A látható fény tartományában készített felvételeken lehetetlen belesni a galaxisunk központjába, de a NASA infravörös tartományban működő műholdja átlát a Tejútrendszer szívét körülvevő porfátylon. A Spitzer hatalmas területet fog be a felvételeken, amelynek vízszintes kiterjedése 2400 fényév, a függőlegesé pedig 1360 fényév.
A színpompás felvételeken a központban csoportosuló csillagok miriádjai kék fényben ragyognak. A zöld képződmények a szénvegyületeket, úgynevezett policiklikus aromás szénhidrogéneket tartalmazó porszemcsék, amelyeket a környező csillagok fénye által megvilágítva örvénylenek a galaxis központja körül. A sárgás-vörös foltok pedig a felmelegedett por által kibocsátott hőt jelzik.
A legfényesebb a fehér képződmény a felvételek centrumában, ami a galaxisunk központi csillaghalmaza. Ezek a Földtől hatalmas távolságban, 26 ezer fényévnyire találhatók, így a csillagok ezreitől származó fény egyetlen fénylő folttá olvad össze. Az asztronómusok megállapítása szerint a csillagok a galaxisunk szívében lévő masszív fekete lyuk körül keringenek.