Maják rituális áldozatait találták meg egy víz alatti barlangban a Yucatán-félszigeten, életüket aszály idején ajánlhatták fel az isteneknek. A barlangot a maja-toltek romvárosban, Chichen Itzában, Kukulkán, a tollas kígyóisten piramistemplomától 2 kilométerre fedezték fel. A búvárrégészek 25 méter mélységben legkevesebb hat személy földi maradványait azonosították, mellettük kerámiatárgyak, jáde- és kagylógyöngyök, kovakőpengék és állati csontok hevertek. A Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) közleménye szerint az áldozatokat gondosan elrendezték.
A szakértők szerint a hat személyt nagy valószínűséggel feláldozták az aszályok idején, amelyek 900 és 1200 közötti időszakban sújtották a térséget. A régészek ötven méteres mélységben még 20 másik személy földi maradványait és 100 állat csontjait is megtalálták 50 méteres mélységben.
Chichén Itzá városát a maják alapították 435 és 455 között, majd 200 évvel később, 682-690 körül a várost tápláló cenoték kiszáradása miatt elhagyták. A természetes kutak újratöltődése után a város lakói visszaköltöztek és 879-től a település ismét fejlődésnek indult.
Cenote
Karsztosodás során létrejött meredek falú, kerek, változatos nagyságú és mélységű felszínforma elnevezése a Yucatán-félszigeten. Az ezekben összegyűlt víz volt sokszor a terület egyedüli vízforrása. A maja kultúrában az esőisten, Chac kultuszával azonosították a cenotékat.
Az itt épült maja templomváros lakói kizárólag maja főpapok és magas beosztású hivatalnokok voltak. Az alacsonyabb rangúak és a földművesek a város körüli síkságot népesítették be, és innen látták el a városlakókat. Chichén Itzá második felvirágzása 987-re, a tolték hódítás idejére tehető. A korabeli krónikák feljegyzése szerint 1221-ben polgárháború tört ki, a város több épülete leégett. Chichén Itzá hanyatlásnak indult és Mayapán lett a térség új központja.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
