Vilhelmina
4 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Bukósisak védte a párbajozó dinoszaurusz agyát

2011.06.30. 16:30
Valóságos pajzs védte az aprócska, két lábon járó növényevő dinoszaurusz, a Stegoceras validum agyát az ütésektől, amikor párválasztáskor az őshüllők fejjel mentek egymásnak.

A Stegoceras validum a vastagfejű gyíkok (Pachycephalosauria) neméhez tartozó dinoszaurusz volt. A kecskénél alig nagyobb állat 72 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerika területén, és levelekkel, gyümölcsökkel táplálkozott.

Dísz, vagy hasznos?

Az Albertai Egyetem gyűjteményében őrzött fosszília boltozatos koponyája felkeltette Eric Snivelynek, az Ohiói Egyetem kutatójának, valamint Jessica Theodornak, a Calgaryi Egyetem docensének az érdeklődését. Régóta tudományos viták tárgyát képezi ugyanis, hogy Stegoceras validum "kidudorodó" koponyájával csupán a nőstények érdeklődését volt-e hivatott felkelteni - miként a pávakakasok színpompás faroktollazata -, vagy a hímek fejjel mentek egymásnak párválasztási párviadalaik alatt.

dino2

A kutatók CT-vizsgálatnak vetették alá a dinoszaurusz koponyáját - ahogy több jelenkori öklelő állatét is -, és ütközéseket szimuláló szoftvert is alkalmaztak. Mint a komputeres tomográfia kimutatta, a Stegoceras validum csontszerkezete különösen hatékony volt az ütés energiájának elnyelésére, hatékonyabb, mint bármely ma élő állaté.

Összetett szerkezet

A CT tanúsága szerint mind a Stegoceras validum, mind a mai öklelők, erőteljes nyaki izomzattal rendelkeztek. Ami a koponya csontszerkezetét illeti, a külső tömör réteg alatt az ütésenergia elnyelésére szolgáló szivacsos csontalátét rejtőzött, a dinoszaurusz esetében pedig az agyat még egy belső kemény, sűrű csontréteg is védte.

"Olyan volt, mintha bukósisakot viselt volna a fején" - fogalmazott Snively.

A Stegoceras validum a mai állatok közül leginkább a szubszaharai övezetben élő kistestű bóbitás antilop, a duiker koponyájával mutatott hasonlatosságot.

dino1

Számítógépes szimuláció segítségével a kutatók modellezték virtuális öklelések során az állatok koponyájára ható erőt, majd kiszámították, hogy mekkora ütést voltak képesek károsodás nélkül kibírni. "Bár a Stegoceras validum csontszerkezete más, teljesen világos, hogy könnyűszerrel kibírná azokat az ütéseket, amelyek a ma élő öklelő állatokat érik" - hangsúlyozta Theodor.