Máté, Mirella
4 °C
20 °C
Index - In English In English Eng

Részecskefizikusok fejtették meg a maják titkát

2010.08.03. 19:17
Tudósok különféle mérésekkel kiderítették a híres maja kék tartósságának titkát, és az összetevőkhöz hasonló elemek felhasználásával végül hasonlóan tartós festéket hoztak létre.

Akár ezer évig sem fakul ki a részecskefizikusok által kikísérletezett festék, amelynek alapját a híres maja kék receptje alkotja, azé a színezéké,  amely sok száz év múltán sem vesztette el ragyogását az ősi templomok falain.

"Ez a festék évszázadokon át megőrizte ragyogó színét a dzsungelek barátságtalan környezetében" - emelte ki Eric Dooryhee, a New York államban működő Brookhaveni Nemzeti Laboratórium kutatója, hozzátéve, hogy megpróbálják utánozni ennek a receptjét új festékanyagokat létrehozva.

Eric Dooryhee egy csoport francia fizikussal évekig tanulmányozta a különböző régészeti leletekből vett anyagmintákat a részecskegyorsítók egyik fajtájában, a szinkrotronban. A röntgensugarak szóródását kristályos szerkezetű anyagokban - azaz a röntgendiffrakciót vizsgálva a szinkrotronban - megismerhették a vizsgált minták mikroszerkezetét. A technológia segítségével elemezték például az óegyiptomi kozmetikumok összetételét, a római kori kerámiatárgyakat vagy a reneszánsz festékeket, olvasható a Fox News-on.

A kutatók, akiknek sikerült újraalkotniuk az egykori anyagok némelyikét, most azzal foglalkoznak, hogy hogyan lehet a modernkori vegyületeket, festékeket épp oly stabillá tenni, mint amilyeneknek antik elődeik bizonyultak.

A legtöbb organikus festékanyaggal ellentétben, amelyek az idők folyamán kifakulnak, a maja kék hihetetlenül stabilnak bizonyult: nem csupán az időjárás viszontagságainak, a hőnek és a fénynek volt képes ellenállni, de laboratóriumi körülmények között az erős savak és az oldószerek hatásának is. A festéket, amelyet 1700 évvel ezelőtt fejlesztették ki, a modernkori régészek 1931-ben fedezték fel a maja-tolték romvárosban, Chichén Itzában.

A maják a festéket az edények és szobrok díszítésére, valamint freskók készítésekor alkalmazták. Ezenkívül  esőhozó rituálék során alkalmazták: a legutóbbi leletek tanúsága szerint befestették Csaknak, az eső és villámlás istenének szánt ajándékokat és az emberáldozatokat, mielőtt letaszították volna őket a szent kútba.

A festéket szerves és szervetlen anyagokból állították elő anilindigó (Indigofera suffruticosa) és fehér agyagásvány, paligorszkit felhasználásával, amelyet elegyítés után lassú tűzön hevítettek. A festék összetevője volt a tömjénként elégetett fagyanta is. A szent kútból kiemelt edényben kimutatták a három komponens maradványait: az összetevők mindegyike a maják hitvilága szerint gyógyító erővel bírt.

A szinkrotron-vizsgálatok  és egyéb mérések kiderítették a maja kék tartósságának titkát is. Amikor az elegyet lassan felhevítették, az indigómolekulák betöltötték az agyagban lévő hajszálcsatornák hálózatát, betömték a felületén lévő "pórusokat", ezáltal biztosították, hogy az idő múlásával a festék "ne szökhessen el", azaz ne fakuljon ki. Az agyag óvta az indigót a környezeti hatásoktól: az erős kemikáliák megbonthatják ugyanis az indigómolekulák közötti sérülékeny kötődéseket, és ezáltal színe kékről sárgára vált. Az agyag viszont körbefogja ezeket a kötéseket, és ezáltal blokkolja a vegyszerek hatását.

Eric Dooryhee és kollégái a maják által alkalmazott fehér agyaghoz hasonlatos szerkezetű agyagokat kerestek. Választásuk végül a cement- és mosószeripar által alkalmazott porózus zeolitra esett, ennek felhasználásával állították elő tartósan kék festéküket. A tudósok reményei szerint az új színezéket festmények restaurálására alkalmazzák majd, de találhatnak újfajta felhasználási módokat is, például kék cementet gyárthatnak segítségével.