Megevett egy bolygót a Neptunusz?

2010.03.24. 10:59
A Neptunusz egykoron végezhetett egy, a Naprendszer peremén keringő bolygóval, úgynevezett szuperfölddel, majd ellopta annak holdját. Ez a brutális cselekedet magyarázhatja meg a jeges Neptunusz által kisugárzott rejtélyes hőt, valamint Triton nevű holdja fura pályáját.

A Neptunusz a Naptól számítva a nyolcadik, legkülső bolygó a Naprendszerben. A negyedik legnagyobb átmérőjű, és a harmadik legnagyobb tömegű, de a legkisebb méretű óriásbolygó. Színe miatt Neptunusról, a tengerek római istenéről nevezték el. Tizenhárom holdja van, ezek közül a két ismertebb a Nereida és a Triton.

Keletkezése a közelmúltig rejtély volt. A bolygóknak életet adó porfelhők annál satnyábbak, minél távolabb vannak a Naptól. Az építőanyag hiányában viszont nehéz megérteni, hogy Naprendszerünk két legkülsőbb bolygójának, az Uránusznak és a Neptunusznak miként sikerült ekkorára nőni.

Előfordulhat, hogy ez a két óriás valójában a Naprendszer belterületén született, majd a korai idők zűrzavarában kifelé vándorolt, helyet cserélve más bolygókkal. Steven Desch, az Arizonai Állami Egyetem csillagászának számításai szerint egy ilyen forgatókönyv esetében születésük helyén még elég anyag maradhatott hátra, hogy belőle a Föld tömegét kétszeresen meghaladó bolygó képződjön.

A foglyul ejtett hold

Steven Desch és kollégája, Simon Porter szerint előfordulhat, hogy a Neptunusz hetedik és legnagyobb holdja, a fura Triton e feltételezett szuperföld körül keringett. Triton ugyanis nagyobb a Plútó kisbolygónál, amelyet 2006. augusztus 24-ig a Naprendszer kilencedik és legkisebb bolygójaként tartottak számon. Triton ráadásul retrográd pályán, azaz bolygója forgásával ellentétes irányban halad, azt sugallva, hogy nem itt képződött, hanem foglyul ejtették.

Ahhoz, hogy Neptunusz foglyul ejthesse Tritont, a holdnak radikálisan le kellett lassulnia. Ez abban az esetben következhetett be, ha a Tritonnak eredetileg volt egy társa, amely a páros kinetikus (mozgási) energiájának jelentős részét magával vitte, amikor a Neptunusznak esett áldozatul. Amennyiben a Triton egy szuperföld körül keringett, utóbbi a kinetikus energia legnagyobb részét elvihette.

"Minél nagyobb tömegű a bolygó, a kinetikus energia annál nagyobb hányadát ragadhatja el. Sokkal könnyebb volt a Neptunusznak befogni a Tritont, ha egy nagyobb bolygó körül keringett " – hangsúlyozta Steven Desch, aki elméletéről egy houstoni bolygótudományi konferencián számolt be. Mint rámutatott, Neptunusz lenyelhette a szuperföldet. E galád cselekedet következményeként fennmaradt hőenergia magyarázhatja meg, hogy a bolygó miért sugároz lényegesen több hőt, mint tömegében és szerkezetében hasonló rokona, az Uránusz.

Elveszett iker?

Douglas Hamilton, a Marylandi Egyetem csillagásza szerint viszont a Tritonnak egy rég elveszett ikertestvére lehetett. Meggyőződése szerint a korai Naprendszerre a kisebb tömegű testek voltak a jellemzőek, mielőtt a bolygók vándorlásuk során el nem söpörték őket az útból. Ebből kiindulva a Neptunusznak jóval könnyebb dolga volt, hogy egy gyengébb ellenfél holdját ragadja el, mintsem egy sokkal ritkábban előforduló szuperföldét.

"Ez a forgatókönyv sokkal reálisabb" – vélekedett Douglas Hamilton, bár nem vetette el kollégája elméletét sem. "Érdemes e gondolatmenetet folytatni, és meglátjuk, hogy hová vezet el."



  • Hírek
  • Hírek