Szerda éjjel tetőzik a Leonidák meteorraj
Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka tetőzik a Leonidák meteorraj, ami arról híres, hogy harminchárom évente hatalmas kitöréseket produkál. Az előrejelzések alapján idén ilyenre nem nagyon számíthatunk, ráadásul a megfigyelést ebben az évben a még fényes, fogyó Hold is zavarja.
A Leonidák raj az 55P/Tempel-Tuttle üstökös törmeléke, ez az utóbbi évek legismertebb és egyik legjobban megfigyelt meteorraja. Minden 33. évben az üstökös visszatér a Naprendszer belsejébe és anyagot dob le magáról, ezzel létrehozva egy újabb porfelhőt, ami az újabb meteorokat tartalmazza. Amikor a Föld áthalad a porfelhők közepén, látványos meteorkitöréseket figyelhetünk meg.
Az első azonosított kitörését 902-ben figyelték meg kínai csillagászok, amelyet a következő évszázadokban több másik követett. A modern kori csillagászok 1799-ben fedezték fel a Leonidákat, amikor rendkívül látványos kitörést produkált. 1833-ban sok százezren voltak szemtanúi minden idők egyik legnagyobb meteorviharának, amikor a legaktívabb időszakban másodpercenként több tucat meteor is feltűnt az égen.
Az 1900-as és az 1930-as években nem volt jelentősebb kitörése a rajnak, így sokan azt gondolták, hogy a Jupiter szétoszlatta azt. Ezt a feltételezést erősítette, hogy az Tempel-Tuttle-üstökös is eltűnt a csillagászok szeme elől. Végül 1965-ben sikerült újra megtalálni, 1966-ban pedig a már-már elfelejtett áramlat újabb óriéási meteorvihart produkált.
Míg a korábbi felfogás szerint a meteorkitöréseket a Nap közelében lévő üstökösből kiszabaduló por okozza, a legújabb kutatások bebizonyították, hogy az 1998-ban képződött törmelékfelhő majd a XXII. század észlelőinek nyújt látványosságot. Az elmúlt évtizedek meteorkitöréseit a korábbi évszázadok során kidobott porfelhők okozták, amelyek a Jupiter gravitációs hatása miatt távol kerültek az üstököstől. A 2008-as jelentős aktivitást például az 1466-ban kidobott porfelhő visszatérése eredményezte.
A legközelebbi csúcskor, 2034-ben a Föld több törmelékfelhőn is áthalad, amelyeket az üstökös az 1699-es, 1767-es, 1866-os és 1932-es Nap-közelisége során bocsátott ki. Ha a megfigyelőknek szerencséjük lesz, óránként akár ezer hullócsillagot is észlelhetnek. 2028-ban viszont a Jupiter a számítások szerint kibillenti az üstököst jelenlegi pályájáról, így hosszú időn át, legalább a 22. század elejéig aligha ismétlődhet meg az 1966-os nagy meteoritvihar.