Hová ne menjen, aki fél a földrengéstől?

2010 eddig egyértelműen a földrengések éve volt. A Haitiban január 12-én lezajlott, a Richter-skála szerint 7-es erősségű földrengés és az utána következő 52 utórengés 220 ezer halálos áldozatot követelt, 300 ezren sérültek meg és egymillióan maradtak hajlék nélkül a katasztrófa után. Alig több mint egy hónappal később, február végén Chilében több mint hétszázan haltak meg abban a Richter-skála szerinti 8,8-as erősségű földrengésben, amelynek epicentruma az ország második legnagyobb városától, Concepcióntól 90 kilométerre északra volt.

A szeizmológusoknak egyik földrengés sem okozott különösebb meglepetést. A Hispaniola szigetének (itt található Haiti és a Dominikai Köztársaság) déli része alatt húzódó Enriquillo-Plantain Garden törésvonal mentén 240 éve, a legutóbbi nagy erejű földrengés óta halmozódik a feszültség, és utoljára 2008-ban jósolták meg, hogy a térségben újabb földmozgás várható, bár azt nem tudták megmondani, pontosan mikor.

Chile ugyanakkor egyenesen a szeizmikus halálzónában, a csendes-óceáni tűzkör (Pacific Ring of Fire) mentén fekszik, ahol a vulkáni tevékenység és a kőzetlemezek találkozása miatt kifejezetten gyakoriak a földrengések – a világon az összes földrengés 90 százaléka, a nagy erejű földmozgások 80 százaléka ebben az övezetben zajlik le.

A tudomány jó ideje tisztában van azzal, melyek a földrengés által legveszélyeztetettebb területek a Földön. Azt viszont nem lehet megjósolni, hogy pontosan mikor, hol, milyen magnitúdójú földrengés pusztít majd, a szeizmológusok legfeljebb azt tudják megmondani, hogy egy adott területen mekkora az esélye annak, hogy bizonyos időszakon belül földrengésre kerül sor. Egy ilyen, 2003-as becslés szerint például a San Franciscó-i öböl környékén 62 százalékos az esélye annak, hogy valamikor, de még 2032 előtt, egy vagy több 6,7-es vagy annál nagyobb erősségű földrengés pusztít.

A világon számos olyan terület, ország és sűrűn lakott nagyváros van, amelynek lakosai folyamatos fenyegetettségben élnek. Ide tartozik Dél-, Közép- és Észak-Amerika nyugati partvidéke, Japán, Kína, a Fülöp-szigetek, Indonézia és Ausztrália és Óceánia nagy része is. De hová költözzön az, aki biztonságban, földrengésmentesen szeretné eltölteni élete hátralévő részét?

A legnagyobbak

A legkézenfekvőbb, ha megnézi, hol voltak az utóbbi időben a legnagyobb földrengések, és azokat a helyeket messze elkerüli. Ezen az alapon a legveszélyesebb környék Chile, ahol 1960-ban az elmúlt száztíz év legnagyobb, 9,5-ös erősségű földrengését regisztrálták. A második az alaszkai Prince William-öböl (1964; 9,2); a harmadik Szumátra (2004; 9,1), a negyedik Kamcsatka (1952; 9), az ötödik Ecuador (1906; 8,8).

Ezek közül a területek közül azonban nagyon sok az isten háta mögötti hely, ahol az embernek akkor sem jutna eszébe letelepedni, ha amúgy soha nem lennének ott földrengések. Ha azon az alapon választ, hogy hol követelte a legtöbb áldozatot egy-egy földrengés, teljesen más eredményre jut, igaz, némi átfedéssel.

Életveszély szempontjából az elmúlt száz év mindkét legpusztítóbb földrengése Kínában zajlott le. Az 1976-os tangsani földrengés a kínai kormány előzetes jelentése szerint 655 ezer, későbbi pontosítások után úgy 250 ezer halálos áldozatot szedett, de még így is a leggyilkosabb volt az 1900 óta bekövetkezett rengések közül. A második helyezett, az 1920-as kanszui földrengés áldozatainak számát 230 ezerre teszik, szinte pontosan ugyanannyira, mint azokét, akik az idén januári haiti földrengésben haltak meg, amely így harmadik a listán. Negyedik a 2004-es indonéziai földrengés, körülbelül ugyanennyi áldozattal, az ötödik a japán Kanto, ahol 143 ezren haltak meg. (Ezek csak az elmúlt 110 év adatai, a világtörténelem legpusztítóbb földrengése egyértelműen az 1553-as kínai volt, 830 ezer halottal.)

A leggyilkosabbak

Aki azonban igazán komolyan veszi a lakóhelyválasztást, ennél sokkal több tényezőt vesz figyelembe. A túlélési esélyek szempontjából nemcsak a potenciális rengések erőssége fontos, hanem az is, hogy milyen minőségűek az épületek, és mennyire biztonságos az infrastruktúra – a földrengések áldozatainak többsége nem azért hal meg, mert beszakad alatta a föld, hanem mert rádől egy épület, vagy tűz üt ki a rengés miatt.

A természeti katasztrófák veszélyeinek felmérésével foglalkozó szervezet, a GeoHazards International az épületek minősége, a lehetséges földcsuszamlások és tüzek, illetve a helyi hatóságok felszereltsége, mentési kapacitása alapján állította össze 2001-ben azoknak az amerikai és ázsiai városoknak a listáját, ahol a legtöbb emberi áldozattal járna egy feltételezett 6-os erősségű földrengés.

Ezen a listán az első helyezett Katmandu, ahol a szervezet becslései szerint 69 ezren halnának meg egy ilyen rengés következtében. A második Isztambul, 55 ezer potenciális áldozattal, a harmadik Delhi 38, a negyedik Quito 15, az ötödik Manila 13 ezer áldozattal.

Eger veszélyes, a Hortobágy biztonságos

Akit az a szerencse ért, hogy Magyarországon született, valószínűleg akkor jár a legjobban, ha marad ott, ahol van. Itt is folyamatosan mozog ugyan a föld, de a rengések többségének magnitúdója nem éri el a 2,5-ös értéket, vagyis gyakorlatilag észrevétlen marad. A GeoRisk Földrengéskutató intézet adatai szerint évente 100-120 ilyen észrevehetetlen rengés megy végbe Magyarországon, míg 5,5-6-os erősségű rengés csak minden fél évszázadban van.

A magyar történelem eddigi legerősebb, 6,3-es erősségű földrengését 1763-ban jegyezték fel Komáromban (igaz, annak hatásait még Budán és Pesten is érezni lehetett), ezen kívül csak egy a 6-os magnitúdót meghaladó erősségű rengés volt, 456-ban Szombathely környékén. A 20. század legnagyobb, Richter-skála szerint 5,6 erősségű rengésére 1956-ban került sor Dunaharasztiban, ahol az elkövetkező években is regisztráltak ennél kisebb, 2,5-östől 4,0-es erősségig terjedő rengéseket.

Aki Magyarországon mindenképpen földrengésbiztos helyen szeretne élni, jobban teszi, ha elkerüli Dunaharaszti, Szombathely, Komárom és Eger környékét, és beveszi magát például a Hortobágyi Nemzeti Parkba, esetleg északon Krasznokvajdába vagy Gagyvendégibe, ahol 456 óta, vagyis több mint másfél évezrede nem volt érzékelhető földrengés.