Magyar etológusok játékelmélettel modellezték a függőcinegék csapodárságát

A függőcinegék hímjei a párosodást azzal kezdik, hogy kifinomult fészket építenek, amely lehajló ágak végén, azok villás elágazódásán függ. A hím már a potenciális társával végzi el az utolsó simításokat a fészken. A félkész fészek a tojónál sorsdöntő lehet: ha ezen a téren is megfelelőnek találja a hímet, a pár együtt fejezi be az otthon építését, már a tojó ízlésének megfelelően.

A fészekrakás befejezése két hétig is eltarthat. Eközben a fészek alján gyűlni kezdenek a tojások. Ezt követően azonban a szülőpár kivétel nélkül minden esetben „elválik”, és vagy a hím, vagy a tojó, vagy mindkét szülő otthagyja a közös fészket, benne a tojásokkal. A kutatók idáig nem találtak magyarázatot a különös viselkedésre, de most egy nemzetközi kutatócsoport modellje segít megmagyarázni a madarak viselkedését. A kutatás eredményét a Proceedings of the Royal Society B címűbr brit tudományos folyóirat közölte szerdán.

Eltékozolt szerelem

„Semmi logika nincs abban, hogy melyik szülő fogja elhagyni a fészket. A kutatás megkezdése előtt mindössze annyit tudtunk biztosan, hogy semmilyen körülmény között nem maradnak együtt a szülők, hogy közösen neveljék fel az utódokat" – fogalmazott Székely Tamás, a Bathi Egyetem Biológia és Biokémia Tanszékének professzora, a kutatás vezetője. Székely szerint mindkét szülő hasonló szülői kapacitásokkal rendelkezik, azaz a gondozó szülő nemének nincs hatása a fiókák jólétét tekintve. A fészket elhagyó szülő rendszerint újabb szaporodási ciklusba kezd, és a válásokon keresztül egy-egy szülőnek négy-öt újabb párja is lehet a négyhónapos szaporodási időszak során.

A kutatók azt is vizsgálták, van-e biológiai haszna, ha bármelyik nem marad, míg társa otthagyja a fészket. Székely Tamás elmondta, hogy számba vették, hány utód keletkezik, ha az anya megy el, hány, amikor az apa távozik, és mennyien maradnak, ha mindkét szülő otthagyja a fészket. Mivel azonban a távozó szülőnek további párjai lehetnek a szaporodási időszakban, az egyszerűbb kalkulációk használhatatlannak bizonyultak. Ez a komplikáció végül a játékelméleti megközelítésre ösztönözte a kutatókat.

Kockázatok és mellékhatások

„A legjobban alkalmazható modell, amely illeszkedett a madarak viselkedéséhez, a Hótorlasz (Snowdrift) játék volt, amelyet gyakran használnak az emberi kooperáció evolúciójának magyarázására. A játék szerint két autó akad el a havazásban, és a túlélésük azon múlik, hogy a hóban ásott alagúton keresztül elérik-e egymást. Mindkét fél ugyanannyit nyer, ha az alagút összeköti őket, ugyanakkor mindkét fél nyerhet azáltal is, ha a megvárja, amíg a másik autós kiássa az alagutat, és így elkerülheti a befektetett munka költségét" – nyilatkozta dr. Pogány Ákos, az ELTE Etológia Tanszékének kutatója.

Pogány szerint a függőcinegék viselkedése leginkább ehhez a helyzethez hasonlít, mivel mindkét szülő genetikai nyeresége a szaporodóképes utódok létrehozása. Ugyancsak mindkét szülő nyer, ha társára hagyja a gondozás terhét, amíg ő maga újabb szaporodó társ után indul. A modellt használva a kutatók megpróbálták megjósolni egy függőcinege-populáció viselkedését, majd ezt összevetették a terepen felvett tényleges adatokkal, és így egymáshoz nagyon hasonló eredményeket kaptak.

A költést elhagyó szülők eszerint kockázatot vállalnak azzal, hogy társuk a fészken marad-e. A fészekaljjal maradó szülő ezzel szemben hatalmas befektetést vállal, valamint elveszti az újabb párosodások lehetőségét a szaporodási időszakban, de mindkét szülő nyer az utódokon. Bizonyos esetekben a hazárdírozás nem kifizetődő: ha a társ is otthagyja az utódokat, a költési kísérletbe, fészek- és tojásrakásba fektetett energia kárba vész. Ugyanakkor a teljes szaporodási időszakot nézve, hacsak néhány esetben a társ marad és gondoz, már kifizetődik az egy fészekre nézve kockázatos stratégia.

Székely Tamás azt is megjegyezte, hogy a módszer jól alkalmazható az állati viselkedés kutatásában, ráadásul olyan biológiai helyzetben, amelyben az adott viselkedés őrültségnek tűnhet. Mivel azonban a megközelítésük helyesnek bizonyult, a módszert a jövőben szélesebb körben is alkalmazhatják.