Mi lesz most a Mexikói-öböllel?

Egészen április 20-ig az Exxon Valdez tankerhajó balesete volt Amerika legnagyobb olajkatasztrófája, ekkor azonban felrobbant a Deepwater Horizon olajfúrótorony és elkezdett a Mexikói-öböl vizébe szivárogni az olaj, amivel a BP hosszú hónapokig nem tudott mit kezdeni. A szivárgást július közepére tudták csak megállítani, addigra már több százmillió liter nyersolaj ömlött a tengerbe egyelőre felbecsülhetetlen környezeti és egyéb károkat okozva.

Az Exxon-Valdez katasztrófája

Hogy megértsük, mit is jelent a mostani olajszivárgás a Mexikói-öbölben, nézzük előbb az Exxon Valdez tartályhajó alaszkai katasztrófáját. 1989. március 24-én Prince William Sound partjainál a tartályhajó balesetet szenvedett, emiatt 40-100 millió liter közötti olaj ömlött a tengerbe. Az olaj negyven százaléka elérte Prince William Sound partjait, az olaj kétezer kilométeres szakaszon szennyezte a partot. A tisztítást gyorsan elkezdték, de mint most a BP-t, akkor az Exxont vádolták azzal, hogy túl lassan reagált.

Az erőfeszítések ellenére a kiömlött olajnak csak a tíz százalékát sikerült összegyűjteni, a térség durva üledékes rétegeiben ma is százezer tonnányi olaj van. Ezekbe a rétegekbe nem hatol be a levegő, így az olaj nem tud lebomlani. Így a katasztrófa hatásai ma is kimutathatók, számos halfaj szaporodására igen káros hatással volt az ott lévő olaj. Kutatások szerint az olajjal szennyezett kagylótelepeknek még legalább harminc év kell, hogy kiheverjék az olajszennyezést. A környéken élő tengeri vidrák, madarak és egyéb állatfajok, amelyek a tengerben keresik táplálékukat, folyamatosan lenyelnek kis mennyiségű olajat, ami az idő folyamán felhalmozódik bennük, és elpusztulnak. Ezért gondolják a kutatók, hogy sokkal hosszabb távúak lehetnek a mostani szivárgás a következményei is, mint azt korábban feltételezték.

Évtizedekig tartó felépülés

Az Exxon Valdez tartályhatóból kifolyt olaj a töredéke volt annak, ami most a Mexikói-öbölben a tengerbe ömlött. A legóvatosabb becslések is több százmillió liter kőolajról beszélnek, így azt gondolhatnánk, hogy káros hatása is a többszöröse lehet a alaszkainak, de ez nem biztos, hogy így lesz.

Kezdjük a közvetlen hatással: az olaj a Mexikói-öböl élővilágának több száz faját, a louisianai partvidékhez közeli szigeteken és mocsárvidéken élő vándormadarakat, pelikánokat, vidrákat fenyegeti leginkább, köztük az amúgy is veszélyeztetett atlanti fattyúteknőst. A fenyegetett természetvédelmi területeken mintegy 34 ezer madár fészkel, egyebek között sirályok, pelikánok, rózsás kanalasgémek, kék gémek és nemes kócsagok. Július közepére több mint 2600 elpusztult állatot gyűjtöttek össze, delfineket, tengeri teknősöket, madarakat – ráadásul biológusok arra figyelmeztetnek, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Ha a fiatal madarak többsége nem éli túl a szennyezést, az teljes fajpopulációkra is végzetes hatással lehet.

Kutatóhajók, tengerbiológusok százai járják a környéket hajóikkal, mintákat vesznek a vízből, állatokat gyűjtenek be, hogy minél pontosabb képet kapjanak a katasztrófa következményeiről és a lehetséges kiutakról. Amit látnak, nem kecsegtet sok jóval. A helyzet iróniája, hogy július elején két teljesen új, a tenger fenekén élő halfajt fedeztek fel a környéken, ezek közül az egyiknek kifejezetten az olajjal szennyezett terület közelében van az élőhelye.

Komoly következményekkel járhat, ha nem sikerül kivonni az olajat a tengervízből. Az olaj ugyanis jelentősen csökkenti a vízben lévő oxigén szintjét, emiatt elpusztulnak a planktonok, ami a táplálékláncon keresztül hatással van a fejlettebb élőlényekre is – ha nincs mivel táplálkozni, elpusztulnak a fejlettebb halak is. Mérések azt mutatják, hogy az oxigén szintje néhány területen már harminc százalékkal csökkent. A tenger mélyéről bányászott nyersolaj ugyanis több metánt tartalmaz, mint a hagyományos, negyven százalékot az öt százalékkal szemben. Ez a tengerbe jutva úgynevezett halott zónákat hoz létre, ahol annyira kevés az oxigén, hogy semmi nem tud életben maradni – figyelmeztetnek az oceánológusok.

A Georgiai Egyetem tengerbiológus professzora, Samantha Joye szerint azért megjósolhatatlan, hogy mi fog történni a következő napokban és években, mert ilyen jellegű katasztrófával még soha nem találkoztak. Az azonban bizonyos, hogy évtizedek kellenek ahhoz, hogy felépüljön az ökológiai rendszer. Nézetét nagyon sok kutató osztja, de vannak ennél pesszimistábbak is. A legpesszimistább forgatókönyvek szerint a teljes élővilág kipusztulhat az öbölből a szivárgás közelében. De az optimistábbak is néhány éves-évtizedes megújulási szakasszal számolnak.

Jön a hurrikánszezon

Sokkal kedvezőbb lett volna az élővilágra nézve, ha az olaj nem éri el a partot. A vízben sokkal könnyebb izolálni, összeszedni az olajat, mint a szárazföldön és az élővilágra gyakorolt hatása is kisebb. De Louisiana, Mississippi, Alabama és Florida állam partjait már elérte az olajjal szennyezett víz, Texasban egyelőre csak kátránydarabokat találtak. A legsúlyosabb szennyeződés Louisiana államot éri, ahol napról napra egyre mélyebbre hatol – a dagály után visszaáramló – olaj a szárazföld belseje felé.

A most kezdődött hurrikánszezon még nagyobb pusztítást okozhat, ha egy hurrikán söpörne végig az olajjal borított tengerfelületeken és a szennyezést a szárazföld felé szállítaná, beláthatatlan következményekkel járna. Ha a szélviharok szétszórják az olajat a szárazföldön is, az évtizedek múltán is látszana a madárállományon.

Közvetlen hatása az emberre

A természeti katasztrófa nemcsak az állat- és növényvilágot érinti, hanem az ott élő emberek egészségét és megélhetését is veszélyezteti. A szennyezések által érintett területeken közegészségügyi okokból betiltják a halászatot, aminek következtében a helyi halászok és közösségek elvesztik fő bevételi forrásukat. Az olajszivárgás után egy héttel, április 29-én előrehozták a halászati szezont, hogy minél több állatot ki tudjanak fogni, mielőtt még az olaj annyira elterjedt volna, hogy teljesen ehetetlenné tette volna a halakat, rákokat.

Közvetlen egészségügyi problémát a szennyezés elvileg nem okoz az érintett államokban élőknek. A legveszélyeztetettebbek természetesen azok, akik a veszély elhárításán dolgoznak, nekik speciális védőruhát kell hordaniuk. Az öbölben található olaj egyébként kevesebb mérgező anyagot tartalmaz, mint a máshol bányászott kőolaj.

A másik veszélyforrás az olaj égetéséből származik: ha égetik az olajat, az füsttel jár, ami káros lehet az egészségre. Az olajat azonban a parttól távol égetik, egyrészt biztonsági, másrészt egészségügyi okokból. A hatóságok folyamatosan figyelik az időjárást is, és ha nem kedvező a széljárás, eloltják a tüzeket.

Nem úgy van az!

A fentiek ellenére nem mindenki gondolja azt, hogy minden eddiginél nagyobb környezeti katasztrófával állunk szemben. Egy június végi londoni konferencián a jelenlévők egyetértettek abban, hogy a Mexikói-öbölben történt szennyezést egyelőre korai lenne környezeti katasztrófának nevezni. Azt is javasolták, hogy a hatóságoknak a partoktól távol kellene tartani az olajat és hagyni, hogy az természetes ütemben oszoljon szét. Az indokuk, hogy az olajfolt helyenkénti felgyújtása és a szennyeződés eltüntetésére használt vegyszerek több kárt okoznak az élővilágban, mint maga az olaj.

Egy szélsőséges vélemény is érkezett, ráadásul egy szaktekintélytől. Ed Owens azzal foglalkozik, hogy olajkatasztrófáknál védi a partot az olajtól, az Exxon-Valdez olajszivárgás elhárításánál is segédkezett. Szerinte a szivárgás környezeti hatása elég kicsi lesz. Az olaj nagyon kis része érte el a partokat és mivel ez a legnagyobb veszély, szerinte nyugodtan mondhatjuk azt, hogy egyelőre kicsi a környezeti hatás. Owens úgy véli, hónapok, legfeljebb évek alatt megújulhat a környezet. A most elpusztult állatok felbomlanak és a mikrobáknak nyújtanak táplálékot, ezek pedig a fejlettebb élőlények táplálkozásához elengedhetetlenek, így hamar felépül megint a most megtépázott tápláléklánc.

Hasonló véleményen van Alan A. Allen, ő negyven éve vesz részt hasonló mentőakciókban, szintén nemzetközi szaktekintélynek számít. Ő azt mondja, hogy sokkal szerencsésebb lenne, ha az olaj a nyílt tengeren maradna. Mérföldekkel a partoktól a szél és a hullámok szétszakítják az olajtömeget, ami így könnyebben felbomlik.

Nem találják az olajat

A szkeptikusok véleményét támasztja alá, hogy július végén Louisiana állam megnyitotta a halászok előtt 6200 kilométer hosszú partszakaszát. Az élelmiszerekre és gyógyszerekre felügyelő bizottság (FDA) támogatta a lépést, mert szerintük az öbölben lehalászott tengeri állatok emberi fogyasztásra alkalmasak.

Az olajfolt közben viharos gyorsasággal zsugorodik, ráadásul egyre nehezebben találják azt – ismerte el Thad Allen parancsnok, a kríziskezelő központ vezetője. Két hete a hajók még 25 ezer hordónyi olajat szedtek össze naponta, ez mára 100-200 hordóra csökkent.

Több elmélet is van arra, hova tűnt az olaj. Az egyik Owens teóriáját támasztja alá, eszerint a természetben máris lebomlott az olaj nagy része, belekerülve a körforgásba. Mások attól tartanak, hogy észrevétlenül úszik valahol a tenger felszíne alatt. A hatóságok mindenesetre egyelőre nem merik hazaküldeni a tisztításban részt vevő hajókat.