Ida
5 °C
7 °C

A talaj vihette magával a gátat

2010.10.12. 00:49 Módosítva: 2010.10.12. 00:49
A talajviszonyok miatt mehetett tönkre a vörösiszap-tározó északi fala, állítják a BME kutatói. Bár messze vagyunk még a végleges vizsgálati eredményektől, úgy tűnik, hogy az egyébként erős gát nem bírt a talaj mozgásával.

Dr. Winkler Gusztáv, a BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék adjunktusa több kollégájával 1980 és 1986 között végzett helyszíni vizsgálatokat a Magyar Alumíniumipari Tröszt megbízásából. „Általános környezetállapot-felméréssel bíztak meg bennünket, a csapatban volt fizikus és geológus is” – idézi vissza Winkler a több évtizeddel ezelőtti munkát. „1980-ban még csak a 9-es kazetta épült, ezért a mostani 10-es kazetta helyén is meg tudtuk nézni a talajt. Amikor hat évvel később befejeztük a vizsgálatokat, már épült a 10-es kazetta is.”

A csapat akkoriban megállapította, hogy a medence nagy részét homogén öntéstalaj borítja, egyetlen kivétel egy szerencsétlen hely ahol agyagos kibúvás türemkedik be a talajba. Az agyagos tömb mellett egy mély fekvésű, mindig mocsaras terület található – éppen ott, ahol múlt hétfőn beszakadt a tározó fala. Winkler szerint nem véletlen, hogy a fal éppen ott sérült meg: „A két talaj teljesen máshogy viselkedik. A vizenyős öntéstalaj folyton izeg-mozog függőleges irányban, az agyagréteg viszont nyugodtabb. A két réteg között így elég nagy lehetett a feszültség, ami egy jól megépített gátat is meg tud gyengíteni.” A szakember szerint a két réteg közti elmozdulás teljesen nyugodt, változatlan körülmények között is néhány centiméter, de ha az esőzések jobban telítik az öntéstalajt, az elmozdulás is nő.

Az alaposabb, akár számítógépes modelleket használó vizsgálatok egyik fontos kérdése lesz, hogy milyen nyomás alatt volt a tározó fala. A talaj függőleges irányú elmozdulása ugyanis önmagában nem elég magyarázat, a katasztrófához oldalirányú nyomás is kellett. Ezt a tározóban levő irdatlan iszapmennyiség meg is adta – de hogy az esőzések, a felszín hullámzása vagy a tározó esetleges túltelítettsége milyen mértékben segített erre rá, nem tudni. A későbbi vizsgálatok és modellek döntik majd el, hogy mennyiben okolható a katasztrófáért emberi mulasztás és mennyiben a természet.

Még mindig mozog a fal

„Elképzelhető, hogy a gátszerkezettel is volt hiba, de a fő baj, ami a fal mozgását előidézte, biztosan az altalaj volt” – mondja dr. Farkas József, a Budapesti Műszaki Egyetem Geotechnikai Tanszékének tanára is. Farkas és kollégái múlt héten a helyszínen vizsgálódtak, de most megakadtak: „Eddig azt próbáltuk megállapítani, hogy az északi falrész tönkremegy-e, és mint tudjuk, tönkremegy. De éppen emiatt egyelőre nem tudtunk hozzáférni a gát lábához, hogy onnan is mintát vegyünk. Nem lehet megkockáztatni a fúrást, olyan nagy darabok esnek ki a falból.”

Farkas szerint stabil, erős gátat gyengített meg a talajmozgás. A kohósalak lyukacsos, gyenge anyag, a pernye és a salakpernye viszont masszív, betonkemény anyaggá áll össze. A tanszék kutatói a gátba is belefúrtak, és a vett minta salakpernyét mutatott, tehát a gát anyaga erős volt. A talajmozgást támasztja alá az is, hogy a fal most is mozog, ennek eredménye a gát hét végén bejelentett újabb meggyengülése.

A szakember szerint ha – kis valószínűséggel – kiszakadna a 9-es tározó is, a Kolontárnál épült új gát visszatartja majd a kiömlő vörösiszapos vizet legalább annyira, hogy Devecser felkészülhetne az esetleges kitelepítésre. De hogy mennyi iszapos vízre kell számítani ebben az esetben, még legfeljebb becsülni lehet.

Buzog, mint a bableves

Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár vasárnap a buzgárokat is okolta a töltésszakadásért, a szakember szerint azonban különbséget kell tenni buzgár és átszivárgás között.

Ha nyomás alatt van egy erős gát, de azon hajszálrepedések vannak, akkor ott kijuthat a víz, ezt nevezik átszivárgásnak. „A buzgárnál főként homokerekben áramlik a víz és ott buzog, mint a bableves – mondta Farkas. – Mi négy méterre szondáztunk a gát lábánál, de nem találtunk homokot. Talán átszivárgás lehetett, amire az államtitkár úr gondolt.”

A bableves hasonlatot érdemes bővebben kifejteni. A szakkönyvek szerint buzgár akkor alakulhat ki, ha egy gát két oldalán levő víz között szintkülönbség van. A kettő között a közlekedőedények elve alapján keresztirányban mindenképpen áramlik a víz. Minél nagyobb a különbség, annál gyorsabb ez az áramlás, és a talajszemcséket is elmozdítja. A talaj ellenállása így csökken, és egy ponton a víz annyira felgyorsul, hogy lamináris áramlása a kaotikusabb turbulens áramlásba vált, és maga a talajfelszín is elkezd örvényleni. Ez a buzgár, ami annak a jele, hogy a gát nem elég erős. Buzgár ellen a buzgár leterhelésével vagy egy ellenoldali medencével szoktak védekezni a mérnökök.

Az átszivárgás önmagában nem olyan veszélyes, mint a buzgár. Csekély mértékű átszivárgás akár normális is lehet, főként esős időszakban. De nagyobb átszivárgások már töréseket is előidézhetnek. „Hogy a vörösiszap-tározónál milyen mértékű átszivárgások voltak, még nem tudni – mondta Farkas József. – Én azt hiszem, egyértelműen meg lehet majd állapítani a katasztrófa okait, de ahhoz még sok és alapos feltárást kell elvégezni.”