Ötszázmillió éves kövületek elemzése megmutatta, hogy egy őspolip rövid nyeles szemeket és két hosszú kart viselt a fején. A kambriumból származó, kis termetű Nectocaris pteryxről eddig úgy vélték a kutatók, hogy a rákok vagy gerincesek rokona. A kanadai Sziklás-hegység Burgess-pala nevű üledékrétegéből, a Yoho Nemzeti Park területén előkerült furcsa állatka azonban egy korai fejlábú volt. Az üledékréteg különösen jól megőrizte a gerinctelenek lenyomatait.
A Nectocaris pteryx első példányára az 1930-as években bukkantak, és 1976-ban írták le először. Az állat biológiája azonban rejtve maradt a tudósok elől. A kanadai kutatóknak a Burgess-palában az utóbbi évtizedben talált további 91 kövület alapján sikerült pontosabb képet alkotniuk a fajról.
Az öt-hét centiméteres állatnak lapos, lepényhalra emlékeztető, héj nélküli teste volt. Fején két nagy nyeles szemet és két hosszú, lapos és hajlékony nyúlványt viselt. Ezenkívül volt testürege, kopoltyúja és egyfajta mozgatható tömlője, amely hasonlított a mai tintahalakéhoz.
Mindezen ismertetőjegyek alapján a kutatók arra következtettek, hogy a vizsgált állat a mai tintahalak és polipok rokonságába sorolható. A testüregbe vezető hajlékony tömlő utalhat arra, hogy a Nectocaris már félmilliárd évvel ezelőtt is a rakétaelv alapján haladt előre, éppúgy, mint a mai polipok.
A torontói egyetem kutatói, Martin Smith és Jean-Bernard Caron a Nature című tudományos lapban írtak a felfedezésről.