeztem. Az óévet és az újévet munkával, így alkohol nélkül, de fergeteges kajálással töltöttem. Szerencsére korhelylevesből és lencsefőzelékből annyit főztünk, hogy maradt belőle január első napjaira is, de a virslit, a virslivel töltött hájas tésztát, valamint a korábban már említett, a magyar konyhától idegen, de nálunk hagyományossá lett csevapot nagyjából sikerült megsemmisíteni, mire az ATV-n Fásy Zsülike jól kiénekelte magát.

Az első hónapos tesztfázis végén, szerdán ismét megvizsgáltattam magam. A vérvétel eredményére még várok, a vérnyomásom az elmúlt napokban 132–137 per 97–103 között ingadozott, ami az egészséges érték felső határán táncol (sőt, időnként kicsit fölötte is, ugyanis a limit 140/100 lenne).

Az éhgyomri vércukorszintem továbbra sem ugrott jelentősen 5 fölé, egyszer mértem 5,4-et, két alkalommal 5,1-et, ami normálisnak tűnik. Igaz, olvastam olyan tézist, hogy a véremben megemelkedett inzulinszint miatt tűnik alacsonynak a vércukorszintem, ám valójában igen magas. Nem tudom persze, ebből mennyi az igaz, és azt sem, mérhető-e egyáltalán az inzulinszintem, de azért elgondolkodtató, hogy miközben a vérnyomásom egy hónap alatt felkúszott 120/92-ról 137/103-ig, a cukrom papíron szinte mozdulatlan maradt.

Egyébként vasárnap, nem sokkal azután, hogy megszületett az egy mázsa fölötti rekordsúly, csörgött a telefonom. Az egyik nagy kereskedelmi tévétől hívtak, a reggeli műsorban szerepelhettem, legutóbb a kínai bojkottomra cuppantak rá, most az elhízásomra (amit egyébként szépen fel is tuningoltak, valami rejtélyes okból kifolyólag 14 kilós plusszal ajándékoztak meg). Ám nem is az a lényeg, hogy elindultam a celebbé válás idiotizmussal kikövezett útján, inkább az, hogy a tévés megjelenésem valami egészen furcsa hullámot indított el.

Most jön a neheze

Megemlítettem ugyanis ebben a világhír nekem rendeltetett néhány percében, hogy az emberkísérlet nem ér véget a borzasztóan elhízott Haász Jánossal, hanem folytatódik egy sokkal keményebb egy hónappal. Januárban ugyanis az egészséges életmódot tesztelem, megpróbálok kevesebbet – ez önmagában még nem lesz nehéz –, egészségesebbet, kímélőbbet enni. És február hatodikára elválik, mit ért az önkínzás, egy hónap megerőltető munkával vissza lehet-e térni az elhízás előtti súly- és laborállapothoz, vagy sem.

Nos, mióta elmondtam, hogy a következő egy hónapban fogyni készülök – nem fogyókúrázni, de egészségesen élni, így súlycélom éppúgy nincs, mint ahogyan az elmúlt egy hónapban sem –, azóta sorozatban találnak meg a remek fogyózós ajánlatok. Noha már decemberben voltak érdeklődők, akik felhasználták volna az első cikkeimet különböző fogyókúrás és fogyasztó módszerek reklámozására – a "ha nem akar így járni, minket választ" felütéssel –, az elmúlt napokban tömegessé váltak az ilyen megkeresések.

Tuti receptek, tömegével

Ha mindenkinek igent mondok, a január 6-án kezdődött új életemben nyakra-főre kajálhatnám az energiacsökkentett ételeket, a zsírégető tablettákat, étrendkiegészítőket, fogyhatnék zsírbontással, használhatnék zsírmágnest, és mindezek mellé kaptam négy tuti étrendet is. Kár, hogy ezek mind-mind ütik egymást. Első nekifutásra úgy éreztem, hogy amennyire könnyű ugyanis meghízni, méghozzá önerőből, bölcs tanácsok nélkül, annyira nehéz lefogyni, legalábbis ha az ember hatékony akar lenni.

Mindenesetre az engem elárasztó, na jó, de legalábbis megtaláló ajánlathullám meggyőzött arról, amit egy ismerősöm már a teszt elején mondott: fogyni azért lesz nehéz, mert erre mindenki tud egy jó módszert, és ráadásul a tanácsot adók egy része ezzel jól is akar járni. Igen, igen, ahogy a hízás ünnep – az ember boldog, ha finom ételeket eszik, jó esetben remek társaságban –, a fogyás viszont üzlet, nagyon kemény üzlet, az Egyesült Államokban például már az ezredfordulón meghaladta a fogyásra költött pénz mennyisége az évi 30 milliárd dollárt.

Sokkoló számok

Fogyni ugyanis mindenki akar, vagyis majdnem mindenki. A fogyásról, mint emlékezhetünk, már tévéműsor is készült, úgyhogy ez tényleg össztársadalminak mondható ügy, talán még a Sláger rádió megszűnésénél is több ember érzi személyes ügyének.

Egy kilencvenes évek végén készített felmérés szerint – több mint húszezer embert vizsgáltak – a magyarok nagyjából negyven százaléka volt túlsúlyos, ezen belül csaknem minden második ténylegesen elhízott. Mivel a túlsúlyosok aránya az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt, mára vélhetően nagyjából minden második magyar súlya több az egészségesnél (természetesen nem gondolok itt azokra a sportolókra, akik 180 centisen 110 kilósak, náluk ugyanis a testtömeg nagy részét az izom adja, aminek én ugye eléggé híján vagyok).

Mindenki tudja a tutit

Szóval nagyon sokan vagyunk túlsúlyosak és elhízottak, akik egészségesebben szeretnénk élni – és ezzel együtt persze szeretnénk soványabbak is lenni –, amihez rengeteg remek tanácsot kapunk. De melyiknek higgyünk? Szénhidrátmentesen együnk? Vegák legyünk? Csak húst együnk? Kilencvennapos diétát tartsunk? A vérnyomásunkra figyeljünk, netán a koleszterinre? Inkább a vércukorszintre? Szedjünk segédanyagokat? Együnk mindent, mint eddig, csak kevesebbet? Bármit ehetünk, csak mozogjunk sokat?

Naná, hogy mindenki mást mond, mindenkinek van egy tutira bevált módszere, az egyetlen, amit érdemes követni – hogy akkor miért van mégis ennyi elhízott, arra persze senki nem tudott válaszolni (leszámítva persze azt, amit már tudunk, az egészségtelen étkezésünk, a rossz szokásaink és a vendégfétisünk miatt). Minden módszert azonban aligha csinálhatok végig mindössze harminc nap alatt, illetve kétséges, hogy egyszerre több technika nem oltja-e ki, nem gyengíti-e egymás hatását.

Én végül, majdnem egyhetes tépelődés után kiválasztottam egyet. Lehet, hogy bejön, lehet, hogy nem (mondjuk ez mindegyikről igaz). Egy hónapon keresztül egy módszer szerint fogok élni, meglátjuk, milyen eredménnyel. Hogy melyik ez a módszer, és miért ez – legközelebb elárulom. Legyen elég hozzá annyi: fergeteges ebéddel, szűzérmével és libamájjal kezdtem egészséges életem első perceit.