Emma
5 °C
10 °C

Afrikában lehetett az evolúciós Bábel

2011.04.15. 13:34

Quentin Atkinson, az új-zélandi aucklandi egyetem kutatója létrehozott egy számítógépes programot, amelynek segítségével több mint ötszáz nyelv változatosságát kutatta, a fonémák, azaz a jelentésmegkülönböztető hangok vizsgálatával.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy minél többen beszélnek egy nyelvet, annál nagyobb a fonetikus sokszínűség. A nagyobb népesség hajlamosabb a magánhangzók, mássalhangzók és a hangok összekuszálására, mint a kisebbek.

Atkinson kutatása kimutatta, hogy Afrikában a legváltozatosabb a fonetika, például ez az egyetlen hely a világban, ahol beépítik szókincsükbe a nyelvük kattanásait. Ezzel szemben Dél-Amerikában és Óceániában a legkevésbé változatos a fonetika. A genetikus elemzések már rámutattak, hogy az afrikai népesség genetikai sokszínűsége nagyobb, mint az európai, amerikai vagy ázsiai népességé. Ezt alapító hatásnak nevezik a kutatók. Eszerint először Afrikában élt nagy és genetikailag igen különféle lakosság, ahonnan kisebb csoportok vándoroltak el a világba, és minden elvándorolt csoport csak a saját, szülei csoportjának genetikai változatát vitte tovább.

Atkinson szerint ez a jelenség a nyelvekben is tükröződik. Ahogy a kisebb csoportok elvándorolták és a világ többi részében szóródtak szét, az emberi nyelv vesztett fonetikus sokszínűségéből. A vándorlással az emberek maguk mögött hagyták a hangokat, amelyeket először használtak az afrikai Bábelben. Atkinson, hogy meghatározza az összes nyelv legvalószínűbb származási helyét, összehasonlította a nyelvek fonéma tartalmát. „Nagy kérdés, hogy volt-e egyetlen eredete a nyelvnek, vagy párhuzamosan több különböző helyeken létezett. A kutatás arra utal, hogy a fő eredet Afrikában volt.”

A Rhode Island-i egyetemen populációgenetikát és emberi evolúciót kutató, Sohini Ramachandran szerint a nyelv alkalmazkodóképessége értelmet ad a közös eredet létezésének. „Megerősítést kaphatunk a korábbi genetikus tanulmányokból is. A folyamatok, nemcsak az emberek genetikai variációit, hanem kulturális vonásait is kialakíthatják” – tette hozzá.

A nyelvészek azonban általában vonakodnak attól, hogy határozott kijelentéseket tegyenek arról, hogy hogyan fejlődött a nyelv az emberi evolúció kezdetén. „A legtöbb nyelvész nem tartja lehetségesnek a nyelv elmúlt 10 ezer éves történelmének felvázolását. Az ilyen elemzések sok veszéllyel és feszültséggel járhatnak” – mondta Merritt Ruhlen, a kaliforniai Stanford University kutatója. „A tanulmány nagyjából 50 és 100 ezer évvel ezelőtti időszak történéseit elemzi, amivel a nyelvészek nem szívesen foglalkoznak” – tette hozzá kollegája, Brenna Henn.