A Mustang-körzetben 4200 méteres magasságban egy barlangban 27 személy földi maradványait fedezték fel. Az előzetes DNS-vizsgálatok tanúsága szerint a másfélezer éve elhunyt személyek rokonságban álltak egymással. A holttestekről lefejtették a húst, vélhetően fémkéssel, majd ezután a csontvázakat akkurátusan széles fapolcokra fektették. A barlangban kecske-, szarvasmarha- és lócsontokat fedeztek fel, az állatokat a feltételezések szerint feláldozták.
A kutatók kizárják a kannibalizmus lehetőségét.
"Egészen másként csontozzák ki a húst, ha táplálkozásról van szó. Emberevés esetén a koponyát széttörik, és elfogyasztják az agyvelőt, ahogy szétzúzzák a csontokat is a csontvelő megszerzése érdekében, itt viszont semmi hasonlót nem tapasztaltunk" - magyarázta a kutatásokat irányító Mark Aldenderfer, a Kaliforniai Egyetem régésze.
Importált szokás?
A régész szerint e temetkezési szokás kapcsolatos lehet két másik halotti rituáléval. Tibetben mind a mai napig létezik az égbe temetkezés gyakorlata, amikor a halott testét a papok feldarabolják, és felkínálják az elemeknek és a keselyűknek. Mint Mark Aldenderfer megjegyzi, Tibet mindössze 16 kilométerre van a barlangtól.
A másik rítust a zoroasztrizmus, a Kr.e. II. évezredben, az iráni fennsíkon született vallás követői gyakorolták, akik a halált a gonosz ideiglenes győzelmének tekintették, így az elhunyt tisztátlan volt a szemükben, és igyekeznek minél hamarabb megszabadulni tőle. Ehhez a holttestet egy, a településen kívül épített, kör alakú, felül nyitott toronyba, az úgynevezett "Csend tornyába" vitték, ahol a tetemek a keselyűk prédájává váltak. Miután a dögevők letakarították, és a nap kiégette a csontokat, egy közös sírboltban helyezték őket.
"A Mustang-körzet népe átvehette a zoroasztrizmus halotti rítusát, majd átadhatta őket a tibetieknek" - vélekedik Mark Aldenderfer.