Hella
16 °C
28 °C

Nazca után szabadon

2010.01.10. 08:05 Módosítva: 2010-01-10 08:05:38
Talajrajzokat nemcsak a letűnt korok névtelen művészei és a nazcai indiánok készítettek, az elmúlt évszázadokban is született jó néhány ilyen alkotás, és a közelmúlt termése sem elhanyagolható. A legnagyobbat majd tizenkét évvel ezelőtt vésték talajba. A több mint négy kilométeres, precízen kidolgozott ábra Dél-Ausztráliában, egy kihalt pusztaság közepén található. Alkotójáról nincsenek információink.

Tájművészetnek vagy földművészetnek (land art, earth art) nevezik azt a hatvanas évek derekán kialakult nemzetközi művészeti mozgalmat, amelyben az alkotók a hagyományos módszerek alkalmazása helyett magán a természeten hajtanak végre különféle változtatásokat.

Az irányzat követői lényegében kivonultak a kiállítótermekből, javarészt a lakott területektől távol eső vidékeken alkotnak. Hatalmas jeleket, többnyire mértani formákat fúrtak, véstek a talajba, és nem egyszer több százezer tonna földet mozgattak meg, hogy mesterséges dombokat vagy különböző alakzatokat képezzenek a tájban.

A land art gyökerei részben az olyan ősi talajrajzokban keresendők, mint amelyek a perui Nazca-fennsíkon is találhatók. E művek közös jellemzője, hogy egészükben csak a magasból tekinthetők át, ezért befogadásuk nemegyszer fizikai nehézségekbe ütközik, a közönség rendszerint csak fényképekről vagy videofelvételekről ismerheti meg őket.

A leghíresebb tájművészeti projektek közé sorolható Robert Smithson négyszázötven méter hosszú spirális kompozíciója, amellyel a utahi Nagy-Sós-tavat dekorálta ki 1970-ben, vagy Michael Heizer Kétszeres negatív című műve, amely nem más, mint egy hatalmas árok a Nevadai sivatagba vájva (négyszázötvenhét méter hosszú, tizenöt méter mély és kilenc méter széles), de ide tartoznak még Robert Morris és Valter de Maria gigantikus alkotásai is. Egyes vélemények szerint azonban egyik sem mérhető ahhoz a titokzatos talajrajzhoz, amely méretével és keletkezésének körülményeivel máig izgalomban tartja a téma iránt érdeklődőket.

Ki gépen száll fölébe

1998. június 26-án Trec Smith, aki akkoriban szabadúszó pilótaként kereste kenyerét, épp a dél-ausztráliai Marree városába tartott repülőgépével, amikor a céltól hatvan kilométerre érdekes felfedezést tett a levegőből: egy hatalmas emberi alak tárult a szeme elé. Több kilométer hosszan terült el a pusztaságban. Smith először zavarba jött, azt hitte, egy olyan turista látványosságra lelt, amiről rajta kívül mindenki tud a környéken.

Miután leszállt, rögtön el is újságolta, mit látott, de a helyiek értetlenül fogadták a hírt. Senki sem tudott semmit a titokzatos sivatagi rajzról, amelynek egyszerűen nem akadt gazdája. Az eset természetesen hamar felkeltette a helyi sajtó érdeklődését, nem sokkal később a nemzetközi figyelem is a dél-ausztráliai kisvárosra terelődött. Az újságírók a földrajzi közelség okán Marree Manre keresztelték az ábrát Az alkotás paraméterei mindenkit lenyűgöztek. A négyezer-kétszáz méter széles, tizenhat kilométer hosszú, harminc-harmincöt méter széles vonallal a földbe vésett figura nem csupán az eddig ismert legnagyobb talajrajz, de sokak szerint a világ legnagyobb művészeti alkotása is.

Bennszülött modell

A különös sivatagi ábrán egy csaknem teljesen meztelen férfi körvonalai bontakoznak ki. Az óriási alak egy bumerángot vagy egy olyan hajító rudat tart a kezében, amellyel hajdanán madarakra vadásztak az ausztrál bennszülöttek. De nem csak ez utal arra, hogy a Marree Mant valószínűleg egy őslakos vadászról mintázták: a fejpánt, a jellegzetesen hátrafogott haj és a testen található egyéb motívumok is ezt a feltételezést támasztják alá.

A témaválasztáson túl a „rajzolás” módja is számos érdekességgel szolgál. A részletes vizsgálatok kimutatták, hogy az ábrát egy bulldózer vontatta földmaró szerkezettel (pl. ekével) készítették, és legalább tizenötször kellett végigmenni a vonalakon ahhoz, hogy a harmincméteres szélességet elérjék. Minderre a helyszínen talált nyomokból következtetnek a szakemberek. Azt állítják, hogy a titokzatos művészeknek körülbelül két hónapra volt szükségük, hogy megoldják a feladatot, és valószínűleg modern térképészeti megoldásokat és műholdas navigációt is igénybe vettek. Erre egyébként a rajz precizitása és kidolgozottsága enged következtetni.

A gyanúsítottak

A modern kori művészet e különös alkotását a mai napig senki nem vállalta magára. Pedig a hivatalos álláspont szerint nem történt bűncselekmény, az alkotóknak tehát nem kell következményektől tartaniuk, mégsem fedik fel kilétüket. Feltételezett tettesek persze szép számmal akadnak, de a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elégségesek az igazság megállapításához. A gyanú árnyéka − kézenfekvő okokból − először a helyiekre vetült, az a hír terjedt el, hogy a környék idegenforgalmának fellendítése érdekében készítették az ábrát. Bár a Marree Man valóban jelentősen növelte a Dél-Ausztráliába látogató turisták számát, az állítást eddig semmi mással nem sikerült alátámasztani.

Tovább fokozta a rejtélyt egy környékbeli hivatalba küldött anonim faxüzenet, amely − a felfedezés után nem sokkal − igen részletes leírást adott a rajz készítéséről olyan adatokat is megemlítve, amelyekről akkoriban a készítőkön kívül csak a vizsgálatot végző szakembereknek lehetett tudomásuk. De nemcsak az üzenet tartalma hordozott érdekes információkat, hanem maga a szövegezés módja is, amelyből arra lehetett következtetni, hogy valószínűleg egy amerikai állampolgár a szerzője. Az ügy következő adalékát a helyszínen előkerült különös tárgyak szolgáltatták: egy papírlap „Stuart’s Giant” felirattal, egy műholdkép az alakról és egy amerikai zászló.

Mindezek alapján néhányan azt gyanították, hogy az ábrát azok az amerikai katonák készítették, akik a közeli támaszponton állomásoztak. Mások amellett érveltek, hogy a mesterkéltnek tűnő nyomok csak a félrevezetést szolgálják, hogy eltereljék a figyelmet az igazi alkotókról, pl. néhány ambiciózus ausztrál művészről, vagy egy csoportnyi lelkes építőmunkásról, esetleg az ausztrál hadsereg tagjairól, akik egy rendhagyó hadgyakorlat keretében véstek vonalakat a pusztaságba.

Bár a nyomozás eredménytelenül zárult, néhány évvel a felfedezés után valóban egy ausztrál művész, Bardius Goldberg neve merült fel legfőbb gyanúsítottként. Általános vélekedések szerint a különc ausztrál, aki 2002-ben sajnálatos módon meghalt, művészi kvalitások és erőforrások tekintetében is képes lehetett egy ilyen feladat elvégzésére, persze ez önmagában még nem bizonyító erejű. Személyét az üggyel kapcsolatban elsősorban korábbi kijelentései tették érdekessé.

A kilencvenes években ugyanis többször is úgy nyilatkozott, hogy szívesen készítene olyan művészi alkotást, amelyet teljes egészében csak a világűrből lehetne kényelmesen szemlélni. A rá vetülő gyanút az az értesülés is erősíti, hogy Goldberg épp a Marree Man készítésének idején jutott egy jelentősebb összeghez, amelyből a feltételezések alapján az akció költségeit fedezte. Egy biztos: amíg élt, gondosan került minden olyan megnyilatkozást, amely cáfolta vagy megerősítette volna, hogy köze van az alkotáshoz.

Óriás graffiti

A Marree Man léte nem mindenkit tölt el csodálattal. A környékbeli bennszülöttek szent földként tisztelik a vidéket, és egyenesen vandalizmusról beszélnek. Őket nem hatotta meg, hogy róluk mintázták az ábrát, és mihamarabb szeretnék „leradírozni” a gyűlölt óriás graffitit.

Valószínűleg azonban erre nem lesz szükség, hiszen bármilyen precízen is dolgoztak a készítők, a természetes erózió és a növényzet terjeszkedése miatt a vonalak fokozatosan halványulnak, és már messze nem olyan látványosak, mint tíz évvel ezelőtt. Ez azért is érdekes, mert ha csak néhány centivel mélyebbre ásnak, a vörös talajszőnyeg alatt fehér mészkőrétegre bukkannak, ami a híres uffingtoni Fehér Lóhoz (Anglia) hasonlóan sokkal láthatóbbá és tartósabbá tette volna a talányos művet.

Néhány híresebb talajrajz:

Sultan the pit pony (Wales, 20. század, 200 m hosszú)
Atacama Giant (Chile, i.sz. 1000 – 1400, 86 m magas)
Uffington White Horse (England, 3000 éves, 110 m hosszú)
Nazca Lines (Peru, i.e. 200 – i.sz. 700)
Firefox Logo (Oregon, USA, 67 m átmérőjű)
Coca Cola logo (Chile, 120 m hosszú)
Alton Barnes White Horse (Anglia, i.sz. 1812, 55 m hosszú)
Folkestone Horse (Anglia, i.sz. 2002, 92 m hosszú)
Pintados Geoglyphs (Chile, i.sz. 1000)
Chiza Geoglyphs (Chile, i.sz. 1000)
Long Man of Wilmington (Anglia, 18. század, 69 m magas)
Cerne Abbas Giant (Anglia, 17. század, 55 m magas)
Ciudad Juarez White Horse (Mexikó, 20. század, 800 m hosszú)
Blythe Geoglyphs (Kalifornia, USA, i.sz. 1000, 50 m magas)