Először vizsgálja a NASA az aszteroida-övezet égétestjeit
További Tudomány cikkek
A NASA úttörő űrszondája 2007. szeptember 27-én indult hosszú útjára, lassan eléri a Vesta protobolygót, és várhatóan július 16-án áll pályára körülötte. Ez a figyelemre méltó utazás első állomása, ezután pedig a Vestánál is nagyobb méretű törpebolygó, a Ceres következik.
Az űrhajó jelenleg 155 ezer kilométerre van a Vestától, és megállapodott körülbelül 420 kilométeres óránkénti sebességen, amely megfelelő lesz a pályára álláshoz. Az egész procedúra lassan történik, ahogyan a normális aszteroida-megközelítések és planetáris találkozások is szoktak, mivel a Jet Propulsion Laboratory tudósai nem tudják előre elég precízen kiszámolni a szükséges adatokat.
Az űrjármű Vestára tett látogatása lesz az első randevú egy olyan objektummal, amely a Mars és Jupiter között elterülő aszteroida-övezetben található. Ugyanakkor ez az első utazás egy protobolygóra, vagyis egy olyan égitestre, amely nem vált valódi bolygóvá, hanem embrióállapotban maradt. A kutatók szerint a Vesta és a Ceres is egy régi bolygó maradványa, amely elpusztult, amikor összeütközött egy holddal, vagy más nagyobb objektummal.
Mára úgy tűnik, hogy az egész aszteroida-öv a volt bolygó darabjait tartalmazza, amelynek pályáját megzavarta a Jupiter gravitációs hatása. Így az övezetben talált égitestek összetételének tükröznie kell a Naprendszerben keringő legkorábbi objektumokét. „Ez a kis világ ablak a naprendszer és a kőzetbolygók eredetére “ – mondja Carol Raymond, a Dawn helyettes kutatásvezetője. „Segítségével jobban megérthetjük az aszteroida-övben található több ezer aszteroida töredéket."
Négy éve utazik
A Dawn fellövését eredetileg 2006 nyarára tervezték, de a hajtóművek tesztelési problémái miatt az indítás 2007 szeptemberére csúszott. Ezek a problémák már az induláskor 373 millió dollárról 446-ra emelték a küldetés költségvetését.
A Dawn és az általa végrehajtott küldetés többek között azért egyedülálló, mert az űrszondát nem a megszokott rakétahajtással működtetik, hanem három ionhajtóművel. Az elektromosságot két 8 méteres napelem állítja elő, amely xenonionokat gyorsít nagy sebességre, ezzel biztosítva a tolóerőt. Ez az erő nem tűnik ugyan túl nagynak, de a meghajtás 24 000 mérföldes óránkénti sebességre képes gyorsítani a hajót.
A NASA Deep Space 1 ugyanezt a technológiát használta 1999-es küldetésekor, amelynek célja a Braille aszteroida volt. A szonda sajnos kiábrándítóan homályos képeket közölt az objektumról, amelyről sokan úgy gondolják, hogy a Vestából szakadt ki.
Egy évig marad a Vesta körül
Miután a Dawn a Vesta közelébe ér, egy évig ott is marad, mielőtt elhagyja pályáját és továbbindul a Ceresre, amelyet várhatóan 2015-ben ér el. A Dawn nagyjából 10 000 mérföldes távolságban lesz a Vestától, de spirális alakú pályáján egészen 120 mérföldes közelségbe kerül majd a protobolygóhoz, ahonnan elvileg lélegzetelállító képeket kell majd készítenie. A hajón található spektrométerek feltérképezik majd az égitesten található ásványokat, így tisztulhat a kép a Vesta keletkezéséről.
A becslések szerint minden huszadik meteroit, ami eléri a Földet, a Vestáról származik – állítja Christopher Russell, a Dawn kutatásvezetője. A kutatók még izgatottabbak a Ceres miatt. A legújabb kutatások arra utalnak, hogy a 606 mérföld széles törpebolygón eltemetett ócean lehet a vastag jégréteg alatt. Néhány becslés szerint a Ceresen több víz van, mint magán a Földön.