Alajos, Leila
20 °C
34 °C

Maradványaik elárulják a felrobbant csillagokat

2010.01.15. 17:01 Módosítva: 2010-01-15 17:01:19
A szupernóva-robbanások maradványainak alakja utalhat a szülőcsillag tulajdonságaira és a robbanás lefolyásának részleteire.

A legutóbbi kutatások szerint a szupernóva-robbanások után visszamaradt, évezredeken keresztül táguló felhők alakjának tanulmányozásával a kutatók fontos információkhoz juthatnak a robbanást elszenvedett csillagra és a lezajlott folyamatra vonatkozóan, írta meg a Hírek.csillagászat.hu.

Két vég

A szupernóvák maguk több típusba sorolhatók. Az Ia típusú szupernóvák kettős rendszerekben keletkeznek, amint a felfúvódott óriáscsillagról folyamatosan anyagot elszívó, gyarapodó társcsillag, egy fehér törpe, a kritikus tömeghatár átlépésekor robban fel.

Mivel robbanó csillag tömege emiatt közel azonos, ezek a robbanások kozmikus távolságindikátorként használhatók fel, hiszen mindegyik robbanás nagyjából ugyanúgy zajlik le.

A másik csoportba azok a roppant nagy tömegű, fiatal csillagok tartoznak, amelyek magányos életük során az energiatermelő lánc végének elérése után omlanak össze, illetve emiatt hatalmas energiafelszabadulás kíséretében szétrobbannak.

Kétféle szupernóva-maradvány: balra a G292.0+1.8 jelzésű objektum, jobbra a Kepler-féle szupernóva maradványa.
Kétféle szupernóva-maradvány: balra a G292.0+1.8 jelzésű objektum, jobbra a Kepler-féle szupernóva maradványa.

A szupernóvák típusba sorolása a robbanás utáni napokban a jelenség tulajdonságai (pl. színkép, a fénygörbe lefutása) alapján történik meg. Azonban a napjainkban megfigyelhető szupernóva-maradványok esetében a robbanás maga több száz, több ezer évvel ezelőtt történt, így más, megbízható módszerre volna szükség a robbanás típusának megállapításához.

Laura Lopez (University of California, Santa Cruz) és kutatócsoportja összesen 17, viszonylag fiatal szupernóva-maradványt vizsgált meg a NASA által üzemeltetett, a röntgentartományban működő Chandra űrteleszkóp felvételeinek segítségével. A részint saját Tejútrendszerünkben, részint a Nagy Magellán-felhőben levő célpontok igen erős röntgensugárzók, melynek oka a robbanáskor kilökődött szilícium. Eredményeik alapján úgy tűnik, hogy a maradványokról röntgenfényben készült felvételek lehetőséget adnak a robbanás folyamatának tanulmányozására, akár több ezer év távlatából is.

Gömbszerű maradvány

Minden objektum esetében más, független forrásból is rendelkezésre álltak adatok a robbanás típusára vonatkozóan, amelyek például a táguló felhő kémiai összetételére alapulnak. Az eredmények szerint az Ia típusú szupernóvák nagyrészt szimmetrikus, gömbszerű maradványt hagynak maguk után, míg a másik csoportba tartozó robbanások során sokkal szabálytalanabb gázfelhők jöttek létre. A vizsgálatok végeredményeként a 17 objektumból tízet soroltak nagy tömegű csillagok összeroppanásakor lezajló robbanások közé, míg a maradék 7 Ia típusú szupernóva volt.

A mintában egyedül az SNR 0548-70.4 jelzéssel ellátott maradvány okozott fejtörést. Kémiai összetétele alapján Ia típusú robbanásként sorolták be, de a csoport vizsgálatai során feltárt aszimmetria révén inkább II-es típusúnak tűnhet. A kutatók úgy gondolják, hogy valószínűleg egy valódi Ia típusú robbanás maraványáról van szó, amelynek kissé aszimmetrikus megjelenését látóirányunkhoz képesti kissé furcsa elhelyezkedése okozza.

A módszer érdekessége, hogy jelenleg ugyan csak saját Galaxisunkból és közeli kísérőjéből származó objektumokat vizsgáltak meg, elvileg lehetséges sokkal távolabbi célpontok elemzése is. Például a közeli jövőben lehetővé válható akár az M33 jelű galaxisban (kb. 3 millió fényévnyire) található fényes szupernóva-maradványok vizsgálata is.

15%
4999 Ft
4250 Ft
15%
3899 Ft
3315 Ft