A Pangea gyakorlatilag az egész akkori szárazföldet magában foglalta, a kontinens hatalmas méretei elegendő teret biztosítottak minden élőlénynek, és kevés olyan természet alkotta akadály tornyosult, amely meggátolta volna szabad mozgásukat.
Egy amerikai kutatócsoport Jessica Whiteside, a Brown Egyetem docensével az élén viszont megállapította, hogy az emlősszerűek Traversodon neméhez tartozók az ősi kontinens trópusi vidékein éltek, míg a Procolophonia rendhez tartozó apró növényevő gyíkok északabbra, a mérsékelt éghajlatú területen telepedtek meg.
Az állatok élőhelyét két dolog határozhatja meg - a felszíni képződmények, például a hegyek, vagy az éghajlat. Mivel Pangeán kevés természet alkotta akadály volt, a klímára gondoltunk - magyarázta Jessica Whiteside.
A kutatók számtalan helyszínen, Grúziától a kanadai Új-Skóciáig vettek mintát a tavak fenéküledékéből, hogy megismerjék, milyen volt az éghajlat a késő triászban, a 234 millió-209 millió évvel ezelőtti időszakban.
Mint kiderült, az emlősszerűek lakta területen évente kétszer köszöntött be a monszun, míg a gyíkok lakhelyén egyetlen esős évszak volt. Az emlősszerűeknek több vízre van szükségük, ugyanis az ürülékkel sok folyadékot veszítettek. Így a szárazabb vidékeken a gyíkok egyértelműen előnyben voltak az emlősszerűekkel.
Danielle Grogan, a kutatócsoport tagja szerint a vizsgálatnak a globális felmelegedéssel kapcsolatban van jelentősége. Kimutatható, hogy az elmúlt száz évben megváltozott az emlős fajok eloszlása, és a felmelegedéssel ez a folyamat folytatódik - fogalmazott a kutató.